Fradi újság (1994)
1994 / 6. szám
FRADI ÚJSÁG Egy fradista Szentesről Ha a névről nem is, de látásból biztos, hogy sokan ismerik Szentesen Szakács Ernőt. O az az úr, akit szinte mindig zöld-fehér színösszeállítású ruhában lehet látni. „Talán nem véletlenül” - szól az ismert szlogen, Szakács Ernő pólóján pedig a Fradi embléma árulkodik, közvetlenül a szíve fölött, hogy bizony ő sem véletlenül ragaszkodik az említett színekhez.- Mióta tart ez a szerelem?- 1949-től szurkolok a Ferencvárosnak. Maga nem emlékezhet rá, akkor nyertek a zöld-fehérek kitűnő teljesítménnyel bajnokságot. Az ötvenes években került el egy nagyon kedves, jó barátom, dr. Orosz Pál Szentesről a Fradiba, ahol több, mint négyszáz mérkőzést játszott és résztvevője volt az 1960-as és 1964-es olimpiai válogatottaknak. Most a Testnevelési Főiskolán tanít.- Imre bácsi melyik csapatban kergette a labdát?- Játékosként nem vittem túl sokra. Szentesen, a megyei I. osztályú ifjúsági csapatban játszottam jobbhalfot.- Ügy tudom, hogy dr, Orosz Pálon kívül figyelemmel kísérte a többi, Szentesről Budapestre származott futballista pályáját is.- Ebből a kis alföldi városból került el Gujdár Sándor és a fiatalon meghalt Pusztai László. Laci édesanyja egyébként mind a mai napig Szentesen él.- Nem „haragudott meg" Gujdárra, hogy a Fradi nagy ellenlábasát, a Budapesti Honvédőt választotta?- Nem, még viccből sem. Tartom vele a kapcsolatot, még a vendéglője megnyitására is meghívott. Egyik legnagyobb élményem egy hetvenes évekbeli FTC-Honvéd meccs, amikor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. 3-3-nál, a 89. percben Pusztai fejelte a győztes gólt - földijének, Gujdámak...- A könyvespolcon legalább ötven, FTC-ról szóló kiadányt látok. Van olyan, amelyikben Ön is szerepel?- Igen, több kötet is megemlít a törzsszurkolók között, ami bizonyítja, hogy a Fradi foglalkozik a híveivel.-Ón a Szentes FC ijfúsági csapatának intézője, így közvetlen kapcsolata van a város labdarúgásával. Mi az oka a „látványos" hanyatlásnak?- Mindenképpen az anyagiakkal kell kezdenem. Az elmúlt rendszerben azért volt NB III-as a csapat, mert egy helyre, a Csongrád megyei Vízmű Vállalathoz tartoztak a játékosok. Ezek az állások azonban megszűntek és a futballisták ellenőrizhetetlenné váltak. Ennek lett az oka a nem megfelelő hozzáállás és a gyenge szereplés.- Néhány hónap múlva befejeződnek a különböző szintű bajnokságok, melyekben három kedvenc csapata is érdekelt. Mi az Ön „elvárása” Nyilasiékkal, Koncz Istvánnékkal és Tóth Istvánékkal szemben?- Kezdem a legkisebbel. A megyei II. osztályú Szentes nyerje meg a bajnokságot - bár erre egyre kevesebb az esélye -, a Szentes FC pedig maradjon bent biztosan. A Fradi szempontjából úgy érzem, hogy a bajnokság „mellékes”. Wukovicséknak végre a nemzetközi porondon kellene bizonyítaniuk azt, hogy mire képes a Fradi-szív. TÓTH-SZENESI ATTILA SAJTÓFIGYELŐ (Reggeli Délvilág) A lelátón lévé' szurkolóinkról Magdics László rendszeresen képet készít Egy-egy fotó időnként a Fradi Újságba is bekerül - és akik a képén felismerik magukat a Fradi futballmuzeumben - Albert és Nyilasi által dedikált - Fradi könyvet kaphatnak... Aki az új stadionban az első Fradi gólt megítélte... Nagy Zoltán vezeti be a csapatokat. A labdával Lázár Gyula halad az élen - ő végezte a kezdőrugást. Az új stadionban az első csapatkapltányok-bfrók közös kép: Raduly és Rudas között Nagy Zoltán... A futhallhírókat általában szidják, fújolják, vagy köpködik, esetleg meg is verik a szurkolók, de mindegyikük életében akad legalább egy olyan mérkó'zés. amelyikre egészen biztos mindig szívesen emlékeznek vissza. Amiért már megérte, hogy valaha is sípot vettek a szájukba. A 70. életévét taposó Nagy Zoltán esetében nem is lehet vitás, melyik volt ez a meccse. Ő vezette az új Ülló'i úti stadion ünnepélyes avatásakor az eló'derbyt, a Fradi-vasas öregfiúk összecsapást.- Vezetett annak előtte ilyen rangos mérkőzést? - kérdeztük az egykori játékvezetőd.- Jó húsz évig bíráskodtam, amikor Kisújszállásról felkerültem a fővárosba, azon nyomban beléptem a testületbe. Az élvonalig sajnos nem sikerült eljutnom, többnyire NB 111-as találkozókon fújtam a sípot, és az NB il-ben partjelzősködtem.- Akkor hogyan került kapcsolatba a Fradiual, s miért éppen ön kapta a megtisztelő feladatot a pályaauatón?- Világéletemben a zöldfehéreknek szurkoltam. Nem is tudom, hogyan kezdődött, de egy idő után azon vettem észre magam, hogy minden szerdán én vezettem a Ferencváros edzőmeccseit. Hívtak, hívtak, én meg soha sem mondtam nemet. Rajongtam az akkori játékosokért, később jó. mondhatni baráti viszonyba kerültünk. Később az öregfiúk is szívesen láttak, az összes nemzetközi találkozójukat én dirigáltam. Soha nem kerestem a kifogásokat, nagy örömmel és készségesen álltam a rendelkezésükre. Hóban, sárban, esőben és izzasztó napsütésben, vagyis bármikor. Nyilván ez is nagymértékben közrejátszott abban, hogy az old boy együttes vezetője, Hirschpold Árpi úgy döntött, én leszek a bíró az új stadion legelső mérkőzésén. Ezt kaptam jutalmul a korábbi fáradozásaimért.- Milyen volt az a 90 perc?- Csodálatos. Kissé szokatlannak tűnt, hogy annyian megtöltötték a lelátókat, de a tét is kisebb volt. sőt, utólag azt is be kell vallanunk, hogy az öltözőben megbeszélték a játékosok, sok góllal és látványos játékkal hozzák tűzbe a közönséget, az eredmény nem számított.- Mennyi lett a vége?- A Fradi eléggé elhúzott, a zöld-fehérek hétről-hétre játszottak, edzésben voltak, míg a piros-kékektől jónéhányan hosszú idő után húztak magukra újból szerelést e meccs kedvéért. A végeredmény - némi segédlettel ugyan, de - 4-4 lett. A közönség meg láthatóan nagyon jól szórakozott, kifejezetten élvezte a játékot, vagyis a találkozó eléne az eredeti célját.- Ha jól tudom, a mérkőzés labdáját a lefújás után megkapta és eltehette emlékbe.- Igen, a pályára lépő játékosok mind aláírták és ajándékba adták nekem. Be is tettem a vitrinbe, méghozzá fő helyre. Mindez szinte pontosan húsz esztendővel ezelőtt történt, 1974. május 19.-én. Úgy gondoltam, mostanáig eleget őrizgettem otthon ezt a becses ereklyét, így jubileum alkalmából inkább bevittem a Fradi- múzeumba. Ott mégiscsak méltóbb helyre kerülhet.- Hallom, hogy mindezért cserébe egy szerény kéréssel fordult a klub felé.- Igen, van egy nyolc éves kisunokám, ő is hatalmas Fradi drukker. Meccsen még nem volt, egyelőre nem merem magammal hozni a lelátókra, mert elég sok durvaságot tapasztaltam az utóbbi időben. De mindenképpen szeretnék neki örömet szerezni, s arra gondoltam, hogy biztos nagyon boldog lenne, ha ő végezhetné el az egyik tavaszi bajnoki mérkőzés kezdőrúgását. Szerencsére azt válaszolták, hogy ennek semmi akadálya.- Régebben testközelből figyelhette az egykori sztárok játékát. Mi a véleménye a maiakról?- Mit is mondhatnék erre? Az én időmben még a tartalékcsapatok is sokkal többre voltak képesek, jobban bántak a labdával, mint a mostaniak. Tudom, tudom, hiba lenne összehasonlítgatni az akkori játékot a mai korszerű labdarúgással, de sajnos mostanában inkább bosszankodom a lelátón, mintsem hogy élvezzem ezt az egyébként gyönyörű játékot. Sajnos nem engedik. Ám olyan típus vagyok, hogy ha bajban van a gárda, akkor is kijárok.- Egyébként teljesen szakított a játékvezetéssel?- Nem, ma is elnökségi tagja vagyok a Budapesti Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottságának. Szervezem a bírói edzőtáborokat, ellenőröket küldök a mérkőzésekre. Nehéz pálya ez a játékvezetés, de megválni tőle még nehezebb. (naszály)
