Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 6. szám
7 Vajon mi lehet a célja a Simon, Telek, Vanicsek elleni pernek? Az okát tudjuk vagy tudni véljük. A Fradi három játékosa erőszakkal próbálta megakadályozni a futballpályán kutyákkal és gumibotokkal intézkedő rendőröket, hogy üssék, illetve megbilincseljék a Fradi győzelmét ünneplő szurkolókat. Ilyet pedig nem szabad csinálni, mert hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, ami tudvalevőleg büntetendő cselekmény. A törvény védi a közrend védelmében föllépő rendőrt, megelőlegezi neki, hogy jogszerűen jár el, ami helyes is, hisz jól néznénk ki, ha vitás esetekben bárki megkérdőjelezhetné a rendőri intézkedés jogosságát, s följogosítva érezné magát az engedetlenségre, az önbíráskodásra. Sosem lenne rend ebben az országban. így sincs, de ezt most hagyjuk. Természetesen a rendőr sem mindenható és mindentudó, hibázhat intézkedés közben, de ennek korrigálása vagy megakadályozása nem a polgárokra tartozik, hanem utólag a rendőr feletteseire, illetve a katonai ügyészségre. Simonéknak tehát nem lett volna szabad lefogniuk a rendőröket, a drukkerek hivatalosan voltak verve. A közegek szolgálatban voltak, egyenruhában, és parancsuk volt a túlzott örömujjongás megfékezésére, ami rendbontásba csaphat át. A rendőrök tehát preventív verést alkalmaztak, és igazán nem tehetnek róla, hogy az előverés nem megszelídítette, hanem felbőszítette a szurkolókat. Ha valaki a győztes meccs után a pályán ölelgeti kedvenceit, az rendőrileg nézve rendbontó, akit onnan el kell távolítani, végső esetben gumibottal fültövön kell vágni, nehogy tömegverekedésbe kezdjen. Arról nem tehetnek, hogy a pályán ünneplő tömeg lélektanilag rendellenes módon reagált, s az ütlegelése nem állampolgári engedelmességet, hanem felháborodást és ellenállást váltott ki. Az eljárás szakmai megítélése nem a mi dolgunk, annak idején a rendőrök is elismerték, hogy talán nem volt a legszakszerűbb a beavatkozásuk, s a belügyminiszter is elnézést kért a sértettekről és a közvéleményről a brutális akcióért. Ettől függetlenül azonban tény az, hogy Simon, Telek és Vanicsek akadályozták a rendőröket céltalan, jogtalan és szakszerűtlen dolguk végzésében, de ezt ők akkor mégsem tehették volna, mert a rendőrök tetteinek elbírálása nem rájuk tartozik. A jog szerint hagyniuk kellett volna ezt a tévében is jól láthatóan kapálózó fiatalembert félholtra verni és megbilincselni a hatóság által. Bízni kellett volna a jogban és az igazságszolgáltatásban, mert bizonyosan kiderült volna, hogy a kék-zöld foltok jogtalanul kerültek a fiatalemberre, a fél fülét a rendó'rkutyáknak nem lett volna szabad leharapniuk, s a kórházban a bedagadt szemű delikvens széles mosollyal nyugtázhatta volna, hogy igazságot szolgáltattak neki, legfeljebb azért nem szégyellte volna kirúgott fogait. A rendőrök a tárgyaláson azzal indokolták a drukker előállításának szükségességét, hogy az előtte vascsővel bántalmazta a hivatalos közeget. így persze már más a helyzet. A kétségbeesetten vergődő fiú nem is olyan ártatlan, ha előtte ő volt agresszív és durva a rendőrökkel szemben. Ha ez igaz, Simonék egy hatóság elleni erőszakoskodót szabadítottak ki, hatóság elleni erőszakkal. Lehet, hogy ha a gumiboto- zás helyett csak a bilincselésre koncentrálnak a rendőrök, több sikerrel jártak volna, s a focisták sem avatkoznak bele, hiszen ők nyilvánvalóan az ártatlan ember brutális verését akarták megakadályozni. De hát a rendőrök is emberek, a vascsőért fizetni kell, a rendőrbibliában is benne lehet, hogy ha megvernek vascsővel, add vissza gumibottal. Mindenesetre a legfontosabb az volna, ha a rendőrség bizonyítaná ezt a vascső dolgot. Nem tudom, megvan-e például a vascső; Van-e hivatalos orvosi lelet a sérült rendőrről, és bizo- nyítható-e, hogy sérülését azzal a vascsővel okozták. Mert akkor már csak azt kell bizonyítani, hogy a később jól láthatóan vert szurkolóé volt a cső, meg azt, hogy ő megütött vele egy rendőrt. Még akkor is fölmerül a rendőri bosszú gyanúja - ami aligha szabályos eljárás -, hiszen a gumibotozás idején önvédelemről már szó sem lehetett, hisz a fickónál jól láthatóan nincs semmiféle cső, a lába égnek áll, vagyis testtartása nehezen minősíthető fenyegetően támadó helyzetnek. Mindezek után már csak azt kellene bebizonyítania a rendőröknek, hogy az egészet a szurkoló kezdte, hogy csapatát ünnepelve vascsővel rohant a pályára, s örömében nem a fiúkat ölelgette, hanem a rendőrök ütlegelésébe kezdett, ami az adott helyzetben lélektanilag teljesen szabályos és így hihető reakció. Mondom, nem tudom, mi a per célja. De ha tényleg csak az igazságszolgáltatás, akkor jó lenne azt az igazságot minél előbb kiszolgáltatni, hisz gondolom, a bíróságnak van még néhány elfekvő pere ezen kívül is. Meg aztán nagyon kellemetlen dolog lehet hónapokon keresztül arra gondolni a fiúknak, hogy fél lábbal a börtönben érezhetik magukat. Esetleg épp azzal a lábbal, amellyel hétről hétre gólokat kellene lőniük. Ha nincs meg az a bizonyos szurkoló, meg kéne keresni. Sőt magától is jelentkezhetne tanúnak a fiúk érdekében, különösen, ha nem csinált semmit. Bár ezt félve mondom, mert nem tudom, a semmiért mostanában hány évet lehet kapni. A Fradi kitűnő játékosai pedig bizonyára már ítélet nélkül is egy életre megtanulták, hogy intézkedő rendőrt soha semmilyen körülmények között ne akadályozzanak munkájában. Bár... Ha mondjuk - ad abszurdum -, zuhanyozás közben valamelyikük elejti a szappant, s lehajolván azt érzi, hogy minden kétséget kizáró módon homoszexuális zaklatásnak van kitéve, mit tegyen? Mit tegyen, ha hátranézve látja, hogy mögötte egyenruhás közeg áll? Felülbírálhajta-e, hogy jo- gos-e a hatósági intézkedés, védekezhet-e, alkalmazhat-e hivatalos személy elleni erőszakot, hogy szabaduljon? Vagy hagynia kell magát, s megvárni, míg a katonai ügyészség utólag rögzíti a tényálladékot. Szálé László Sport Plusz Foci április 8. A NAGY PER
