Fradi újság (1994)
1994 ősz 8. szám
8 FRADI ÚJSÁG Csupaszív játékosból nagyszerű szakember lett Mucha, Havasi Mihály és Novák Dezső társaságában a kispadon Nagy Béla, a Ferencváros krónikása úgy mutatja be Mucha Józsefet a „Fradi Futballévszá- zad” című, nagysikerű kiadványában, hogy főszereplőnk minden idők egyik legszimpatikusabb ferencvárosi labdarúgója volt. Csupaszív játékával magával ragadta a publikumot, szinte soha nem okozott csalódást híveinek. Ha halványabban is játszott egy-egy mérkőzésen, akaratereje, igazi „Fra- di-szíve” jóvoltából teljesítménye akkor is az átlag fölé emelkedett. A drukkerek nem maradtak adósak, rigmusokat is szőttek - így fejezték ki hálájukat - a kezdetben balszélsőt, majd bal oldali középpályást játszó kedvenc tiszteletére. Zúgott a „Jön a Mucha, lesz itt ruha!” csasztuska. Máig emlékszem egy újpesti rangadóra, amelyen Mucha, valamint Noskó Ernő, a sziklakemény védő összecsapásai éiményszámba mentek. A mérkőzés végén azonban egymást átkarolva jöttek le a pályáról, mutatták, hogy nem ellenségek ők, csak ellenfelek. Két bajnoki arany, négy hazai kupasiker és hat válogatott szereplés áll főhősünk sikerlistáján. Profiként is megmérettetett, Belgiumban a Waregem csapatában szerepelt. Jelenleg Novák Dezső pályaedzőjeként segíti a Ferencvárost. Munkahelyén, az Üllői úton az edzői szobában beszélgettünk régi élményekről és aktuális gondokról.- Játszottál balszélsőt és középpályást is. Melyik posztot szeretted jobban?- Visszagondolva, talán a középpályás poszt állt közelebb a szívemhez. Kezdetben négy-kettó'-négyes formációt játszottunk. A hetvenes évek elején Juhász Pistával alkottuk a fedezetsort. ebben az időszakban Albert Flóriánnal játszhattam egy csapatban. Igaz, akkoriban mi is sokat futottunk a középpályán, de ez nem hasonlítható össze a mai játékkal. Jóval szellősebb volt a pálya középső része, mint napjainkban. Később áttértünk a négy-három- hármas felállásra, aztán balszélsőt játszottam. Lendületből cselezve, főleg robbanékonyságomnak és talán váratlan megoldásaimnak köszönhettem, hogy ezen a poszton is elfogadhatót nyújtottam. Úgy érzem, taktikailag fegyelmezett voltam, és a nagy futómennyiség volt a fő erényem.- Hatalmas munkabírású játékos voltál. Miből merítettél ennyi erőt?- Vidéken nőttem fel, ahol reggeltől estig a grundon futballoztunk. Tehát voltak alapjaim fizikai téren. Emlékszem, iskolaszünetben reggel nyolctól este nyolcig futballoztunk. Akaraterőm is átlagon felüli volt, hiszen arra is emlékszem, hogy például tizennégy évesen a hegyekben futottam, így erősítettem magam.- Később edző lettél. Sok olyan játékossal beszélgettem, akikben éppen te tartottad a lelket akkor, amikor nehéz helyzetbe kerültek. Honnan ered nálad ez a humanista viselkedés?- Örülök, hogy szóba került ez a kérdés. Talán a génjeimben hordoztam, talán a neveltetésem miatt lettem ilyen. Egyszerű ez. Abból indulok ki, hogy az adott szituációban nekem hogyan esne ez vagy az, hogyan éreznék. Emlékszem, játékos koromban, amikor edzőm segített, az akkor nekem nagyon jólesett. Az a véleményem, akkor kell igazán egy játékosnak segíteni, amikor rossz passzban van.- Mi az, amit a Belgiumban eltöltött időszakban tanultál? Olyan meghatározó szakmai kérdésekre gondolok, amit most edzőként alkalmazhatsz.- Nyitott szemmel jártam, megtanultam a korszerű edzésmódszereket. A másik, amit a kinti évek alatt szereztem, az a mentalitás, a profi gondolkodás, és ezt próbálom sulykolni a mai játékosokba.- Mennyit változott a labdarúgás, amióta te szegre akasztottad a csukát?- Rengeteget változott. Sokkal dinamikusabb lett. Az erő a meghatározó tényező. Mostanában néztünk egy filmet a pályaavatóról, ami ugye húsz esztendeje volt. A felezővonalnál úgy lehetett átvenni a labdát, hogy tízméteres körzetben senki nem volt ott. Ma már ez nem fordulhat elő. Manapság a másodpercek tört része alatt kell a játékosoknak cselekednie, merem mondani, hogy a mai kor sokoldalúbb labdarúgókat kíván.- Véleményed szerint mikor jutunk el oda, hogy nemzetközileg is jegyzett, tartós sikereink lesznek?- Szerintem húsz-huszonöt év múlva. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz egy-egy kimagasló eredmény klubszinten vagy a válogatottnál. Az elmaradásunk fizikálisán, technikailag, életmódban, szervezettségben, anyagiakban egyaránt megmutatkozik. Annak dacára mondom, hogy most elindult valami a bajnokságban, színvonalasabb, eladhatóbb mérkőzéseket játszanak a csapatok. Matejka Tibor EBI, POGI- bemondták a negyvenet (mint az ultiban) Sokan, sokszor és sokhelyütt koccintottak, főként a ferencvárosi futballszerelmesek Ebedli Zoltán „gógyis" megoldásaira, netán több yardnyi pontos indításaira, vagy Pogány László higgadtan, pimasz góljaira, cseleire. Annak idején csillogó szemmel idézték a történéseket, a presszókban, sörözőkben, majd jóval impulzívabban újra átélték az eseményeket. Visszavonulásuk után szinte minden mondat, az „emlékszel haverral kezdődött, amire persze, hogy mindenki emlékezett. Például Ebedli szűk körben - kis csibész - lágy pocakjára (néha volt rajta pár kiló) kedélyesnek nem nevezhető dialógjára a drukkerekkel mégis ő volt az, akire soha senki nem haragudott, mert szeretett és mellesleg tudott focizni. Mint ahogy Pogi „zsebkendőnyi” területén végrehajtott cselei és - bocsánat, de - pofátlanul végrehajtott 11- esei, az őrületbe, de minimum álmatlan éjszakákba kergették akkoriban a kapusokat. Manapság mindketten Ausztriában kergetik a bőrgolyót és ahogy milyen jól azt jelzi, hogy nagyon szeretik őket a „sógorok". Emellett a zöld-fehérek old-boy együttesében is szerepelnek. Bizony öregfiúk lettek, s ahogy a szent zöld induló is búgja - zöld-fehér dresszükön megfakult a szín, de alatta végleg ver a fradi szív. Mégha hajzatuk nem is ezüstfehér (egyelőre) az biztos a sírig kergetik a labdát. Tegyék is, mert jól áll nekik - mondják többen. Tulajdonképpen még ma is koccannak a pohárkák, többek között az ő futballjuk felett nosztalgiázva, de mostanság eggyel több ok van megtapso- lásukra, köszöntésükre. Mert bármilyen hihetetlen, e komor őszön tudatni kell mindenkivel, hogy az örök bohém „fineszkirály” Ebedli Zoli 41, míg a lányos képű, örök mosoly Pogány Laci 40 éves lett. Isten éltesse őket, no meg az emberiség örömét a labdát, amit oly kedvesen megneveltek, megszelídítettek. Bánki József
