Fradi újság (1994)

1994 ősz 8. szám

15 FRADI ÚJSÁG A „NAGY UTAZÁS” Az FC Portó-Ferencváros mérkőzésre szervezett autóbuszos utazás története Amikor a sorsolás előtt talál­gattuk a várható ellenfelek nevét, viccesen valaki a földrajzi távol­ságokat is figyelembevéve meg­jegyezte: csak a Portót ne kapjuk! Olasz-angol csapatokkal szeret­tünk volna találkozni, mármint mi utazó szurkolók. Aztán jött a rádió híre: az FTC portugál csa­patot fogott ki. Egymásra néz­tünk - a távolság kb. 7000 kilo­méter... mármint autóbusszal oda-vissza. Egy hét a terepaszta­lon útikönyv társaságában, ren­geteg kérdezősködés, majd elin­dult az utazás konkrét megszer­vezése. Végül összeállt 39 min­denre elszánt fradista és a Capi­tol Tours Fradit szerető vezetői­nek köszönhetően igen kedvező áron kaptunk egy emeletes luxus neoplánt - 3 videóval, konyhá­val, WC-vel felszerelve. Hotel Neoplánnak neveztük el... Há­rom éjszakát is a buszon töltöt­tünk - míg derék vezetőink rótták a kilométereket. Október 16-án este 7-kor in­dultunk az FTC-pálya elől. Más­nap reggel Olaszországban Udi­ne környékén ébredtünk. Innen varázslatosan szép tájakon veze­tett az utunk Nizzáig. Többórás városnézés után este 7-kor fog­laltuk el helyünket a tengerparti Antibes városkában. Ekkor már 1400 kilométeren voltunk túl... Este Darányi László barátunk a születésnapját ünnepelte, így va­lamennyien őt köszöntöttük. Október 18-án reggel 8-kor indultunk Barcelonába, és estére szerencsésen megérkeztünk. Mintegy öt órát tartózkodtunk a katalán fővárosban és szinte va­lamennyien vásároltunk a Barca ajándéktárgyaiból. Reggel 7-re már Madridban voltunk! A tűzol­tó parancsnokságon személyes kapcsolataim révén vendéglátást nyertünk, tisztálkodtunk, videóz­tunk. Természetesen a városnézés is a programban szerepelt. (Pra­do gyűjtemény, Madrid óvárosa, Real stadion). Délután 2-kor el­indultunk Salamancába utunk következő állomására. Útközben megálltunk Avilá- ban Spanyolország egyik legré­gibb, látnivalókban gazdag törté­nelmi városában. Csattogtak a vakuk, működött a videó. Sala- mancában egy kis útmenti pan­zióban szálltunk meg és kedélyes sörözgetés közben irigykedve néztük a Barcelona-Manchester United mérkőzés csodálatos gól­jait. Másnap csütörtök reggel ko­rán volt ébresztő, hogy a még hátralévő 450 kilométert időben megtegyük. A következő emlékezetes pil­lanat az volt, amikor Porto repü­lőtere mellett elhaladva megpil­lantottuk az éppen landoló ma­gyar különgépet. Hangos éljen­zésbe törtünk ki és elénekeltük a Fradi-indulót. 13 óra után követ­kezett a túra legrázósabb része az előre megrendelt jegy beszerzé­se, amit jobb elfelejteni... Este 30 000 szurkoló társasá­gában láthattuk, hogy tartalékos csapatunknak erős falat a Portó. A mérkőzés előtt egyébként mi is összemértük erőnket, jelvényt, sálat cseréltünk - barátkoztunk és semmi balhét nem okoztunk. A mérkőzés végén egy összetört, csalódott társaság indult útnak a hátralévő több ezer kilométer megtételére... Ugye a hangulatról nem kell sokat mondanom. Az utunk San Sebastian belvásorán vezetett át, ahol három órán át csodáltuk a gyönyörű fekvésű várost. Innen a 180 km-re fekvő szálláshelyünk­re ment a busz. Szombat reggel hófedte Pireneusok látványában gyönyörködtünk. Később már észleltük a Provencei tartomány­ban már akkor kezdődő árvizet... Szombat este a Nizza-Monte Carlo—Genova út szépségeiben gyönyörködhettünk, de ekkor már megállás nem volt. Vasárnap a határátlépésnél a magyar újságokban döbbenten olvastuk, hogy hogyan véleked­nek rólunk a Reuter jelentésében. Ha egyáltalán volt ilyen - szóval nem mi voltunk... Vasárnap 3- kor, a tervezettnél 3 órával ko­rábban gördült be autóbuszunk Budapestre. És talán annyit név- szerint is megérdemel ez a társa­ság, hogy névszerint is megem­lítsük őket, akik bizony zokszó nélkül vállalták a sok törődést, a távoli utazást. Bizony közülük nem egy - csak az idén - kb. 20 000 km-t utazott az FTC kézilab­da, jégkorong és foci meccseire! Id. Pindák László, az FTC Baráti Kör utazási Clubjának szervezője Fradisták Nizza főterén Ők utaztak Vass László, Vass Ilona (Bihar- keresztesről!), Hideg Béla, Nagy Gyula, Hernádi András, ifj. Hernádi András, Hernádi Henriette, Szomor László, Kertész László, Farkas Ro­land, Marton László, Tóth Zoltán, László Gyula, Borinszki Ferenc, Borinszki Ferencné (Orosházáról), Czikó Mihály, Czikó Mihályné (Orosházáról), Papp Ferenc (Len­ti), Torma Norbert, Mészáros Lász­ló, Bonyai Gábor, Bodó Zoltán, Hollósi Antal, Bartók Tünde, Ju­hász Anikó, Szabó Zoltán, Hollósi Gellért, Kenedy Kálmán, Szűcs László, Darányi László, Farkas Pé­ter, Oláh Melinda, Pető János, Gallai Lajos (Kaposvár), Vízhányó Miklós és Farkas Tibor (Kapos­vár), Gedai Ádám és Zenovits László (Kecskemét), Pindák Lász­ló, Pindák Lászlóné. Tisztelt Olvasó, Kedves Szurkoló! Amikor e névsorban Papp Fe­renc nevéhez érsz, egy percre dobbanjon meg Fradi-szíved - egy másik fradista szívéért... Hogy mi történt? Papp Feri Portugáliából még szerencsésen megérkezett, ám amikor Lentibe, hazafelé igyekezett súlyos bal­esetet szenvedett, elütötte egy vonat. Édesanyja Pindák László­hoz írt leveléből idézzük a követ­kező sorokat: „ Vasárnap többször is beme­hettünk hozzá a kórházba és dél­után az első mondata az volt - hogy a Pindák Laci bácsi is itt járt nálam... Aztán ismét zavart volt a gondolkozása, egy pohár szódát kért és nagyon nehezmé­nyezte, hogy nem jön a pincér, pedig neki van pénze és kifizet­né... A következő percekben megkérdete, hogy most tanítok-e az iskolában, mert ha egy kicsit várok, akkor ő is jön haza. Ami ezután következett, az szinte hi­hetetlen, és szeretném ha erről minden Fradi-szurkoló tudna. Egyszercsak megszorította a ke­zem és azt mondta: „Fáj nagyon a szívem." Szólni akartam az or­vosnak rémületemben, de húzott a szájához és suttogta: „Azért fáj, mert Portóban kikapott a Fradi!" Hát ezt feltétlenül tessék elmon­dani sok-sok fradistának, hogy az én fiam, az életért küzdve is a Fradiért aggódikl Én már az őrület határán élve csak az az egyetlen gondolatom, hogy Fecusom életben marad­jon. Nehezen viselem el a történ­teket, a szívemmel reménykedem a csodákban. Csak tudnám, hogy miért büntet bennünket a sors? Talán egyetlen útjára nem készült ilyen nagyon szegény kisfiam, mint erre. Azt mondta, ha haza­jön, egy napig csak nekem fog mesélni. Hát nem ért hazai" Ferikém! A ferencvárosiak szí­ve dobbanása segítsen nehéz utadon... Ávilában is készült Fradi-zászlós csoportkép...

Next

/
Thumbnails
Contents