Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 6. szám
8 FRADI ÚJSÁG WK EMLÉKOLDAL A Ferencváros csapata három évtizeddel ezelőtt - ezekben a hónapokban egész Európát érdeklő küzdelmes kupamérkőzéseken szerepelt. A Vásár Városok Kupájára végül a Ferencváros neve került! A 30 évvel ezelőtti eseményekről Mátrai Sándor, az FTC akkori csapatkapitánya így nyilatkozott a pályafutásáról készült, Lelkes Péter által írt könyvben... Tévedések vígjátéka Előfordult, hogy kissé összetorlódtak az események... 1964. november 1-én például MNK-mérkőzésünk volt Győrött, majd 3 nap múlva a VVK-rt kellett játszanunk a Népstadionban a Wiener SC ellen. Az FTC vezetői gyorsan döntöttek: a konvertábilis valuta mégis többet ér a hazai kupa presztízsénél: Győrött pihentettek bennünket, a csapat ászai: Albert, Novák, Fenyvesi, Rákosi, Mátrai mentesültek a dunántúli utazás fáradalmaitól. Az ászok pihentek, a pályán a „makk felsők” játszottak. Két félidő normálisan lement, gól nélkül. A játékvezető sorsolni akart, de megmondták neki, ilyen előírás nincs. De milyen van? Senki sem tudta. Ezzel elkezdődött a Ili. félidő, a pokol 45 perce. Tanakodás, vitatkozás, telefonálgatás. Mit kell tenni? Ki tudja? A győri játékosok békésen ültek a füvön és nyaldosták sebeiket. A Pestre igyekvő FTC-játékosok szépen letusoltak, felöltöztek és irányt vettek a büfé felé. Talán még a híres delphoi jósdát is felhívták volna, míg végre megszületett a kollektív döntés: játsszunk tovább! De ezalatt „lement a nap a maga járásán." Jött a III. és a IV. félidő, amíg látni lehetett a kaput, a győriek kétszer eltalálták. Fordulás után már úgy játszottak, hogy amelyik játékos megtalálta a labdát a sötétben, háromszor elkiáltotta magát: „Ipi-apacs, egy, kettő, három”. Végül a 116. percben a játékvezető, aki a sípot is nehezen találta meg a sötétben, lefújta a mérkőzést. Újabb tanakodás, körtelefon, most mi legyen? Végül az FTC azért éjfél előtt hazaért Pestre és - nem óvott. Kinek lett volna kedve karácsonykor újra játszani? Jött a Wiener SC elleni VVK-mér- kőzés. 2 :1-re nyertünk - az összes ász a pályán volt s ezzel kiegyenlítettük a bécsi egygólos vereséget. Azt mondják, a történelem nem ismétli önmagát. Dehogynem! 20 vezető vitatkozott egyszerre: mikor játsszunk? Végül megszületett a megegyezés: legyen a döntő mérkőzés Münchenben 18-án. Mindenki fellélegzett, az újságírók elszaladtak telefonálni a szerkesztőségbe, a játékosok szétszéledtek. Ekkor jött az egyik vezető és mutatott egy papírlapot, amely szerint csakis Pesten vagy Bécsben lehet a következő mérkőzés. Vajon honnan hozta azt a papírt?? Sorsolás. Az FTC nem mindig játszott jól, de a sorsolásokban verhetetlen volt. Hát persze, Mészáros Do- dó nyert: 18-án Pesten játszottunk és Albert góljaival (2:0) továbbjutottunk. Szidják a hátvédet, ha lyukat rúg, a középcsatár nénikéjét emlegetik, ha kihagy egy helyzetet. És a vezetők? 1965-ben a Fradi nyerte a Vásárvárosok Kupáját... Aki nem tudná, a Vásárvárosok Kupája volt az UEFA-kupa elődje. Jó, elismerem, egyik sem egy BEK. Még csak nem is egy KEK. No de: Mikor nyert 45 óta egy nemzetközi kupát magyar együttes? Hiszen az első fordulón is ritkán jutottunk túl... Jó, a Videoton eljutott a Real Madrid oroszlánbarlangjába... de végeredményben a két döntő mérkőzésen mégiscsak elvérzett a magyar csapat. Az FTC is, rémlik valami, sokáig jutott egyszer, de kapusunknak rossz napja volt, elbuktunk. Az MTK-nak is sokan tapsoltak egyszer Flandriában, de kupát ők sem hoztak haza. Szó, ami szó, 4 évtizedre visszamenőleg a legnagyobb magyar egyesületi siker az FTC győzelme volt labdarúgásban a Vásárvárosok Kupájában elért siker. Persze voltak irigyeink. Hogy mi csak bukdácsoltunk, hogy mindig csak a harmadik mérkőzésen jutottunk túl... hogy mindig egyetlen gó- locskával... meg, hogy „mákunk" volt... ugyan kérem, hiszen labdarúgó-nagyhatalmak reprezentáns képviselőit hozta elénk a sorsolás: Róma, Bilbao, Manchester United, Juventus. Tele válogatott klasszisokkal a PROFIZMUS sztárjaival. Hát, ha ez szerencse... Botladozva értünk a célba?? Hát, ha valaki botladozva ér a célba egy olimpiai bajnokságon, mi a lényeg, hogy „botladozva" vagy az, hogy olimpiai bajnok lett? És, hogy 3 mérkőzést kellett vívnunk egy továbbjutásért? Hát igen, és közben bajnokit. Legyőztük a világ legjobb csapatait, s 3 napra rá várt a Honvéd, a Tatabánya, az MTK és az „ősmumus" Dorog elleni bajnoki. Ezeken a mérkőzéseken összesen 6 pontot vesztettünk. Hány ponttal nyerte előttünk a bajnokságot a Vasas? Hárommal. A mi bajnokságunk Rómában, Manchesterben, Bilbaóban úszott el. Mert a három mérkőzésen szakadt az ín, feszült az ideg... Idevág egy klasszikus labdarúgóadoma. „Ne bántsa a fiúkat, fáradtak a szerdai meccstől.” „Ne mondja. És szerdán mitől voltak fáradtak?” „A Rómát már az örök városban megvertük. A hazai visszavágó merő formalitás volt. És hozzáteszem: odakint Albert nem is játszott. Hogy ez nem a legjobb olasz csapat volt? Egy Schnellingerrel, de De Sistivel és más világsztráokkal felálló együttes? Csekélység... Következett a Bilbao. Hogy a baszk városban volt-e valaha vásár, azt nem tudom, de ők is beneveztek. Mindkét csapat győzött a saját otthonában. Mindkét csapat egy góllal. Akkor még nem voltak 11-es rúgások, még nem döntött az idegenben rúgott több gól. A szabály szerint harmadik mérkőzést kellett vívni. De kinek a pályáján? „Mákunk" volt, Budapestre került a meccs és itthon 3 góllal nyertünk. Bejutottunk az elődöntőbe. Nagymenők lettünk. Másnap Kínában sikeres atombomba-kísérletet hajtottak végre. Most már ő is nagymenők lettek. De mi volt az a bomba ahhoz képest, amit Karába zúdított a manchesteriek hálójába a Népstadionban?! Ugyanis a recept maradt: egy góllal kikapunk kint, egy góllal nyerünk itthon, sorsolás a harmadik mérkőzés színhelyéről, a sorsolást mi nyerjük, a harmadik meccset is, és továbbjutunk. Node... majdnem egy félidőn keresztül az angolok szorongattak. Általában nem nagyon csípem, ha mellettem elmennek... Best, a későbbi fenegyerek akkor volt a csúcson, bizony, néhányszor faképnél hagyott. És ettől még szemtelenebb lett. Sehogy sem akart bejönni a bevált recept, hogy ti. a harmadikon simán továbbjutunk. Már éppen indultunk volna szünetben az öltözőbe 0:0-lal, mikor Varga zseniális megérzéssel elengedte maga előtt a labdát a hurrikán sebességével befelé száguldó kis szürke verébnek, Karábának, aki 25 méterről egy atomrobbanás erejével... Ugye, emlékeznek? No, itt álljunk meg egy szóra. Ha azt mondom, Karába, Önök azt mondják, Manchester United. Istenem, elsült a lába. Ezért a percért született. Ez volt a történelmi küldetése. Aztán SEM ELŐTTE? SEM UTÁNA SOHA... Meg kell védenem Karábát. Ez a „sem előtte, sem utána soha" nem stimmel. Csak kapásból; az Ózd ellen egyszer ugyanilyet lőtt 20 méterről; a görög Panathinaikosz ellen Albert fejesét 18 méterről zúdította be; az izlandi Keflavik ellen 20 méterről kipú- posította a hálót; egyszer egy MNK- mérkőzésen a Győr ellen 25 méterről... De hát ezek nem voltak LABDARÚGÓ-TÖRTÉNELMI pillanatok. Hol van ma már Karába? Hova tűnt ez a jól cselező, szélvészgyors, beadni tudó fenomén? Miért tűnt el? Mert jött egy másik jobbszélső, akit úgy hívtak: Szőke. Aki még szél- vészgyorsabb volt. Aki még jobban adott be. És Karába-bombák ide, Ka- rába-bombák oda, olyan ágyúlövése, mint Szőkének, magyar jobbszélsőnek még nem volt a Duna-Tia zén, „ágyúbb” lövése volt mir] nél. A szabadrúgásokat, a 11- is egy jobbszélső rúgta akkor a| ben. És Karába elköszönt. Hja, az életben már sok f lett a veszte egy - Szőke! Az öreg hölgy meglátogatása 1965. június 23., Torino, döntő FTC-Juventus 1:0 Oriana Fallaci, Itália leghíi író-riporternője tollára való nj zást érdemelne az, hogy a Fradi járult hozzá ahhoz, hogy a WE tője egyetlen mérkőzésen dőlj; az ellenfél otthonában, Torinói BEK, a KEK és a VVK históri: nincs arra példa, hogy egy di jutott csapat szinte „odaajándé a kupát ellenfelének. Megfosztc Népstadion közönségét egy ne közi kupadöntőtől! A Juventus a St. Gilloise, az fénykorát élő Stade Francais, ménykedni nagyon tudó Plovc végül a sztárcsapat Atletico N kiverésével masírozott a döntő mérkőzés előtt 10:1 arányban f tak Olaszországban a Juve győz; re. És ez volt a realitás. Ha Fallaci veszi a fáradtsági utazik Budapestre és felkeresi r Sándort, aki azon a június 23-i kán diadalmasan emelte maga kupát, egyetlen kérdéssel is rrn gedhetett volna: eladták- e a pá! lasztói jogot? De a világ legjo portere nem ront ajtóstól a ház beszélgetés valahogy így zajlott le. Interjú a Correre della Sera részért Fallaci: Hivatalosan mivel kolták ezt a példa nélkül álló dör Mátrai: Az FTC akkor egy am túra előtt állt. Július 5-én nekün New Yorkban kellett játszanunk, szerűen nem volt szabad időpoi mérkőzésre. Fallaci: Nem lehetett volna ji 26-én Budapesten játszani? Mátrai: Nem, mert június j tűzték ki a magyar-olasz válód mérkőzést. Fallaci: Négy nappal a VVK-d után?? Mátrai: Igen. Fallaci: Es akkor újra pályár^ tek néhányan a VVK-döntő részt' közül? Mátrai: A mi oldalunkon énj bért, Rákosi és Fenyvesi négy n< a VVK-döntő után ott voltunk a
