Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 6. szám

4 FRADI ÚJSÁG AZ ISTEN SZÍNE IS ZÖLD-FEHÉR Hévízen nem két napja van ta­vasz, a város jó néhány éve kita­vaszodott életét éli hazánkban szinte példátlanul. Mikor autóm­mal befordulok a főutcára, hosszasan kell vizsgálnom az ar­cokat, hogy elválogassam az út­baigazításra képes őslakostól az alkalmi semmit sem tudó turis­tát. Végül már egy rokonait foga­dó idős hölgynél érdeklődöm, merre van a templomszentelő.- Maga is oda jött? Mióta tudják, hogy itt lesz a Ferencvá­ros, mindenki megbolondult. Még olyanok is templomba men­nek, akik azt sem tudják, hogy kell elmondani egy Miatyánkot.- Ezek szerint önnek nem na­gyon tetszik ez a dolog?- Dehogynem. Én úgy vagyok ezzel mint hívő ember, hogyha bárki bármiért elmegy a temp­lomba akár csak egyszer is, az is jobb, mintha a környékét is elke­rülné. Egyébként jobb, ha itt le­teszi az autóját, mert valószínű­leg a templom környékén már nem kap helyet. Az idős hölgy nem tudom mi­lyen lehet hívőnek, mindenesetre prófétának kitűnő volt. Kilométernyi távolságra lát­szik, hogy itt valami különleges dolog történik. A kellemes me­legben gyalog közelítem meg a templomot, mely egészen elké­pesztő látványt nyújt. Színe a napsütésben nem is annyira fel­tűnő, ám a zászló az egyszerűen lenyűgöző rajta. A templom or­mán háromféle lobogó leng. Egy nem túl nagyra nőtt magyar, egy hozzá hasonlatos méretű városi és egy hatalmas, két ablakot be­borítani kész zöld-fehér címeres Fradi-zászló. Szerény megállapí­tás lenne, azon csodálkozni, hogy ilyen itt még nem volt. Hi­szen mikor meghívtak az ese­ményre, már utánanéztem, s ki­derült, a világ harmadik ilyesfajta létesítményét avatjuk. Madrid és Rio de Janeiro után Hévíz a világ harmadik városa, ahol csapatcí­mer kerül a kegytárgyak közé. Az emberben a meglepetés után először az a gondolat vert fész­ket, vajon nem túl profán az ilyesmi? Dr. Bencsik Pál apát­plébános más véleményen van.- Ha bárki mutatni tud bármi­lyen egyházi iratban olyan szö­veghelyet, amely ezt tiltja, úgy meghajolok a törvény előtt, de ezt annak magabiztos tudatában teszem, hogy ilyen tiltás nincs. Amit pedig a törvények és a szo­kások nem tiltanak, azt szabad. Két okból is örülök ennek a ta­lálkozásnak. Az egyik, hogy a Fe­rencváros mindig is a keresztény kispolgárság csapata volt. így volt ez alakulásakor, majd ké­sőbb a nehéz időkben is. A má­sik, ami fontosabb, hogy ennek a klubnak a címerében olyan ér­tékek találhatók, mint az egység és az egyetértés gondolata, vala­mint az erkölcs. Ezek eddig klasz- szikus keresztény értékek, tehát azzal, hogy ezt a címert ebbe a szokatlan környezetbe helyezzük, nem teszünk semmi tiszteletlent. Meggyőződésem, hogy a címer jó helyre került. Ezt a templomot természetesen nem a futballcsa­pat kedvéért és tiszteletére épí­tettük újjá, s hozzátenném, ez nem Fradi-templom, hanem Jé­zus szíve plébánia. Büszkék va­gyunk rá, hogy a szentelésre el­jött a csapat, s ezzel is deklarál­tuk egymás kölcsönös tiszteletét.- Önök is büszkék rá? - ezt már Havasi Mihálytól, a Ferenc­város labdarúgó-szakosztályá­nak igazgatójától kérdezem.- Természetesen. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ránk gondoltak. Mi két hónapja tud­juk, hogy ez a templom készül, és hogy velünk akarnak közössé­get vállalni. A játékosok is na­gyon meg voltak hatódva, ennek is köszönhető, hogy edzőtábor­Dr. Bencsik Pál apátplébános

Next

/
Thumbnails
Contents