Fradi újság (1994)
1994 / 7. szám
FRADI ÚJSÁG 5 FRADI-UJPEST PORTÓBAN! A Ferencváros marokkói túráját követően hajóra szállt és portyáját Portugáliában folytatta. De előbb a fradisták egy borzasztó hajóutat éltek át... Blum Zoltán edző minderről így nyilatkozott:- Huszonöt óra helyett 40 órát hánykolódtunk a viharos tengeren. Péntek éjjel érkeztünk meg Liszabonba, s a borzasztó hajóút után úgy döntöttünk, hogy csak szombat délelőtt utazunk tovább Portóba, ahol délután az Újpest elleni Portó Kupa meccs várt ránk. 1934. december 30. Portó: Újpest-Ferencváros 5-2 A Ferencvárost és bizonyára otthoni közönséget is már régen érte ilyen meglepetés, mint amilyennel itt, 4000 kilométernyire Budapesttől, Újpest, a nagy rivális szolgált naki. Igaz, hogy Újpest nagyszerűen vezetve, teljesen pihenten állt ki erre a mérkőzésre, míg a Ferencváros játékosainak még „gyomrában” volt a viharos tengeri út, de viszont figyelembe kell venni, hogy Újpest bizony tartalékosán állt ki. Külön lapra tartozik az a remek játék, amivel Újpest meglepte a portói közönséget és - a Ferencvárost. Egészséges, kapásból a szélekre irányított labdákkal, gyors, cselezésmentes passzjátékkal és nagyszerű helyezkedéssel o- perált Újpest csapata. A Ferencváros túlságosan köny- nyedén vette a játékot. Azt kell hinnem, hogy a Fradi csak tévedésből játszott így. A zöldfehérek előadást akartak csinálni a mérkőzésből. Újpest ezzel szemben ráment a mérkőzésre és pompásan meg is nyerte. Nem tudom azonban elhinni, hogy a Ferencváros ne tudná ugyanazt a játékot bemutatni, mint amit az Újpesttől láttunk. A II. félidőben már akart a Ferencváros is, de akkor már késő volt. Nincs tehát mentség a vereségre. A játékosok maguk voltak az okai ennek. Voltak percek, amikor a ferencvárosi játékosok egy része feltűnő lanyhán vette ki részét a játékból. Pedig a portói közönség - érdekes! - a Fradinak szurkolt. De ez sem használt. Az álló és ábrándozó játék ellen a kitűnően diszponált Újpestnek nem is volt nehéz dolga. Újpest pontosan a modern célfutballt játszotta, mégpedig elsőrangúan. El kell ismerni, hogy szemre a Ferencváros is nagyon szépen játszott, de ez a szépség nem volt több, mint látványosság. Csillogott a ferencvárosi technika, de a támadásoknak nem volt magjuk. Újpest technikában halványabbnak mutatkozott, neki csak a gólok kellettek. Ezt a mérkőzést látnia kellett volna a budapesti közönségnek, mert akkor nem lett volna számára rejtély az 5-2- es eredmény. Voltak a mérkőzésnek egészen szenzációs látványos jelenetei. így Hóri ragyogó védései, Sternberg klasszikus szerelései, Szűcs tökéletes centerhalfjátéka, Korányi gyorsasága, Táncos trükkjei, végül Balog váratlanul nagyszerű csatárteljesítménye. De beszéljenek helyettem a portugál lapkritikák: A „Norte Desportivo” a következő címet adja tudósításának: „Technika a technika ellen”. „A két magyar bajnok csodálatos előadása a futballról.” A „Jornal de Sports”- Másfél óra a világhírű közép-európai futball ragyogásából. Portugália először láthatott olyasmit, amit Budapest minden vasárnap láthat. Már a bevonulás úgy kezdődött, mint valami szép színdarab. Kisportolt, szép szál 22 magyar futballista pályára lépése után rögtön meghódította közönségünket, amely a mérkőzést végig tapsolta. És igaza is volt. Láttunk sok gólt, ami olyan természetesen született meg, mit az ave (egy portugál madár). Láttunk sok szép és új dolgot, amikből játékosaink biztosan tanulni fognak. A két csapat tényleg teljesen egyforma képességű, s győzött, mert emberei frissebbek voltak. A „Sporting”- Huszonkét művész és egy labda működése. Minek nevezhetnénk ezt a szép sportot? Játékának küzdelemnek, avagy foglalkozásnak? Ha a magyarok játszák ezt, akkor mind a háromnak nevezhetjük. Mert amit ma ez a 22 magyar bemutatott a pályán, abban volt játék, küzdelem, de minden játékos mozdulatán meglátszott, hogy foglalkozásuk is a labdarúgás. Úgy kezelik a labdát, mint a legnagyobb zeneművész a hangszerét. És a csapat összmunkája? Mint valami csodálatos zenekar. Az eszköz a labda, amely folyton mozog és még mennyit mozog! Sokszor úgy tűnt fel nekünk, mintha csak egy-egy ember játszana egymás ellen egy labdával. A magyar játékos keveset mozog a pályán, inkább a labdát futtatja, a test pihen. Mindannyian résztvesz- nek egy-egy akcióban, 7-8 lábon vándorol át a labda a célig. Előadás a labda körforgásából. Utánozhatatlan látványosság. Lehet, hogy a labdájuknak van valami titkos szerkezete, vagy éppen szeme. Azért tudja olyan jól a kötelességét. Langfelder Ferenc, az Újpest futballvezére:- Nem is tudom hamarjában elmondani, hogy milyen boldog vagyok, hogy ilyen remek játékban le tudtuk győzni nagy ellenfelünket. De ami a legnagyobb örömet okozta nekem, az volt, hogy Blum Zoltán, a Ferencváros edzője a meccs után odajött hozzám és lovagiasan gratulált a győzelmünkhöz. És „hallgassunk” meg egy ferencvárosi játékost is - Polgár Gyula:- Alig álltunk a lábunkon ezen a mérkőzésen. Előző nap érkeztünk meg Afrikából, egy viharos tengeri út volt mögöttünk. Ólomlábakon járt az egész csapat. De még így is örültünk, hogy otthoni csapattól kaptunk ki és nem valamilyen idegen ellenféltől. Elvégre is hét idegen csapatot győtünk le túránk során. Az egyik csapat, amelyet a Ferencváros legyőzött éppen a tornát rendező FC Porto volt. A mérkőzést 1935. újév napján játszották: Ferencváros-FC Portó 2-1 A Portói Kupa zárómérkőzése volt ez a találkozó, s a portugál csapat már döntetlen esetén is tornagyőztes lett volna. A hazai bíró mindent elkövetett, hogy így történjen: Mikest és Kovácsot még az I. félidőben kiállította, a 40. percben pedig Korányit valósággal leterítették, de még szabadrúgást sem adott! A Fradi a félidőben így 8 emberrel volt kénytelen küzdeni! A Portó egyetlen gólja ekkor esett - egy jogtalanul megítélt tizenegyesből... Ez az egy gól is elegendő volt a portóiak 2. helyéhez. A végeredményt ugyanis gólarány döntötte el. Mindhárom résztvevő 2-2 pontot szerzett, de az Újpest gólaránya volt a legjobb, éppen a Ferencváros elleni sok gólos győzelme miatt. A Portó Kupát így az Újpest nyerte, az FC Portó és a Fradi előtt. (A könyv csak a Fradi ajándékboltban kapható.) Egy kép az 1956-os Bp. Kinizsi-Bp. Dózsa mérkőzésről. A régi pálya szép zsúfolt volt ekkor is - és Mátrainak sokan szorítottak a sikeres szerelésért... Ezt követően majd negyedszázadig nem volt az Üllői úton Fradi-Dózsa! avan (i Szusza az újpestiek futballkíválósága sok rangadó főszereplője és FTC szempontból sajnos - gólszerzője volt. Az új stadionban egykori ferencvárosi kortársaival egy öregfiuk meccs előtt. Balról: Dr. Fenyvesi Máté, Deák Ferenc, Szusza Ferenc, Gyetvai László, Ombódi Imre. A maguk korában tízezrek tapsolták őket - szép volt „öregfiúk”!
