Fradi újság (1994)
1994 / 1. szám
FRADI ÚJSÁG 3 Két „kerület” kupaküzdelme következik... A III. kerületi Torna és Vívó Egylet - Steru József dr., Sziklai Salamon dr. és Ruda Győző kezdeményezésére - 1887-ben alakult, tehát 12 évvel „idősebb” a Fradinál... A profizmus idején a III. kér. FC - majd évtizedek múltán III. kér. TTVE (Textilfestő, Torna-Vívó Egylet) néven, de mindig kék-fehér színekben szerepeltek. Mielőtt a IX. és a III. kerület csapata napjainkban találkozik, idézzünk fel néhány nevezetes 90 percet a két gárda korábbi mérkőzéseiből... A Fradi a III. kerület ellen aratta első győzelmét! 19(X)-ban - mai fogalmaink szerint- csak barátságos mérkőzéseket játszottak a csapatok - hiszen sem bajnokság, sem kupatalálkozók nem léteztek. Az FTC 1900. március 25-én játszotta első mérkőzését az Óbudai Torna Egylet ellen (0:1), majd március 31-én a IÍI. kér. volt az ellenfél. A Soroksári úti hajdani FTC-pályán született az első győzelem: FTC-IIÍ. kér. 4:1! A számunkra nevezetes eseményről a korabeli sportújság mindössze ennyit írt: „A Ferencvárosi Torna Club 4:l-re győzött a 111. kér. Torna és VE ellen. Március 31-én folyt le ez a match a Ferencváros TC pályáján, és az első félidő eredménye 3:0, a másodiké 1:1.” Az első bajnoki győzelem Az eisó'FTC-III. kerület bajnoki mérkőzésre csak 1911-ben került sor. A meccset az Üllői úti pályán játszották, s az 5:1-es FTC győzelmet hozott. Bár az FI'C két 11 -est is kihagyott, szép játékkal így is biztos zöldfehér győzelem született. A kerület lelkesen, de kevés technikai tudással játszott - írták a sportsajtóban. Egyébként az első FTC-Kerület bajnoki mérkőzésen Schlosser mester- hármast szerzett! Slózi gólcsúcsa! Az 1912-es tavaszi idényben - szintén az Üllői úton rendezték - a két csapat találkozóját. Kiegyensúlyozott első félidő után az FTC „kiütötte” ellenfelét. Slózi ezen a napon nagyon érezte a kaput. Egy bajnoki mérkőzésen 8 gólt(!) azóta sem rúgott FTC játékos! Idegenben „csak” 5:0... 1913 novemberében a 111. kér élt pályaválasztói jogával és a Határ úti (Nagyszombat u.) pályára vitte a bajnoki 90 percet. Patakiék ezúttal 5-0- ra győztek... A kerületiek első győzelme A111. kér. első bajnoki győzelmét a zöld-fehérek felett a világháborús években aratta. 1916 decemberében - a I latár utcai pályán - az óbudaiak 2-0- ra győzték le az egyébként igencsak tartalékos, „hadbavonult” FTC-t... Tfzgólos döntetlen... Az utolsó amatőr bajnokságot az FTC már fordulókkal a befejezés előtt megnyerte. Talán ez is közrejátszott abban, hogy az 1926 májusi FTC-1I1. kér. mérkőzésen 5-5-ös eredmény született! A fradisták könnyeiműsködő játékukkal rászolgáltak a furcsa eredményre. Egyébként a kerület egyenlítő gólja az utolsó pillanatokban esett- középkezdésre már nem volt idő... A nyolcból Takács ötöt rúgott! 1929 szeptemberében a Ferencváros a kerületiek ellen lépett először pályára az Üllői úton, a diadalmas dél-amerikai túrát követően. „Bevonul a Ferencváros, a figyelem odaszegeződik a zöld-fehér együttesre. Kíváncsian várják, milyen a sereg, amely megjárta az óperen- ciát? A négy égtáj felé fut a csapat és üdvözli a közönséget. Azután civilek nyomulnak a pályára, félkör, beszédek, virágcsokor, kézszorítás, fényképezés. Utána pedig megindul a ferencvárosi futballcsapat nagyszerű manifesztációja, hogy ha netalán akadt volna kétkedő lelkű néző, hát a legbensőbb érzéseiben fogja azt a Ferencváros seregének ajátéka. Hidegfejű, melegszívű tökéletes gólgyárosok. A bíró sípjára, mint a gyári üzem. megindították a labdát és hajtották szünet nélkül, másfél órán át. Egyforma tempóban nem emelkedő és nem csökkenő nyomással nehezedtek a kerületiekre. Pedig nem rosszak azok sem. Csak a ferencvárosiakkal nem lehet bírni ezúttal. Tökéletes gépezet volt. Olykor szemfényvesztésnek tetszett a trükk, máskor a labda a humor határait verdeste fölényesen okos útjában. Pompás, ünnepi manifesztáció a fut- ballsport mellett, ez volt a Ferencváros köszöntése a közönséghez.” Takács II gólkirályhoz méltóan szerepelt - ezen a meccsen öt gólt szerzett! A Kerület kapta a századikat... A 100%-os bajnokság úgy alakult, hogy 1932 tavaszán már esedékes volt a Fradi századik gólja - éppen a kerületiek elleni meccsen... A mérkőzés nagy kérdése tehát az volt, hogy ki lövi a Fradi 100. bajnoki gólját? A jubileumi gól azonban nem lövésből, hanem fejesből esett. Takács II beadását Toldi csúsztatott fejessel küldte a hálóba. A szurkolók nagy babérkoszorúval ajándékozták meg Toldit a jubiláns gól emlékére. Weinber - az FTC régi játékosa - pedig értékes plakettet ajánlott fel a 100. gól szerzőjének. Az ünnepi vacsorán ezt nemcsak Toldi, hanem a gólt előkészítő Takács II is megkapta... A Magyar Kupáért... A nevezetes bajnoki meccsek után nézzük, hogy hogyan alakultak a két klub egymás elleni Magyar Kupa küzdelmei. Az első FTC-III. kér. Magyar Kupa mérkőzést, több, mint hetven éve játszották! 1922. június 4. Üllői út: FTC-III. kér. 3-2 A gólokat Schwarz (2), Pataki és Obitz szerezték. 1923. május 20. Hungária krt.: Ferencváros-III. kér. 3-2 (1: Pataki 2. Halász Magyar Kupa találkozó, mint előmérkőzés! Ilyen is volt, mégpedig csattanós befejezéssel. A rendes játékidő után 2-2 volt az eredmény, ezért a bíró hosszabbított. A közönség egy része viszont már a nemzetközi atrak- ciót, az MTK-FC Nürnberg meccset szerette volna látni - így ők ezért tüntettek. A fradisták és a kerületiek végül megegyeztek, hogy csak az első gólig játszanak... A III. kerületiek állták a szavukat, mert amikor a 103. percben Pataki belőtte az FI'C gólját- továbbjutónak tekintve a Fradit - feladták a mérkőzést... 1928. február 12. Hungária krt.: Ferencváros-III. kér. 11-1 G: Turay 4, Takács II 3, Szedlacsek, Rázsó, Bukovi, Kohut „A Ferencváros diadalmas egyiptomi túrája után első mérkőzését játszotta és teljes mértékben kielégítette híveit. Nem az eredmény, a hatalmas gólarány, hanem a stílus, a mód, ahogy a csapat játszott és mozgott - mutatta, hogy a zöld-fehérek máris jó kondícióban és tudásuk teljében várják a tavaszi szezon kezdetét. A zöld-fehérek különösen az első félidőben játszottak szemkápráztatóan. Az óbudai amatőrök minden dicséretet megérdemlő lelkesedéssel játszottak, egy pillanatig sem adták fel a küzdelmet.” Ferencváros-III. kér. 1-4 MAGYAR KUPA DÖNTŐ G:Steiner (öngól) 1931-ben első ízben került sor a két elődöntőre, valamint az első és harmadik helyért folyó döntő mérkőzésre. 48 órán belül eldőlt minden! Az első napon a Hungária körúton a Ferencváros a Hungária ellen 120 perces játékban, nagyszerű küzdelem után szerezte meg a 6-3-as győzelmet. Alii. kér. FC az előző évi kupagyőztest, a Bocskait győzte le 2-1-re. Másnap az Üllői úti pályán előbb a 3. helyért a Hungária és a Bocskai játszottak - a kék-fehérek 4-0-ra győztek.- A kupadöntő kerete nem emlékeztetett a Wembley stadionra. Nem volt százezer ember, még 3000 is alig. A Ferencváros nem állt ki legerősebb csapatával, hanem közelgő túrájára való tekintettel kísérletezett. Csak a III. kerület vette komolyan a kupadöntőt, a gyümölcs nem maradhatott el: III. kér.-Ferencváros 4-1 ! A kerületiek lelkes játékkal simán győztek a Fradi ellen, -jellemző, hogy az egyetlen ferencvárosi gól is Steiner öngóljából született... A látottak alapján tehát a Kerület meglepő, de teljesen megérdemelt győzelmet aratott. 1932. április 27. Üllői út: Ferencváros-III. kér. 4-1 G: Turay 2, Toldi 2 A legendás T-betűs csatársorból (Táncos.Takács II, Turay, Toldi, Kohut) utolsóként 1993 őszén - 88 éves korában - Táncos Mihály hunyt el... Ezután több, mint ötven évig nem volt Ferencváros-III. kér. kupamérkőzés. 1968. május 15. Hévízi út: III. ker.- FTC 0-3 G: Branikovits 2, Katona FTC: Géczi-Horváth L., Bálint, Havasi-Juhász, Szűcs-Szőke, Varga, Albert, Branikovits, Katona. Cs: Takács, Karába Az első félidőben kiegyensúlyozott játék folyt, a III. kerületiek teljes küzdelemre kényszerítették az előző évi bajnokot. Végeredményben a Ferencváros csatárainak nagyobb tapasztalatával döntötte el a meccset. Napjainkban - 25 év elteltével - ismét FTC-III. kér. Magyar Kupa mérkőzés következik. Az Üllői úton- amint kis összeállításunkból is látható- 62 év elteltével lesz ismét FTC-III. kér. kupamérkőzés... Balázs László és Monostori Károly intéző az 1976-os kupadiadal után „Nincs legyőzhetetlen ellenfél” Balázs László több mint 30 esztendővel ezelőtt került az Üllői útra. Beosztásait tekintve sokféle volt már a klubnál, hogy mást ne említsünk, egy időben hozzá futottak be a nemzetközi ügyek, de különböző szakosztályoknál is tevékenykedett. S így természetesen a futballhoz is közel került, megannyi diadalnak, közöttük kupa- győzelmeknek lehetett részese.- Fel tudná idézni, melyik kupameccs volt az Ön számára a legemlékezetesebb?- Hűha, ez bizony nehéz kérdés, mert igen széles a választék. Hirtelenjében azt válaszolnám, mindegyik, ahol győztünk, s elhódítottuk a Magyar Kupát. Mert a Kupagyőzelem, ha nem is ad olyan rangot egy csapatnak, mint mondjuk Angliában, azért idehaza is óriási sikernek számít.- De ha mégis egyet vagy kettőt meg kellene említenie a sok közül, melyikkel kezdené?- Tulajdonképpen még most sem tudok dönteni. Mindig örömmámorban úsztunk, amikor a fiúk magasba emelhették a serleget, amit azon nyomban meg is töltöttünk pezsgővel.Talán amikor 1976-ban Dalnoki Jenő edzőssége alatt lett miénk a diadal...- Állítólag van egy kabalája, ami kupameccsek esetében már nem egyszer szerencsét hozott...- Igen. Volt egy olyan szokásom, hogy ha nem ment a góllövés a csapatnak, kiugrottam a büfébe, megittam egy sört vagy egy fröcs- csöt, mire visszajöttem, biztos, hogy egyszer vagy kétszer az ellenfél hálójában táncolt a labda. Emlékszem, a 70-es évek legelején a Megyeri úton játszottunk, döntetlenre állt a meccs, már mindenki a hosszabbításra várt. Jutott eszembe, gyorsan kimentem kortyolni, hátha... A kijáraton túl már hallottam is a hatalmas üdvrivalgást. Bejött... Azóta ha gólínségben szenvedünk, az ismerős szurkolók odaintenek felém, hogy ugyan, menjek már megint ki a büfébe, mert most már csak az segít... és néha tényleg segített.- Amióta Nyilasi Tibor a vezető edző, két ízben nyert a Fradi Magyar Kupát. Ezeket hogyan élte meg?- Ä három évvel ezelőtti döntőt ugye Diósgyőrött rendezték. Sajnos nem tudtam ott lenni a helyszínen, hisz az egyik serdülőcsapattal éppen Olaszországi túrán vettem részt. Megyünk a buszon, erre Szűcs Lajos odaszólt hozzám: „Te Laci, kapcsold már be a tévét, hátha adják a kupadöntőt.” Már indultam is, amikor rádöbbentem, az olasz televízió valószínűleg nem tűzi műsorára a magyar kupafinálé élő egyenes közvetítését. Csak este értesültünk róla, hogy mi lett a végeredmény. Hrutka Jani hazatelefonált az édesapjának, így tudtuk meg, hogy nyeltünk. Meg is ünnepeltük méltóképpen. A tavalyi kupadöntőt már szerencsére a lelátón izgulhattam végig. Ha nehezen is, de sikerült felülmúlni a nagyszerű Haladást.- Mi a véleménye, idén is a Zöld Sasok nyerik a kupát?- A Kerület ellen mindenképpen tovább kell jutnunk, onnan meg megint, mint minden fontos meccsen, föl fogják magukat szívni a srácok. Úgyhogy szerintem a Fradi futballmú- zeumban marad a serleg. De szerintem nemcsak a Kupában, a bajnokságban is mi diadalmaskodunk. Ez a gárda semmivel sem rosszabb, mint a tavalyi, az NB I-ben pedig nincs legyőzhetetlen ellenfél, pláne a Fradi számára. Nagyon szeretném, ha idén nyár elején is lenne alkalmunk az ünneplésre. (n.)
