Fradi újság (1994)
1994 / 3. szám
10 FRADI ÚJSÁG Egy fejezet a szurkolók által már nagyon várt könyvből, amely egyébként a Fradi ajándékboltban is kapható. Ára: 195 Ft A szemek mindent elárulnak Szeiler József, a Ferencváros kitűnő kapusa volt az, aki ott volt Zsiborás Gábor mellett, amikor az FTC-pálya öttözójolyosóján roszszul lett. Ezeknek a döbbenetes perceknek a drámaiságát, félelmetesen pergő' eseménysorát eleveníti fel a sportember, akinek Zsiga sokkal többet jelentett puszta cimboránál.- Szeptember elseje volt, és az évszakhoz képest szokatlanul hideg nap köszöntött ránk.- Igen, olyan hirtelen megváltozott az időjárás. Délután még kellemes meleg volt, de estére nagyon lehűlt a levegő. Barátainkkal a Bon Jovi-koncertre akartunk menni, de ez az utolsó pillanatban meghiúsult. Valamilyen ok miatt nem jöttek el a haverok. Feleségemmel kimentünk az MTK- pályához és eladtuk a jegyeket. Mondtam az asszonynak, gyere, kimegyünk az Üllői útra, megnézzük a válogatott edzó'meccsét a Budafok ellen. Ott lesz Zsiborás Gabi, Répási Laci és más régi ismerősök, barátok is, legalább beszélgetünk velük.- Azt hallottam, hogy Zsi- borással rokonok is voltak?- így van, másodunokatestvérem volt. Felnéztem rá pici koromtól kezdve.- Találkoztak a bemelegítés előtt?- Igen. Remek hangulatban volt, de éreztem rajta, hogy leg- belül azért van benne némi feszültség. Nagy dolognak számított nála, hogy visszakerült a válogatottba. Tudja, azért is szerettem őt, mert sokban hasonlított a labdarúgásról, az életről alkotott véleményünk. Zsiga az a típus volt aki akkor sem állt félre, ha már az orvosok lényegében lemondtak róla. Ez történt vele a térdsérülése után. Óriási hatással volt rám az akaratereje. Szent meggyőződése volt, hogy a reformkonyha az, hogy a táplálkozása egészen megváltozott, jelentős mértékben közrejátszott abban, hogy a sérülése gyorsabban regenerálódott. Mi mindent megbeszéltünk. Az volt a felfogása, hogy egy bizonyos szint után már az ember mindent tud a kapusságról. Ebben a helyzetben kell valami különleges pluszt adni. Ezt jelentette nála az étkezés. Az, hogy jóformán vegetáriánussá vált. Ez mind hozzátartozott a profi életfelfogáshoz. A betegségem után én is áttértem a húsmentes étkezésre, és Zsigával gyakran cseréltünk recepteket.- Az olvasók kedvéért árulja el, hogy mi is volt az ön betegsége?- 1992 végén, amikor sérvvel akartak megoperálni, találtak nálam egy rosszindulatú daganatot. Ezt követően olyan hónapokat éltem át, amelyeket az ellenségemnek sem kívánok.- Hála az istennek, Szeiler József teljesen talpra állt és ma a Ferencváros csapatának az erőssége.- Mindehhez kellett az a fanatizmus, az az akaraterő, amelyet nap mint nap láthattunk az edzéseken Zsiborás Gabitől. Ahogy ő készült, ahogy ő élt, az példaértékű volt számomra is. Azokban a kritikus hónapokban gyakran adott erőt az ő személyiségének varázsa.- Folytassuk annak az utolsó edzőmérkőzésnek a rekonstruálását. Vegyük újra, mi is történt a találkozó előtt.- Kiment a válogatott melegíteni, én pedig a kapu mögül figyeltem Zsiborás Gabi mozgását. Pontosan úgy melegített be, mint korábban.- Ugyanakkor az édesapja azt mondja, hogy számára feltűnő volt, hogy mennyire feldobott volt. Valósággal repkedett a kapuban.- Nekem pont olyannak tűnt, mint bármikor. Csodálatos tehetséggel áldotta meg a sors, és tényleg gyönyörű dolgokat tudott csinálni. Egy-egy vetődésénél tá- tott szájjal figyeltem.- Az édesapja azt is mondta, lehet, hogy az egyik vetődésénél beüthette a fejét, emiatt következhetett be a tragédia.- Ne haragudjon, ehhez nem tudok hozzászólni. (A boncolás bebizonyította, hogy nem ütődés, a bemelegítésnél valami rossz mozdulat okozta a végzetes sérülést. - A szerkesztő megjegyzése.)- Mi történt ezután ?- Az egyik pályamunkás fázott és kért egy dzsekit. így aztán bejöttem az öltözőfolyosóra. Éppen indulok a portára a kulcsért, amikor jön velem szemben a Zsiga. Olyan furcsán mozgott. Csúszkált. Annak tulajdonítottam ezt, hogy stoplis cipő volt rajta, ez pedig a kövön elég bizonytalan mozgást okoz. így visszagondolva már akkor koordinálatlan volt a mozgása. Olyannak tűnt, mint mikor valaki részeg, és egy kicsit dülöngél. Először a válogatott öltözője felé fordult, de látta, hogy ott nincs senki. Megfordult és jött felém, a Fradi öltöző irányába. Először azt hittem azért jön, hogy lecserélje a mezét, vagy szódát akar inni. Átjött a csapóajtón és nem mondott semmit. Megtámaszkodott a falnál, és akkor elkezdett öszszegörnyedni. Hirtelen átfutott rajtam, hogy talán beszorult nála a levegő, mert már korábban volt neki légmelle. Rögtön elkaptam és elkezdtem kérdezni: mi baj van? Rosszul vagy? Nem tudott válaszolni, és kezdett összecsuklani. Torkom szakadtából ordítottam, hogy azonnal jöjjenek segíteni, mert Zsiga rosszul van. Odaszaladt egy pályamunkás - éppen az aki kérte a dzsekit - és együtt vittük oda a gyúrópadhoz. Nagyon el volt fehéredve, és ami feltűnő volt, hogy a világoskék szemei szinte kifehéredtek. Elkezdtük paskolni az arcát, próbáltam vele kommunikálni, de beszélni már nem tudott. Vizet akartam vele itatni, ám képtelen volt lenyelni, kiköpte. Visszafektettúk a padra, elkezdtem masszírozni a mellét. Bejött az egyik szurkolónk, és mondtam neki, hogy azonnal rohanjon el a válogatott orvosáért, aki akkor már ott volt a pálya melletti kispadon. Pillanatok alatt ott volt Szilágyi doktor, elmondtam neki, hogy mi történt. Ó rögtön rávágta, itt valami komolyabb dolog lesz. Először a szívére gyanakodott, mert elég gyenge volt a pulzusa. Később kiderült, hogy általában gyengébben vert neki. Szilágyi doktor mondta, hogy azonnal telefonáljunk a mentőknek. Felrohantam a portára és hívtam őket. Közben üzentem Végh Zolinak, hogy neki kell beállni védeni, mert Zsiga rosszul lett.- Milyen gyorsan jöttek a mentők?- Nyolc-kilenc perc alatt ott voltak. Közben Szilágyi doktor vezérletével levetkőztettük Gabit. Akkor már a válogatott orvosa gyanította, hogy valami agyi katasztrófa történhetett. A mentők is erre gondoltak. Amikor hordágyra tették, még nem volt teljesen ájult, mert mozgatta, ingatta a fejét.- Mire gondolt azokban a tragikus percekben ?- Azt hittem, hogy agyvérzés. Még megfordult az is a fejemben, hogy egy esetleges bénulás lassan feloldódik. Legfeljebb nem tud majd védeni, de egészséges ember lesz, köztünk marad. Nagyon fáj az elvesztése. Hét évvel volt idősebb nálam, s egyértelműen őt tekintettem kapusként a példaképemnek. Amikor a grundon focizgattunk, már akkor Zsiborás akartam lenni. Aztán 1984-ben én is felkerültem az első csapathoz. Barátként fogadott. De nem csak velem volt így, valamennyi fiatalt rögtön a szárnyai alá vette. Nagyon hiányzik... Zsiborás a Dalnoki vezette gárda tagjaként... Első sor balról: Pintér, Kvaszta, Bánki, Takács József gyúró, Dr. Gyarmati Jenő orvos, Bodnár József masszőr, Strausz, Keller, Nagy S. Középső sor: Havasi Mihály technikai vezető, Zsivótzky, Fischer, Kincses, Topor, Dukon, Simon, Nagy Zs., Répási, Golecz Lajos intéző. Harmadik sor: Józsa, Zsinka, Vaszil, Bus, Vépi Péter pályaedző, Dr. Juhász József főorvos, Dalnoki Jenő vezető edző, Kajdy, Limperger, Dzurják, Zsiborás...
