Fradi újság (1994)

1994 / 4. szám

Aranygyűrű, aranyérem, aranyeredmény... Bajnoki címmel búcsúzott az FTC-Whirlpool jégkorongcsa­pata a hazai hokiidénytől és a Budapest Sportcsarnok közön­ségétől, a játékosok azonban még nem kezdhették meg - egyébként a Fradi esetében tényleg jól megérdemelt - ta­vaszi és nyári szabadságukat. A szezon slusszpoénjaként u- gyanis C-világbajnokságot ren­deztek a szlovákiai Poprádon és Iglón, ide volt hivatalos a magyar válogatott is. Szeles Dezső szövetségi kapitány ter­mészetesen két kézzel merített a bajnokcsapatból is, így a Fradi egyik sorát szinte érin­tetlenül láthattuk viszont Szlo­vákiában. A Bulgária elleni, sorsdöntő meccsre készülő tár­saságból legalább két okból Paraizs Ernő tűnt a legérdeke­sebbnek.- Gratulálunk, több okból Is. Kezdjük a legkellemesebbel: a bajnoki döntő után megnő­sültél, aranyérem után arany­gyűrűt kaptak Sportházasság született?- Nem, ezt egyáltalán nem állíthatnám. A feleségemnek semmi köze a sporthoz, illetve inkább azt mondanám, a meg­ismerkedésünkig nem volt. A Balatonon találkoztunk először, tehát a jégkorongtól teljesen idegen környezetben.- Nem is tudta a jövendőbe­lid, hogy magyar válogatott jégkorongozó vagy?- Az első találkozásunkkor természetesen nem, ő ugyanis tényleg nem jégkorongszak­értő. Ráadásul nem is buda­pesti, hanem ócsai. Tehát a ha­verok sem hozhatták korábban ki magukkal a meccseinkre.- Ócsai?- Igen, ez a település, Ócsa délkeleti irányban 26 kilomé­terre fekszik Budapesttől, leg­főbb nevezetessége a gyönyö­rű temploma.- A te legfőbb nevezetes­séged viszont, hogy a bajnok­ság végén a szezon legjobb magyar hátvédjének választot­tak. Vártad, remélted ezt az elis­merést?- Ilyet határozottan senki nem állíthat, hogy „várta” . A díjban azonban nagy szerepe volt a teljes sorunknak, hiszen mostanra nagyszerűen össze­szokott ötös lett a miénk. Hát­védtársam, Horváth Csaba a balesete óta példamutató lel­kesedéssel edz és játszik, csa­társorunkat is nagyon „meg­dobta” Dobos visszatérése. Látszik rajta, hogy Kanadában kóstolt bele a hokiba, egészen új szellemet hozott onnan haza magával. Azt hiszem, nem vé­letlen, hogy a szövetségi kapi­tány sem bontotta meg a so­runkat.- Megbontotta viszont a sérülés. Méghozzá először a te esetedben. Igaz, hogy a bajnoki döntő óta most játszol először tétmérkőzést?- Igaz bizony, kérdés, hogy meddig.- Miért, mi történt?- Valószínűleg részleges combizomszakadást szenved­tem.- Ezt meccs közben el lehet felejteni, és makkegészséges bekk módjára hajtani?- Hajtani nemcsak lehet, de kell, elfelejteni viszont nem le­het, mert folyamatosan fáj a lábam. Abban maradtunk, ad­dig játszom, amíg bírom, de sajnos lehet, hogy ez csak az első ütközésig tart majd.- Meg sem fordult a fejed­ben, hogy nem vállalod a já­tékot?- A C-világbajnokság hét csapatából öt gyakorlatilag ver­hetetlen, és mivel egy csapat esik ki, számunkra minden a bolgárok ellen dől el. Aki él és mozog, itt van. Kiss Tibor, a Fradi örökifjú csatára is él, de szegény alig mozgott a bolgárok elleni meccs előtt: maga alá gyűrte a bokáját, meglazultak a szalag­jai, mindenféle erőkifejtésre képtelen. Talán ezért is tűnik túlságosan melankolikusnak, amikor az esélyeket értékeli:- Nekünk, öregeknek a leg­nehezebb. Mi látjuk ugyanis a legpontosabban, hogyan sza­lad el mellettünk a világ. Aki­ket tíz éve még simán, gólok­kal vertünk - például a fran­ciákat -, most olimpiai részt­vevők, mi pedig egyre lejjebb csúszunk. Nem is történhet másképp, hiszen még mindig nincs fedett pályánk. Össze­hasonlításul elég annyi, hogy már Szófiában is hármat építet­tek. A Magyarország-Bulgária rangadón azonban szeren­csére nem a fedett csarnokok közti különbség döntött. Az első harmadban még nem e- sett gól, a másodikban 2-0-ra elhúztunk, de az ellenfél ki­egyenlített. Ekkor, a 39. perc­ben érkezett el a végleges fordulópont. Az emberelőny­ben támadó bolgárok ziccer­ben a kapufát találták el, az ellenakciónál viszont két hát­véd között kibújt a ferencvárosi Pindák László, és hihetetlen energiával a jobb alsó sarokba gyötörte a korongot. 3-2, ezzel minden eldőlt. Az utolsó har­madban csapatunk újabb né­gyest rámolt be, ebből egyet vállalt a Fradi-csatár, Dobos. A 7-2-es győzelem azt jelenti, hogy Magyarország szinte biz­tosan megőrzi tagságát a C- csoportban, míg a tavaly még B-osztályos bolgárok lesüllyed­nek a D-be. A jégkorong szokásainak megfelelően a mérkőzés után mindkét csapat a győztes him­nusza előtt tisztelgett. Az elér- zékenyült kapitány, Szeles De­zső az ünnepi pillanatokban szakmai értékelés helyett csak annyit mondott: „Nagyon szép és hosszú volt a himnuszunk. Bár a jégkorong-idényünk le­hetne ugyanilyen hosszú.” Valóban. De amíg ez utóbbi csak vágy, nem tehetünk mást, mint tényleg kellemes pihenést kívánunk a Fradi hokisainak. A Fradi-TV Nívódíjas! Nemrég éppen e hasábokon írtunk a Ferencvárosi Televízió lelkes kollektívájáról, egyéves születésnapjuk apropóján. Nagy örömünkre ismét van alkalom, hogy kicsit elbeszélgessünk Miholics Lászlóval és M. Fazekas Erzsébettel. Március 5-én ugya­nis nem mindennapi elismerésben részesültek, a Vigadó Kamaratermében átvehették a Magyar Televíziók Kamarájának nívódíját.- Gratulálunk! Hogyan tudtátok meg az örömhírt? - kérdeztük tőlük.- Kaptunk egy meghívót, hogy személyesen vegyünk részt az idei nívódíjak ünnepélyes átadásán. Akkor még nem sejtettük, miért kellene nekünk is ott lennünk. Felhívtuk nyomban a Kamarát, s akkor közölték, hogy mi is a díjazottak között vagyunk.- Mi módon kerültetek egyáltalán a jelöltlistára?- Az egyéves jubileum alkalmából sok cikk jelent meg rólunk. A TV Téka című lap munkatársa is megkeresett, s amikor el­meséltük, mekkora költségvetésből mennyi mindent csinálunk, azt mondta, bizony kicsit kilógunk a hazai kábeltelevíziók sorából. Valószínűleg ez nyomott leginkább a latba.- Miben különböztök az átlagtól?- Mi egy teljesen önálló, magánvállalkozásban indított televíziót hoztunk létre, nem az önkormányzat üzemeltet. De a műsor szer­kezetében is mindenkitől eltérünk. Amíg máshol heti háromszor 40 perces stúdióbeszélgetéseket sugároznak, mi tíz állandó rovatot működtetünk. Heti öt műsorunk van, ami összesen 240 percnyi adásidó't jelent. Egyébként nemrég készült egy felmérés Nyugat- Európában a kábeltévékről, s kiderült, a fejlett országokban az ilyen helyi adók átlagosan 4000 műsorperccel rendelkeznek. Nos, kiszámoltuk, mi több mint háromszorosát, 12 800 percet adtunk az elmúlt esztendőben.- Sokan gratuláltak?- Oh, rengetegen! Először a helyi önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának elnöke, Folk B. Zoltán emelte fel a telefont, egyből a TV Híradó tudósítása után . Aztán a Ferencvárosi Torna Club vezetősége is kifejezte, mennyire örül a sikerünknek. Hiába, a Fradi Híradó az egyik legnézettebb, ha nem a legnézettebb mű­sorunk. De számtalan köszöntő levelet, telefont és táviratot kap­tunk ismeretlen nézőktől, akik úgy tűnik, megkedvelték az adá­sainkat. A legnagyobb elismerést mégis egy mozgássérült fe­rencvárosi rajongó gratulációja jelentette számunkra. O mondta, hogy neki és a szintén mozgássérült feleségének nincs is más szórakozása az életben, mint a Fradi szeretete, s a mi Fradi- Híradónk. És még azt is hozzátette, hogy sok társa nevében beszél. Ezek azok a pillanatok, ami után rögtön érezzük, nemhiába dolgo­zunk.- A nívódíj az erkölcsi mellett egyben anyagi elismerés is egyben. Szabad megkérdeznem, mekkora ez az összeg?- Csak nyugodtan. Ötvenezer forintot kaptunk, amit már be is jelentettük, hogy kulturális műsorok készítésére fordítunk.- A múltkori cikkben panaszkodtatok egy keveset, hogy ez a munka anyagilag egyáltalán nem jövedelmező...- Ez a helyzet azóta sem változott. Sajnos nemhogy nem keresünk jól, tulajdonképpen még mi fizetünk azért, hogy dolgoz­hatunk. Elég tekintélyes summát áldoztunk arra a saját va­gyonúnkból, hogy működhessünk, és olyan színvonalon, ahogy mi szeretnénk. Az elmúlt másfél évben egyáltalán nem vettünk ki sza­badságot, nem volt egy szabad hétvégénk, a magánéletünkre is alig jut időnk. Ráadásul még az autónkat is ellopták. Nem is tudom, hogy ki lehetett az az elvetemült, hiszen egy régi Wartburgunk volt, amire azt is ráírtuk, hogy Ferencvárosi Televízió. Most, hogy nincs kocsink, a tolvaj megfosztotta a kerület lakosságát attól, hogy például a Fradi vidéki meccséről is sugározhassunk felvételeket. Egyébként gyalog járunk, vagy taxival, ami szintén nem kis összegeket emészt fel.- Ehhez azért kell egy kis őrület, vagy inkább úgy fogalmaznék, megszállottság.- Igen, anélkül nem menne. De mi legalább nagyon szeretjük, amit csinálunk, s ezzel sok embernek örömet is szerezhetünk.- Mostanában titeket is ért öröm. Szép ez a stúdió...- Február 15-tól költözhettünk ide a Ferencvárosi Művelődési Ház második emeletére, az Önkormányzat jóvoltából. Hang­szigetelt, vezérlővel ellátott stúdióval rendelkezünk. Már törjük is a fejünket az új műsorokon, hiszen jelentősen javultak a fel­tételeink.- Ami nyilván a Fradi szúrkolóit is közelről érinti.- Füzessy Péter kollégánk már nemcsak helyszíni forgatások al­kalmával készít interjúkat, mostantól a stúdióba mi is meghív­hatunk vendégeket, így természetesen ferencvárosi sportolókat, vezetőket is. Eddig is sok támogatást kaptunk a klubvezetéstől és személy szerint Nagy Bélától, a jövőben remélem még szorosabb lesz az együttműködés. Áprilistól szeretnénk beindítani Fradi- vetélkedő sorozatunkat.- Ezek után még az is elképzelhető, hogy a Fradi Híradó című közkedvelt műsornak legalább egy szponzort találjatok?- Ez egy fájó pont. Nem értjük, hogy a cégek miért nem ismerik fel ennek a műsornak a reklámértékét. Ötvenezer lakásba jutunk el, nem vagyunk méregdrágák sem. Talán valaki rájön, hogy érdemes... A műsor megérdemelné, hiszen a kerület az utóbbi he­tekben már nemcsak a zöld-fehér klubjáról híres, a kábeltelevízi­ójáról is beszéltek országszerte. (naszály)

Next

/
Thumbnails
Contents