Fradi újság (1994)
1994 ősz 8. szám
11 FRADI ÚJSÁG DEFEKT DUÓ Markos Zoltán és Rácz Mihály léptetek fel először. Szimpatizáltok a klubbal?- M.Z.: Nem tartozom azok közé, akik futballrajongók, de néhány fradista közel áll hozzám, olyanok is, akik nem sportemberek, pl. Koós János, ő óriási Fradi-drukker. Albert Flórival egy műsor során ismerkedtem meg - ő élménybeszámolót tartott, mi felléptünk -, nagyon jó gondolkodású, őszinte embert • Általában hogyan dolgoztok?- R.M.: A számainkat közösen írjuk, s ha valami felbukkan a közvéleményben, azonnal ráharapunk. Gyorsan reagálunk az aktuális témákra, de épp ilyen hamar kiszórjuk a műsorból, ha az unalom jeleit fedezzük fel a nézőkön. Mostanában pl. jóval kevesebb a politikai tartalom, mert úgy látjuk, hogy a közéleti• Honnan származik a Defekt duó elnevezés?- M.Z.: 12 évvel ezelőtt, amikor összeálltunk, nem tartottuk szükségesnek, hogy legyen bármilyen nevünk. Egy alkalommal azonban Balassagyarmatról hazafelé kaptunk egymás után két defektet, és kb. 6 óra alatt tettük meg a 60 kilométeres szakaszt. Ekkor neveztek el bennünket a kollégák először Defekteseknek, később ragadt rajtunk a Defekt duó név, s ezen később sem akartunk változtatni. • Hogyan kerültetek össze, és van-e valamilyen „hitvallása" kis csapatotoknak?- M.Z.: Misi először a Gúnya együttes „egyik fele” volt, de elment katonának, és utána az a duó felbomlott. Én mint rajzos parodista dolgoztam akkoriban különféle műsorokban, és egy ilyen közös szereplés alkalmával jöttünk össze. „Hitvallásunk” kezdetben nem volt, de mára az is alakult: mi szórakoztatóipari szakmunkásoknak tartjuk magunkat és semmiféle színészi ambíciónk nincs, annak ellenére, hogy immár 10 éve a Mikroszkóp Színpad tagjai és besorolásunk szerint is színészek vagyunk.- R.M.: A színházi darabokban prózai részeket is játszunk, de a mi műsorunk 90%-a zene. Ezt a stílust, a műfajt büszkén vállaljuk fel, mert imádjuk csinálni. Látni, hogy a közönség szeret minket hallgatni és együtt élvezi velünk a dolgot - ez nagyon jó érzés. Egyetlen dolgot tartunk szem előtt: ha kimegyünk a színpadra, a közönség érezze jól magát. Könnyed szórakozást szeretnénk nyújtani, nem akarunk ebbe semmit belemagyarázni. • Számit az, hogy közben Ti is jól érezzétek magatokat?- M.Z.: Persze, legyünk ennyire önzők! De kell némi szerencse is, hogy az ember olyan munkát végezzen, amiben még jól is érzi magát. Amikor sokat utazunk és fáradtabban lépünk színpadra, eleinte segít a rutin, de egy idő után a mesterkélt jókedv óhatatlanul átalakul tényleges jó hangulattá. A mi duónk azért ilyen tartós, mert szerencsére a munkát érintő dolgokban alapvetően egyetértünk. • Utcai zenéléssel próbálkoztatok valaha?- R.M.: Az utcai zenélés onnan ragadt ránk, hogy a Szeszélyes évszakok-ban időnként mint Vörösmarty téri utcai muzsikusok jelenünk meg. Emlékszem, egyszer a forgatás előtt is játszottunk ott egy órát, amíg megjött a kamera. Szóval belekóstoltunk a dologba. Jó buli volt, de ennyi a történet. Régebben, - lehetett ’75-ben, a Gúnya-korszak előtt -, amikor még nem volt megengedett, a szegedi Dóm tér egyik sarkában kiálltunk poénból zenélni, kitettük a kalapot is - természetesen az lett a vége, hogy elvitt minket a rendőr. • A Fradiban viszont most ismertem meg benne.- R.M.: Gyerekkoromban mindenki drukkolt valamelyik csapatnak, és sokunk gombfocizott is.- M.Z.: Például nekem is Fra- di-csapatom volt.- R.M.: Én is bementem a trafikba, és „megvásároltam” az egész Fradit, sőt, volt egy FTC- gyűrűm meg egy drótból hajlított „Albert Flóriánom” is. Lehetett kapni műanyagból is, de nekem frankó, drótból hajlított kellett. Ott lógott a szobám falán. Nagy fradista voltam, az egy fogalom volt, és nekem az maradt máig. Meccsre viszont már nem megyünk, bár tényleg nagyon jó buli kijárni szurkolni egy csapatnak. Ehhez azonban egyfajta polgári életet kell élni, ami a mi életstílusunkkal nem egyeztethető össze, egyszerűen nem fér bele az időnkbe. A színház és a vidéki fellépések után a szabadidőnk a családunké. séget igényli a közönség, de a direkt politizálást, legalábbis részünkről, nem. • A színházban van önálló műsorotok?- M.Z.: Eddig nem volt, a kabarékba épültünk be, de most Sas József kért tőlünk egy önálló estet. • Az utóbbi időben mi a legkedvesebb szerepetek?- R.M.: Most mi vagyunk Frédi és Béni, s imádjuk ezt a két figurát. Éppen egy kazettán dolgozunk, kőkorszaki kabaré lesz „Subidubidú” címmel.- Beleéltünk magunkat a két kedves, naív pacák bőrébe, akik pillanatok alatt megtalálták a „helyüket" a mai Pesten. A filmmel ellentétben alakilag nem hasonlítunk rájuk, mert a mi esetünkben Béni a magasabb, viszont a jelmezünk pontosan úgy néz ki. Ez a műsor már megy a Mikroszkóp Színpadon, és egy részét a televízió is be fogja mutatni.
