Fradi újság (1994)
1994 / 3. szám
FRADI ÚJSÁG 5 Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg. Nem csak a sportról, hanem életükről, szerepeikről, terveikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. Ezúttal a „tiszteletjegyet” ÚJRÉTI LÁSZLÓ kapta. „ A meccs számomra szórakozás** Sokaknál a színészet és a sport iránti rajongás már zsenge gyermekkorban feltámad. Nálad is így történt?- Egyik esetben sem! Először is, világéletemben orvos akartam lenni, a színészi pályára félig-med- dig véletlenül kerültem. A sport sem volt erős oldalam gyerekkoromban: ügyetlen voltam, nem tudtam futballozni, még az osztály csapatából is kihagytak. Igaz, a tenisz adott némi sikerélményt, elég ügyes amatőr lettem. Komolyabban meccsre járni főiskolás koromban kezdtem, s arra ugyan nem emlékszem, először ki vitt el és melyik meccsre, de azt tudom, hogy nagy élmény volt. Láttam, hogy milyen is egy igazi, elvakult drukker, bár én magam soha nem váltam azzá. Később is olyan közösségbe kerültem, ahol ha spoil keríilt szóba, az szinte a Fradit jelentette. Egyre gyakrabban jártam ki meccsekre, s a hatvanas évek végén személyesen is megismerhettem az akkori „nagyokat”. Egy-egy mérkőzés után jó hangulatú estéket töltöttünk együtt Albertiéi, Novákkal, Szűccsel. Úgy emlékszem rájuk, nagyon kedvesek, közvetlenek voltak, annyira önfeledten tudtak örülni a teljesítményüknek, a sikerüknek, s ez borzasztóan tetszett nekem akkor. Én nagyon szeretem a futballt, de nem értek hozzá, nem tudom szakszerűen megmagyarázni a véleményemet. Bizonyos dolgokat időnként észreveszek, olyankor persze örülök. Én ezt úgy fogom fel, hogy akkor jó, ha szórakozni tudok rajta. A színház is szórakoztat - mint nézó't?- Igen, régebben nagy színházba járó voltam, szinte minden előadást láttam. Ma már ritkábban megyek el, de továbbra is nagyon tisztelem az igazi színházcsinálást. Új szerepek?- A színházban nem volt új bemutatóm ebben az évadban, a korábbi szerepeimet viszem tovább, de játszottam egy nagyon jó szerepet az Újpesti Színházban, és felléptem Dunaújvárosban is. Ezen kívül a feleségemmel, aki korábban is a szinkronszakmában dolgozott, alapítottunk egy hangstúdiót, emellett legújabban egy fitness-klub vezetésébe vágtunk bele. Apropó, szinkron! Számtalan színésznek kölcsönözted a hangodat a legkülönfélébb filmekben. Melyik volt a legkedvesebb szinkronszereped a sok közül?- Számomra a Száll a kakukk fészkére, és benne Jack Nicholson volt a csúcs. Nem azért, mert a Debreceni Szinkronfesztiválon ezért díjat kaptam, hanem mert fantasztikus volt a fűm és a színész is. Tudtam, hogy rengetegen Jogják megnézni, s tele voltam lelkesedéssel, hogy valami kivételeset csinál- jak. A színészek általában szeretik ezt a munkát, bár a szinkronizálásnak nincs igazán presztízse. En is nagyon szerettem szinkronizálni, különösen, ha nagyon jó a film és a színész, mert az hajtja az embert, és menni kell vele. Mostanában viszont már annyi a közepes sorozat, szappanopera... ez nem jelent nekem akkora kihívást. Melyik volt a legemlékezetesebb szinkronod filmsorozatban?- A leghíresebb, amiért a Magyar Televízió nívódíjat kaptam, Blazej doktor volt a Kórház a város szélén-bői. Felismerik az emberek a hangodat egy-egy sorozat után?- Igen, sokszor van úgy, hogy mondok valamit, eire az illető rám néz, és látom rajta, hogy kutat az emlékezetében, honnan is ismerős a hang. Van, aki rögtön rájön, de vannak, akik rákérdeznek. Nem zavar, hogy a hangot nem mindig tudják azonosítani az arccal?- Nem. Ahhoz, hogy engem ismerjenek fel, az kell, hogy az ember a tévében egy népszerű figurát alakítson, vagy szerepeljen egy köz is m en m űsorban. Kezdő színészként mi volt a szerepálmod?- Én évekig Noszty Ferit szerettem volna eljátszani. Nem tudnám megmondani, mién, mindenesetre ez a vágyam nem teljesült. Agárdy Gábor nyilatkozta egyszer erről - és ez nagyon elgondolkodtató -, hogy azok a szerepálmok, amelyeket a vezetők hagynak valóra válni, valahogy sosem sikerülnek igazán, abban a színész általában irdatlan nagyot szokott bukni. Szóval, a nagy-nagy szerepálmokat inkább nem kell eljátszani! Volt-e olyan színész, akit „példaképednek” tartottál?- Mindig azt akanam, hogy én „én” maradjak, de sok olyan színészt ismertem, akiket - bár nem voltak példaképek - nagyon A meccseken ott ülök a barátaimmal... Kupagyőztes vagyok! A VVK kicsinyített másolatával a Fradi futballmúzeumban Ilyenkor Nyilasi helye „kényelmes: mw Mi %ms Mosolygó „kapufaként nagyra becsültem. Például Básti Lajost, őfantasztikus egyéniség volt. Ugyanígy Kálmán György is, egyéniségének nyomát otthagyta mindenen. És a sportolók közül kiket szerettél?- Említettem Albertékat, én ezt a generációt ismertem. De sokat voltam együtt Mészöly Kálmánnal is. Később pedig Nyilasi és Ebedli játéka tetszett leginkább. A többi sportág közül a vízilabdát szerettem már régóta hiszen Szentesen, ahol felnőttem, elsőosztályú csapat volt. S bár én azt se csináltam, szurkolni sűrűn kijártam. A Fradiból a Kárpáti, Gyarmati, Kiss Egon-féle csapatot ismeretem. Vidékre el szoktad kísérni a csapatot?- Nem, viszont az Üllői útra gyakran jövök, szinte minden mérkőzésen itt vagyok. Állandó helyem és társaságom van, sokszor a barátok, a beszélgetés is vonz a pályára. Melyik a legemlékezetesebb meccsed a közelmúltból?- Amikor a bajnokságot megnyertük, volt egy-két nagyon jó hangulatú meccs, például a Siófok elleni, ahol öt gólt rúgtunk. Van ennek a sportnak egy fantasztikus varázsa, de ez akkor nagyszerű, ha játék-jellege megmarad. Fontos, hogy a játék lenyűgözze, szórakoztassa a nézőket - ez nem egyesületorientált. Említettem, a meccs számomra szórakozás. Ami nem jelenti azt, hogy nem veszem komolyan: a Fraditól én csak az első helyet tudom elfogadni. Egy Ferencvárosnak kötelesség megnyerni a bajnokságot mindig: ma, holnap, és holnapután is. Nagy Ildikó
