Fradi újság (1995)

Különkiadás - 1995. május 31. FTC-Vác

9 győztesei és az 1936-os olimpiai aranyérmesek tisz­teletére emeltek. Ennek a szép stadionnak a megnyi­tóját a Duce jelenlétében tartották 1933. május 14- én, az olasz diákjátékokkal. Nem sokkal később a Ju­ventus beköltözött, és 1934 februárjában 54 ezres tö­meg látta az első nemzetkö­zi találkozót, Ausztria ellen. Az osztrákok májusban, a világbajnokságra visszatér­tek, hogy megmérkőzzenek Franciaország válogatottjá­val, majd néhány nap múlva a Svájc-Csehszlovákia mérkőzés következett. A Juve eközben folytatta sorozatos győzelmeit, egy­másután ötször nyerték el a scudettót, a bajnoki címet, amikor 1936-ban a Bologna megállította a sikersorozatot. De az átmenet nem tartott sokáig, a sikerek visszatér­tek a Pó partjára, ezúttal a Zebrák riválisa, a Torino jó­voltából. A Torino 1906-ban alakult, mikor egy, a Juventustól el­szakadó csoport összeol­vadt egy másik helyi klub­bal, az FC Torinesével (akik magukat kapcsolatba hoz­zák az első Olaszországban alakult klubbal, az FC Inter- nazionaléval - amely azon­ban nem azonos a neves milánói klubbal.) Amikor végül arra került a sor, hogy megfelelő nevet válasszanak az új torinói stadionnak a Cascina Con- tinassán, az egyik legked­veltebb nevek egyike Vitto- ria Pozzóé lett. Pozzo a To­rino egyik alapítója, később két világbajnok olasz csapat edzője volt (1934, 1938), majd a La Stampa című lapnál mutatta be figyelem­re méltó újságírói képessé­geit. A Torino csak egy kilo­méterre nyugatra játszott az új Mussolini stadiontól, sa­ját pályájukon, a Via Fila- delfián, melynek felépítését Count Cinzano adományá­ból finanszírozták. 1927. április 17-én nyitotta meg kapuit egy Portugália elleni nemzetközi mérkőzéssel, ahol csak 6000 ember vett részt, de a legjobb napok­ban gyakran 40 000 fős tö­meg látta a meccseket. A pályát munkásbérházak vet­ték körül, így nem meglepő, hogy a Torinóról kialakult kép mindig jóval „földhöz­ragadtabb” volt, mint a Ju- ventusé. Eltérően a Stadio Mussolinitól, a Filadelfiát kizárólag futball-célokra tervezték. A stadion három oldalán nyitott, betonlelátók és egy oldalon fedett lelátó található, amely mögött fal­lal körülvett edzőpálya volt. Egy pompás, de egyszerű, a klub színeit viselő kapube­járat vezet be az utcáról. A Torino becenevét, „granata” (gránátalma) a megkülön­böztető piros ingükről kap­ta. A szerényebb Filadelfia stadionban történt, hogy a „gránátalmáknak" sikerült utolérni szomszédaik har­mincas évekbeli teljesítmé­nyét: 1943-ban kettőzéssel nyertek, majd 1945 és 1949 között négyszer egymás után szerezték meg a bajno­ki címet. De 1949. március 4-én mindez szörnyű véget ért, amikor a csapat életét vesztette egy légiszeren­csétlenség során a supergai domboknál, s a Torino ezt többé nem tudta kiheverni, már nem volt ugyanaz. A Filadelfia stadion fő lelátó­ján két tábla emlékezik a supergai tragédia áldozatai­ra, mindkettőt Buenos Aires-i FRADI ÚJSÁG klubok (River Plate, Ra­cing) küldték, az Argentína és Olaszország közötti kö­zeli rokonság miatt. A Filadelfiában ma már nem lehet versenyszerű fut­ballt látni. A Torino 1960- ban elhagyta a helyet, és a jóval nagyobb Stadio Co- munaléba költözött, mely a háború után kapta vissza eredeti nevét. Még ha tarta­nának is meccseket a Fila­delfiában, nem lehetne ren­desen fogadni a látogató­kat, mert a fő lelátót állvá­nyokkal aládúcolták, míg a sorokat, bár szemmel látha­tóan jó állapotban vannak, benőtte a gaz. A stadionnak azonban semmi esetre sincs vége. 1989-ben, a su­pergai tragédia negyvene­dik évfordulóján, a Torino újra kibérelte a pályát és ma edzésekre használja. S bár nem akarják többé az első csapat mecseire használni, a megszentelt föld birtoklá­sa elegendőnek tűnik: ka­pocs a múlthoz. Ez egyben a régi Stadio Comunale sorsához is elve­zet bennünket. Az idő nem volt kegyes ehhez a pályá­hoz sem. A háború óta alig változott, eltekintve egy műanyag futópályától és a nyolc világítótesttől, me­lyek 1961 óta állnak. Mára elvesztette fényét ez a hely, és aligha tűnik méltónak egy olyan csapat-a Juven­tus - szerepléseihez, mely 23 bajnoki címet tudhat magáénak, és az egyetlen olyan európai klub, amely a három fő európai kupát megnyerte. Az új stadion, a Stadio Nuovo Comunale a város mindkét klubjának, a Ju­ventus és a Torino mérkő­zéseinek helyet ad. Edzők tanulmányúton A Stuttgart vedégeként négy ferencvárosi után­pótlás-edző járt a patinás német labdarúgóklub­nál. Odakint edzéseket látogattak, s rengeteg ta­pasztalattal tértek haza. A szakmai útról Schmél Lászlótól, a Fradi-serdülők edzőjétől kértünk beszámolót.- Az egy hét során nemcsak a stuttgarti utánpótlásnevelés, hanem a felnőttek munkáját is megnézhettük - mesélte az edző. - A kinti és az itthoni vi­szonyok között nehéz párhuza­mot vonni, de néhány nap alatt kiderült, miért tart sokkal előbb­re a német futball, mint a ma­gyar. Más a játékosok menta­litása, a futball szervezettsége. Nem is beszélve a fiatalok kép­zéséről, ugyanis az is gyökere­sen eltér a nálunk megszokot­tól.- Mik a legjelentősebb kü­lönbségek?-Idehaza már a tizenhat éves gyerekeket felnőttként dolgoztatják, a németeknél vi­szont a maximális terhelést csak az ifjúkor utolsó szaka­szában kapják a játékosok. Az ifiből kiöregedett fiatalokat még nem tartják kész labdarú­gónak, ezért előbb feladják őket az amatőrök közé, s innen általában egy-két év múlva jut­nak el a Bundesligába. A tré­ningek kis területen, kis lét­számmal folynak, ami gyors gondolkodásra s cselekvésre kényszeríti a játékosokat. Min­den szinten a játékosság a fon­tos, az edzéseken erőfejlesz­téssel nem is foglalkoznak. Ezeket már kiskortól kezdve minden ki önállóan végzi, álta­lában a konditeremben. A gya­korlásoknál senkit sem kell noszogatni, s a legkeményebb összecsapások után sem mor­golódnak a gyerekek. Az után­pótlással foglalkozó edzők szakmailag képzettek, s ez nem a véletlen műve.- Bárki foglalkozhat a fiata­lokkal?-Csak az, aki rendelkezik edzői minősítéssel. Tíz év alat­ti gyerekekkel, nyolc-tíz fős csoportokkal egy szakember dolgozik. A tizenhat év feletti korosztályoknál viszont már pályaedzők is tevékenykednek. De kiszolgáló személyzet is se­gíti a munkát. Például minden korosztálynak külön rehabilitá­ciós orvosa van, aki a sérülte­ket kezeli. Kemény alapozás csak nyáron van, a telet az utánpótlás is a teremben, já­tékkal tölti. Hétköznap nincs mindennap edzés, a legidő­sebbek is csak heti négy alka­lommal tréningeznek. A gyere­keken látszik, nem azért akar­nak futballisták lenni, mert az apukának vagy a nagyinak ez az álma, hanem mert ez a leg­szentebb céljuk. Réső Gyula YBL MIKLÓS Tervező Szövetkezel a Ferencvárosi Torna Club hivatalos támogatója 1052 Bp„ Bécsi út 1. Tel.: 117-2475, 118-5988. Telefax: 117-2241

Next

/
Thumbnails
Contents