Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 6. szám

7 Vajon mi lehet a célja a Si­mon, Telek, Vanicsek elleni per­nek? Az okát tudjuk vagy tudni véljük. A Fradi három játékosa erő­szakkal próbálta megakadályozni a futballpályán kutyákkal és gu­mibotokkal intézkedő rendőrö­ket, hogy üssék, illetve megbi­lincseljék a Fradi győzelmét ün­neplő szurkolókat. Ilyet pedig nem szabad csinálni, mert hiva­talos személy elleni erőszaknak minősül, ami tudvalevőleg bün­tetendő cselekmény. A törvény védi a közrend védelmében föl­lépő rendőrt, megelőlegezi neki, hogy jogszerűen jár el, ami he­lyes is, hisz jól néznénk ki, ha vi­tás esetekben bárki megkérdője­lezhetné a rendőri intézkedés jo­gosságát, s följogosítva érezné magát az engedetlenségre, az önbíráskodásra. Sosem lenne rend ebben az országban. így sincs, de ezt most hagy­juk. Természetesen a rendőr sem mindenható és mindentudó, hi­bázhat intézkedés közben, de en­nek korrigálása vagy megakadá­lyozása nem a polgárokra tarto­zik, hanem utólag a rendőr felet­teseire, illetve a katonai ügyész­ségre. Simonéknak tehát nem lett volna szabad lefogniuk a rendő­röket, a drukkerek hivatalosan voltak verve. A közegek szolgá­latban voltak, egyenruhában, és parancsuk volt a túlzott örömuj­jongás megfékezésére, ami rend­bontásba csaphat át. A rendőrök tehát preventív verést alkalmaz­tak, és igazán nem tehetnek róla, hogy az előverés nem megszelí­dítette, hanem felbőszítette a szurkolókat. Ha valaki a győztes meccs után a pályán ölelgeti kedvenceit, az rendőrileg nézve rendbontó, akit onnan el kell tá­volítani, végső esetben gumibot­tal fültövön kell vágni, nehogy tömegverekedésbe kezdjen. Arról nem tehetnek, hogy a pályán ün­neplő tömeg lélektanilag rendel­lenes módon reagált, s az ütle­gelése nem állampolgári enge­delmességet, hanem felháboro­dást és ellenállást váltott ki. Az eljárás szakmai megítélése nem a mi dolgunk, annak idején a rendőrök is elismerték, hogy ta­lán nem volt a legszakszerűbb a beavatkozásuk, s a belügymi­niszter is elnézést kért a sértet­tekről és a közvéleményről a bru­tális akcióért. Ettől függetlenül azonban tény az, hogy Simon, Telek és Vani­csek akadályozták a rendőröket céltalan, jogtalan és szakszerűt­len dolguk végzésében, de ezt ők akkor mégsem tehették volna, mert a rendőrök tetteinek elbírá­lása nem rájuk tartozik. A jog szerint hagyniuk kellett volna ezt a tévében is jól láthatóan kapá­lózó fiatalembert félholtra verni és megbilincselni a hatóság ál­tal. Bízni kellett volna a jogban és az igazságszolgáltatásban, mert bizonyosan kiderült volna, hogy a kék-zöld foltok jogtalanul kerültek a fiatalemberre, a fél fü­lét a rendó'rkutyáknak nem lett volna szabad leharapniuk, s a kórházban a bedagadt szemű de­likvens széles mosollyal nyug­tázhatta volna, hogy igazságot szolgáltattak neki, legfeljebb azért nem szégyellte volna kirú­gott fogait. A rendőrök a tárgyaláson az­zal indokolták a drukker előállí­tásának szükségességét, hogy az előtte vascsővel bántalmazta a hivatalos közeget. így persze már más a helyzet. A kétségbeesetten vergődő fiú nem is olyan ártat­lan, ha előtte ő volt agresszív és durva a rendőrökkel szemben. Ha ez igaz, Simonék egy hatóság elleni erőszakoskodót szabadí­tottak ki, hatóság elleni erőszak­kal. Lehet, hogy ha a gumiboto- zás helyett csak a bilincselésre koncentrálnak a rendőrök, több sikerrel jártak volna, s a focisták sem avatkoznak bele, hiszen ők nyilvánvalóan az ártatlan ember brutális verését akarták megaka­dályozni. De hát a rendőrök is emberek, a vascsőért fizetni kell, a rendőrbibliában is benne lehet, hogy ha megvernek vascsővel, add vissza gumibottal. Mindenesetre a legfontosabb az volna, ha a rendőrség bizo­nyítaná ezt a vascső dolgot. Nem tudom, megvan-e például a vas­cső; Van-e hivatalos orvosi lelet a sérült rendőrről, és bizo- nyítható-e, hogy sérülését azzal a vascsővel okozták. Mert akkor már csak azt kell bizonyítani, hogy a később jól láthatóan vert szurkolóé volt a cső, meg azt, hogy ő megütött vele egy ren­dőrt. Még akkor is fölmerül a rendőri bosszú gyanúja - ami aligha szabályos eljárás -, hi­szen a gumibotozás idején önvé­delemről már szó sem lehetett, hisz a fickónál jól láthatóan nincs semmiféle cső, a lába ég­nek áll, vagyis testtartása nehe­zen minősíthető fenyegetően tá­madó helyzetnek. Mindezek után már csak azt kellene bebizonyí­tania a rendőröknek, hogy az egészet a szurkoló kezdte, hogy csapatát ünnepelve vascsővel ro­hant a pályára, s örömében nem a fiúkat ölelgette, hanem a ren­dőrök ütlegelésébe kezdett, ami az adott helyzetben lélektanilag teljesen szabályos és így hihető reakció. Mondom, nem tudom, mi a per célja. De ha tényleg csak az igazságszolgáltatás, akkor jó lenne azt az igazságot minél el­őbb kiszolgáltatni, hisz gondo­lom, a bíróságnak van még né­hány elfekvő pere ezen kívül is. Meg aztán nagyon kellemetlen dolog lehet hónapokon keresztül arra gondolni a fiúknak, hogy fél lábbal a börtönben érezhetik ma­gukat. Esetleg épp azzal a lábbal, amellyel hétről hétre gólokat kel­lene lőniük. Ha nincs meg az a bizonyos szurkoló, meg kéne keresni. Sőt magától is jelentkezhetne tanú­nak a fiúk érdekében, különösen, ha nem csinált semmit. Bár ezt félve mondom, mert nem tudom, a semmiért mostanában hány évet lehet kapni. A Fradi kitűnő játékosai pedig bizonyára már ítélet nélkül is egy életre megtanulták, hogy intézke­dő rendőrt soha semmilyen kö­rülmények között ne akadályoz­zanak munkájában. Bár... Ha mondjuk - ad abszurdum -, zu­hanyozás közben valamelyikük elejti a szappant, s lehajolván azt érzi, hogy minden kétséget kizá­ró módon homoszexuális zakla­tásnak van kitéve, mit tegyen? Mit tegyen, ha hátranézve látja, hogy mögötte egyenruhás közeg áll? Felülbírálhajta-e, hogy jo- gos-e a hatósági intézkedés, vé­dekezhet-e, alkalmazhat-e hiva­talos személy elleni erőszakot, hogy szabaduljon? Vagy hagynia kell magát, s megvárni, míg a ka­tonai ügyészség utólag rögzíti a tényálladékot. Szálé László Sport Plusz Foci április 8. A NAGY PER

Next

/
Thumbnails
Contents