Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 7. szám
5 FRADI ÚJSÁG KISFÁDON A labdarúgók számára - az edzőkkel ellentétben - nem az álmok netovábbját jelenti egy kispad. A cserék minden mérkőzés előtt titkon abban bíznak, hogy talán akkor töltenek el utoljára néhány percet a hosszú idő után már kifejezetten kényelmetlenné váló ülőalkalmatosságon, s hogy végre kiléphetnek a reflektorfénybe... Megfelelő, bármikor bevethető cserejátékosok nélkül ma már elképzelhetetlen egy csapat. Új sorozatunkban a Zöld Sasok eddig kissé háttérbe szorított, jobbára csak cseresorban számításba vett futballistáit mutatják be. Szeiler József rengeteg időt töltött már kispadon. Aztán valamivel több mint egy évig kihagyhatatlan volt a kezdőegyüttesbl, így most különösen fájhat neki, hogy idén tavasszal ismét egyértelműen ő a második számú kapus,- Összeszámoltad, hogy hány találkozón ücsörögtél a pálya szélén?- kérdeztük tőle.- Pontosén nem tudnám megmondani, de az biztos, lényegesen többször voltam csere, mint ahányszor védhettem. Ott gubbasztottam a pádon szegény Zsiborás Gabi mögött, majd Józsa Miki előzött meg a rangsorban, a bajnokság megnyerésekor Balogh Tonó élvezte az edző bizalmát, később Horváth Dezső szorított ki. Legalább kétszáz mécsesén vártam a lehetőségre - hiába, míg összesen 65-ször álltam díjmérkőzésen a Fradi kapujában, 38 NB I- es összecsapáson védtem.- Emlékszel, mikor debütáltál a cserepadon?- Hogyne! Azon az emlékezetes Haladás elleni mérkőzésen, még '83- ban, amikor bedobtak a pályára egy metrófogantyút. Tizenhét esztendősen óriási megtiszteltetésnek vettem, hogy egyáltalán az első csapat közelébe kerültem. Akkor azt hittem, ha marabb eljön az én időm. Hát..., még egy kicsit váratott magára az élvonalbeli bemutatkozás.- A sors furcsa fintora, hogy egy súlyos betegségből kilábalva lettél standard kezdőember annak idején.- Felgyógyulásomat nagymértékben annak köszönhetem, hogy nagyon akartam és komolyan hittem is benne, leszek én még a Fradi kapusa. Sokan meglepődtek, de engem cseppet sem ért váratlanul, hogy pár hónappal a súlyos műtétem után velem kezdődött a csapat összeállítása.- Ha jól emlékszem, igen jó gólátlaggal büszkélkedhettél a legelején.- Igazán nem panaszkodhattam, hiszen a nyolcadik NB l-es mérkőzésen kaptam az első gólomat. Kitűnő védelem szűrte meg az ellenfelek támadásait, azért minden bizonnyal az is számított, hogy valósággal sugárzott belőlem a magabiztosság. Hihetetlen sokat számított és erőt adott, hogy Nyilasi Tibi maximálisan megbízott bennem. Úgy érzem, én sem okoztam számára csalódást. Abban a bajnoki esztendőben én szerepeltem legtöbbször az együttesben, csak az első salgótarjáni kupamérkőzésen és a bajnokság zárófordulójában, Debrecenben védett valaki más helyettem.- Ősszel is úgy tűnt eleinte, maradsz a helyeden. Aztán fordult a kocka, Novák Dezső inkább Balogh Tonónak adta az 1-es számú mezt.- Sejtelmem sincs, hogy hogyan alakulhatott így. A hozzáállásomban, az edzésmunkámban nem találhat senki kivetni valót, azt hiszem, a képességeim sem romlottak.- Tonóval régóta jóban vagytok. Nem őrölte fel a kapcsolatotokat ez az állandó harc, amit a kapusposztért vívtok?- Közöttünk az égadta világon nem változott semmi. Elvégre nem ő állítja be magát a kapuba. Minden edzőnek szíve joga eldönteni, hogy az ő értékítélete szerint ki a jobb. Novák Dezső a vetélytársamban bízik, ettől én még nem érzem magam rosszabb portásnak, mint Tonó.- Elképzelhető, hogy ebben az idényben mégsem jutsz szóhoz. Mi a terved, akkor is szívesen maradnál az Üllői úton?- A szerződésem lejár a nyáron, de ha felajánlják, hogy hosszabbítsunk, valószínűleg igent mondok. Más magyar csapat egyszerűen nem jelent perspektívát a számomra, ez a közeg, ez a közönség felülmúlhatatlan, itt még csereként is több örömben lehet részem, mint egy kisebb egyesületnél. Böjtöltem már eleget, most is kivárom hát, amíg újra sorra kerülök.- A sajtóban föl-fölreppenő hírek szerint több kapust is kiszemelt a Fradi vezetősége...- Nem a legmegnyugtatóbb érzés, sem nekem, sem Tonónak, de mi olvastuk, hogy jövőre Hajdút, Véghet, Babost és Királyt is szívesen leigazolnák. Ugyan mit tehetnénk? Ugyanúgy készülünk, mintha nem is hallottunk volna ezekről a pletykákról. Csak az a furcsa, hogy nekünk erről senki sem szólt semmit. Talán, ha egy kicsit bizonytalanabbnak tűnne bármelyikünk, az ennek a számlájára is írható. De ne gondoljunk erre, előttem az lebeg, minél hamarabb ismét én őrizhessem a Ferencváros hálóját, és meggyőződésem, hogy fogom is. naszály
