Fradi újság (1994)

1994 ősz / 7. szám

11 FRADI ÚJSÁG A Fradi futball „hátországában” dolgoznak^ POZSONYI LAJOS (62 éves) gyerekkorában, 1945-ben került Ferencvárosba. A kölyök­csapat centereként kezdte, s több mint hetven gólt lőtt az első sze­zonban. Fiatal kora ellenére he­lyet kapott abban az ificsapatban, amely az Újpest ellen játszott, és hét gólt vágott a liláknak. Aztán megsérült az ifik kapu­sa, és edzőjük, Deák Patyi bácsi a ruganyossága miatt kapusnak vitte fel a nála idősebbek közé. Jól mutatkozott be a Vasas ellen, és bentragadt. Kiöregedése után a tartalékcsapat hálóját őrizte. Akkoriban jó kapusai voltak a Fradinak, és úgy gondolta, nem tud bekerülni a csapatba, ezért az NB ll-ben folytatta. Közben, még tizenöt éves ko­rában leigazolták a ferencvárosi hokisok is - kapusnak. Két esz­tendő múlva már az OB l-be vé­dett, 1950-ben pedig válogatott lett. A Fradival 13 bajnoki címet és számos kupát nyert. 1951-től már csak a jétkoronggal foglal­kozott, és a válogatottban 1972- ig(!) szerepelt. Búcsúja évében a felnőttcsapat edzéseit irányította, majd ezt követően az FTC klub­fotósa lett. Négy évvel ezelőtt Vincze Gé­za, a ferencvárosi labdarúgó utánpótlás vezetője felkérte, hogy vállalja el a 8-13 éves ka­pusok edzéseinek megtartását, s örömmel mondott igent. Az el­őkészítő korosztálytól a serdülő l-ig foglalkozik a srácokkal a Czakó utcai, a Vágóhíd utcai és a népligeti sporttelepen.- Ebben a korban kell meg­alapozni a kapust, mint labdarú­gót - magyarázta Pozsonyi La­jos. - Meg kell tanítani a bizton­ságos labdafogásra, a vetődésre lent és fent, és arra, hogy a ka­pus számára a legfontosabb tu­lajdonság a bátorság. Ilyenkor kell, hogy a vérévé váljon a já­tékkal való együttélés, hogy mi­lyen a jó ütemű kifutás. Egy ka­pusnak azonban nemcsak a lövé­seket kell hárítania, hanem a vé­delmet is tudnia kell irányítani. Ezeket a dolgokat nem lehet egyik napról a másikra elsajátí­tani, hosszú, kitartó munka szük­séges hozzá. Pozsonyi Lajos boldogan mondta: a gyerekek nagyon jó partnerek, sokszor mondják edzés után, hogy még maradná­nak egy kicsit, mert szeretnék ezt, vagy azt az elemet gyakorol­ni. A mérkőzések előtt a kapuse- dzó'nek kötelessége felkészíteni a srácokat, mire kell figyelniük, vallja mindenki Lajos bácsija. A meccs után pedig megbeszélik a történteket, kielemzik a hibákat. Tanítványai mérkőzéseire rend­szeresen kijár, s a látottak alap­ján próbálja rávezetni az ifjú por­tásokat a helyes megoldásokra. Fia valaki jó véd, soha nem ma­rad el a dicséret sem. Ezek a dol­gok nagyon fontosak, mert eb­ben a korban - persze, később is - jó pszichológusnak is kell lennie az edzőnek. Amikor a televízió valamilyen rangos mérkőzést közvetít, min­dig feladatot kapnak a fiúk. Fi­gyelniük kell a kapusok munká­ját, s aztán közösen megbeszélik a látottakat, hogy abból is tanul­janak.- Szeretném mindazt átadni, amit én tanultam annak idején az edzőimtől, például dr. Lakat Ká- rolytól - mondta Pozsonyi La­jos. - Remélem, a kezem alatt megforduló srácok közül minél többen lesznek NB l-es, sőt vá­logatott kapusok. S ha ferencvá­rosi játékosként kerülnek a leg­jobbak közé, még nagyobb lesz az örömöm. ★ PAPP GYULA (27 éves) a legfiatalabb a Ferencvárosnál dolgozó labdarúgóedzők közül, ám már évek óta foglalkozik a zöld-fehér utánpótlással. Miskolcon nőtt fel, és az egy­kori nagy Diósgyőri VTK-n ne­velkedve lett futballista. Hol jobbhátvédet, hol középpályást játszott a különböző korosztályos csapatokban. Az ifi egyig jutott, amikor a középiskola után úgy döntött, a Testnevelési Főiskolán tanul tovább. Kicsit szomorúan mondja, hgoy ez aktív labdarúgó-pályafu­tásának végét is jelentette. Bár négy esztendőn át játszott a TFSE együttesében - az utolsó évben mint a B-csapat játékose­dzője -, napi tanulás vagy mun­ka mellett nem lehet olyan szin­ten futballozni, hogy az biztosí­tsa a megélhetést. Egyébként is mindig edző szeretett volna len­ni, így érthető, hogy olyan na­gyon nem bánkódott játékoskar­rierje befejeződése miatt. A diploma után megszerezte a szakedzői oklevelet is. Főiskolás éveinek vége felé az MLSZ-ben dolgozott társadalmi munkában, s mint később kiderült, ez döntő volt edzői pályája szempontjá­ból.- Áttételesen kerültem a Fra­diba, több kapcsolaton keresztül jutott el hozzám Vincze Géza ajánlata, amelyben edzőt keresett az utánpótlásbázisra - emléke­zett Papp Gyula. - Óriási meg­tiszteltetés a Ferencvárosnál edzőnek lenni, és mit tagadjam, büszke vagyok arra, hogy itt le­hetek. Nz első évben a serdülő lll/B csapattal foglalkozott, még má­sodállásban. Ezután lett főállású edző, és jelenleg két társasággal dolgozik: az 1983. augusztus el­seje és az 1984. augusztus elseje után született fiúkkal, azaz a ser­dülő V. és VI. csapattal. Emellett tanít is: míg korábban általános iskolában és gimnáziumban is oktatott testnevelést, most a Fra- di-iskolának számító Lobogó ut­cai általánosban tanít. Ami a labdarúgást iljeti, az európai iskolák közül a hollandot kedveli. A tulipánosok a csele­zésre, a labdavezetésre koncent­rálnak, szemben a németekkel, akik inkább az átadásokra épülő játékot részesítik előnyben.- Ebben a korban a gyerek szereti, ha nála van a labda - magyarázza Papp Gyula. - Ezért tartom én sokkal barátságosabb­nak a holland iskolát. Tíz-tizen- egyéves korban a játék megsze­rettetése, a technikai elemk elsa­játíttatása a legfontosabb. Ha ezeket a srácok megtanulják, erre építve később már jóval köny- nyebb lesz megtanítani a passz- játékot. Ugyanis, ha a gyerek már jól tudja kezelni a labdát, az át­adások nem pattannak el tőle, és oda tudja rúgni a bőrt, ahová szeretné. Szóval, sokat játszunk, mert a gyakorlások során féiig- meddig megtanult elemek a mér­kőzésszituációkban válnak iga­zán készséggé. Úgy tapasz­taltam, hogy a gyerekek nagyon hálásak az ilyen edzésekért; sze­retek velük dolgozni. Remélem, nagyobb korukban tudnak majd abból profitálni, amit a velem töltött idő alatt tanultak. Margay Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents