Fradi újság (1994)
1994 ősz 8. szám
7 EGY KÖNYV MARGÓJÁRA Alulírott büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: ez nem a reklám helye!!! Májusra vártuk és végre most október közepére megjelent Nagy Bélánk, nyugodtan mondom életműve a „Fradi Futballévszázad”. Csodálattal vegyes kíváncsisággal vettem kézbe a gyönyörű kiállítású albumot. Felütöttem és elállt a lélegzetem. A nekem szóló dedikálás ez: „a vén zászlótartónak stb., stb." Először a kardom után kezdtem kapkodni, én vén? Ki meri ezt állítani, aztán eszembe jutott néhány fénykép, ami aznap került a kezembe és átfutott előttem, hogy is lettem FRADISTA. Tényleg, hogy is lesz az ember FRADISTA? Az nem lesz, annak születik! Nézzük az első képet. Pontosan hatvanhat éve készült, amikor születtem. Anyai nagybátyám néz a képben, hajtókáján a zöld-fehér jelvény. Ó Kulcsár Dezső, aki ez időben bokszolt a klubnál és nyert bajnokságot. Később haláláig a Budapesti Ökölvívó Szövetség elnökeként tevékenykedett. Haláláig büszke volt, hogy zöld-fehér. A másikon az a hatéves fiú a húsvéti ajándékkal és unokanővérével én vagyok. Természetes, hogy a családi légkör az anyatejjel szívatta belém a rajongást, a hűséget a FRADI iránt. Aki közelről megnézte az amatőr képet, láthatta, hogy Apám gomblyukában a sasos jelvény van. Büszkén viselte egész életében. Soha semmilyen más jelvényt nem láttam rajta. így kezdtem eszmélni, növekedni és csak egyet tudtam, FRA- DISTÁ-nak lenni valami csodálatos dolog. A légkör a szellem, ami itt uralkodott. Az, hogy láthattam csodálatos sportembereket és nem csak fociban. Hogyan felejthetném el gyerekkoromból a Népligeti bringa verIN MEMÓRIÁM KOCSIS ANTAL (1905. november 17. Kispest - 1994. október 25. Titus Vilié) Az FTC első olimpiai bajnoka! A légsúlyú ökölvívó az amszterdami olimpián aranyérmet nyert. Az időpont: 1928. augusztus 11. Kocsis a döntőben a francia bajnok ellen öklözött. íme az utolsó percek helyszíni tudósítása: „A francia már csak védekezik és közben térdre kényszerül, de Kocsis lovagiasan telsegíti... Továbbra is Kocsis támad, de a harmadik perc végén a francia is összeszedi magát. Aggodalomra azonban nincs ok, Kocsis lerohanja a franciát, aki örülhet, hogy a gong megmenti a keményöklű magyar fiú záporozó ütéseitől. Roppant izgalomban várjuk az eredményhirdetést. Aztán halljuk a megafon felharsanó hangját: HALLO, HALLO CHAMPION OLIMPIQUE KOCSZISZ HONGRIE!” Az ünnepélyes eredményhirdetést másnapra - augusztus 12-re - maradt. Az amszterdami Olimpiai stadionban állították fel a dobogót, Kocsist szólították - a fóárbócon lengett a magyar zászló... A Himnuszt a jelenlévő magyar olimpikonok könnyes szemmel énekelték... Talán ugyanezekben az órákban még egy olimpiai bajnokot köszöntöttek - Magyarországon! Dr. Mező Ferenc nyerte az „Olimpiai játékok története” című munkájával a szellemi olimpiát - és Nagykanizsán ekkor, a Nagykanizsa-Ferenc- város mérkőzés előtt ünnepelték a város híres szülöttét. Az első FTC olimpiai bajnok és az első szellemi olimpiai bajnok tehát egyazon a napon kapta a tapsokat... (Dr. Mező Ferenc tiszteletére Amszterdamban 1928. augusztus 1-jén húzták fel a magyar zászlót.) Kocsis a hazaérkezést követően kormányzói kitüntetésben részesült. Kitüntetést kapott - de állást nem! Az FTC olimpiai bajnoka - 1930-ban - megélhetési gondok miatt(!) befejezte amatőr pályafutását és hivatásos versenyzőnek szerződött. Amerikába hajózott, ahol a világranglista első tíz helyezettje közé került! Végül az amerikai kontinensen telepedett le - évtizedekig ott élt. 1994. október 25-én hunyt el. Hamvait a Floridai partok mentén a tengerbe szórták... senyeket, ahol olyan csodás volt hallgatni, hogy: győz Éles Ferenc FTC. Vagy a „bunyós" Cs. B.-ket. Ahol Gál, Szumega, Kubinyi, Szigeti, Mandl, Homolya és a többiek harcoltak a mi sikereinkért. Az örökké felejthetetlen estéket a Szigeten a póló meccsek után. Aztán ami a legfontosabb, a felejthetetlen kilencven perceket. Azokat a soha nem felejthető embereket. Napokig tartana, amíg mindet felsorolnám, akit láttam, aki felejthetetlen élményeket szerzett nekem, nekünk. Ha mind felsorolnám egy lexikon is kevés lenne. Kit mondjak, hogy senki ne sértődjön meg? Hiszen, ha nem is láttam a pályán, de még szerencsém volt ismerni Schlosser Imrét, dr. Borbás Gáspárt, Takács Józsefet. Akiket láttam, Sárosi Gyurkát a „Doktor”-t, ő a szememben mindig a sportember példaképe lesz. Toldi Gézát a FRADI-szív megtestesítőjét, Hádát, Korányit, Tátrait, Lázárt s a többi, s a többi felejthetetlen alakot. Aztán az újabb generációk, Kocsis Sanyi, Czibor Zoli, a mindig elegánsan játszó Mészáros Dodó és minden idők legnagyszerűbb hátvédje, akinek élete első mérkőzésén lőtt góljához én is üvöltöttem torkom- szakadtából, „Feri lőjj, Feri lőjj", Rudas Ferit. Majd a közelmúlt Mátrai Sanyi, Orosz Pali, Gulyás Géza, Fenyvesi Máté, Ombódi Imi, na és persze a Dalnoki Jenci. Majd a még újabbak, Albert „Császár” Flórián, Szőke Pista és a másik Pista, a Juhász. Szűcs Lali és Varga Zoli. Csodálatos volt ez a több, mint hatvan év, amit a zöld-fehér színek bűvöletében éltem át. Minden bajt, gondot elmosott az életemben, ha kimentem a lelátóra és láttam a zöldfehér csapatot és elkiálthattam a „Hajrá Fradit”. Úgy érzem becsülettel tartottam a családomtól kapott zászlót és mint a harmadik kép igazolja, jó kezekben hagyom. Három unokám a tízből a Zöld Sas Lányok gyűrűjében Fradi-szerelésben és a durcás arcot vágó kislánynak az a fő gondja, hogy rajta nem látszik a Fra- di-mez. Drága Nagy Béla barátom, köszönöm a titulust, büszke vagyok az itt eltöltött évekre, hogy szerethettem a Ferencvárost és Titeket, akik utánunk jöttök, csak egyre kérlek, szeressétek mindennél jobban a Fradit, úgy, ahogy az alapítók kérték tisztességgel, becsülettel a három E-betű szellemében. Mert ne feledjétek Fü- löp Kálmán örökbecsű sorát: „Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz”. Bauer Miklós a „vén zászlótartó”
