Fradi újság (1994)

1994 ősz / KEK különszám

5 FRADI ÚJSÁG Bánki - még játékosként - a repülőgép fedélzetén, a sajtó munkatar ■ ,al, Knézy Jenő és Törők Fe­renc (Kurír) társaságában Ülök a Fradi étteremben, az első boxban, velem szemben a zöld-fehé­rek egykori játékmestere, Ebedli Zol­tán, Negyvenegy éves, semmi súlyfe­lesleg nincs rajta, ugyanaz a huncut mosoly az arcán, mint annak idején. Eszembe ötlik, hogy Dalnoki Jenő, a szigorú edző annyiszor megbüntette emberünket, annyi pénzt elvett tőle, hogy abból egy jótékonysági alapít­ványt is tehetett volna. Túl a dorgálá­sokon, sok elismerésben volt része a 10-es mezt viselő, szőke hajú játékos­nak. Egyszer a következő tréfát hallot­tam róla: az egyik szurkoló kérdezte a mellette ülőtől: „Tudod, miért jó a Csepel új kerékpárja?" „Nem" - mondta amaz. „Azért bátyuskám - folytatta az előbbi drukker -, mert a konstruktőrök minden Fradi-meccsen tanulmányozzák Ebedli Zoli utánozha­tatlan biciklicseleit.” A szurkolók a szívükbe zárták tehát a bohém Ebedlit, nem túlzás, sokan az ő trükkjeiért jártak ki a mérkőzések­re. Szép, hosszú pályafutás végén harminchárom évesen hagyta abba a focit, de csak az élvonalban... Tizen­kétszer szerepelt a válogatottban, há­romszáznyolcvan bajnoki mérkőzést játszott. Természetesen amíg enged­ték neki, mindig Fradi-mezben. Utóbb egy esztendőt Újpesten, majd Erzsé­beten futballozott, aztán Svédország­ba került, ahol alacsonyabb osztály­ban játszott. Később a szomszédos Ausztriában folytatta, jelenleg is itt ját­szik az Oberligában. Természetesen a 10-es trikót viseli, és ugyanúgy irá­nyít, mint régen az Üllői úton.- Emlékszem, régebben gondjaid voltak a súlyoddal, most viszont meg­lepően vékony vagy!- Három éve gondoltam egyet, az­óta nem eszem húst, sokkal jobb a közérzetem, a súlyommal sem kínló­dom. A sörözést is abbahagytam, egy héten legfeljebb egyszer, hétfőn iszo­gatok, akkor is módjával.- Hogyan telnek napjaid?- Pénteken utazom Ausztriába, ahol szombaton vagy vasárnap mér­kőzést játszom. A hét többi napjain trénereskedem, a Rádiótaxi csapatá­nak pályaedzője vagyok. Nagy lelke­sedéssel csinálom, ha majd abbaha­gyom a focit, akkor feltétlenül tréner szeretnék lenni.- Ha már itt tartunk, mi a vélemé­nyed a hazai futball hanyatlásáról?- Erről már sok szó esett, nálam komolyabb szaktekintélyek is hallatták hangjukat ebben a témában. Haladni keli végre a korral! Korszerűen kellene felkészíteni minden csapatot, hiszen ahogy látom, csupán öt-hat szakem­ber követi az újdonságokat az edzés­módszerekben. Neveket ne várj tőlem, nem szeretnék senkit megbántani, ez nem az én stílusom. Még valami! Annyit beszélünk az utánpótlás-neve­lésről, ebben is lépni kell végre. Csak az új korosztállyal oldható meg hosszú távon labdarúgásunk felemel­kedése.- Mit szólsz hozzá, mennyi fiatal futballozik manapság az NB l-ben?- Ez már mindenképpen elmozdu­lás, mégpedig jó irányba. A legtöbb csapat rendelkezik tehetséges, fiatal játékosokkal. Ha nem is jut még nekik vezető szerep, de már ott vannak, és a saját bőrükön érzik az élvonalat. Ez már valami! Nem akarom elkiabálni, de jól indult a bajnokság. Ha vissza­gondolok, az utóbbi időben nemigen fordult elő ilyen, vagy hasonló idény­kezdet. Csak a folytatás még jobb le­gyen!- Látod a különbséget Európa él­mezőnye, valamint a hazai csapatok között. Miben jobb egy német csapat, miért sikeresebbek a németek, mint a mieink?- Nyolc-tízéves koruktól tudato­san labdarúgónak készülnek. Tökéle­tes fizikai alapokat kapnak, mire húsz­évesek lesznek már szinte mindent tudnak. Nálunk az a fő baj, hogy az előkészítő csoportoknál, a serdülők­nél is eredménycentrikus gondolko­dás jellemzi az edzőket. Ez hiba! Eb­ben a korban kizárólag az alapokat kell lerakni. Mint ahogy a németeknél te­szik.- Sztár voltál, nem érzed úgy mégis, sokkal többet ki lehetett volna hozni a pályafutásodból?- Sokszor gondolok rá. Ezért csak önmagámnak tehetek szemrehányást. Mesterem, Dalnoki Jenő nagyon sokszor megbüntetett, de akkoriban nem érdekelt a pénz. Sajnos ezzel ma is pontosan így vagyok. Jó lett volna egy Európában is jegyzett csa­patban néhány profiévet eltölteni! Matejka Tibor BÁNKI „DODÓ” a Fradi-tábor egyik kedvence volt. 1981-től egy évtizeden át viselte a zöld-fehér mezt, összesen 272 alkalommal. Hivatalos mérkőzésen 49 gólt szerzett. Tagja volt az FTC 1982-83, 1988-89, és 1990-91-es ezüstérmes csapatának! Az év legjobbjának járó Golden Gate díjat az 1987-88-as idény után vehette át! Napjainkban 32 éves Bánki József már újságírással foglalkozik, a Népszava munkatársa. Hangulatos írásai, a futballt „belülről” is ismerő tudósító stílus­jegyei, nos, hamar közkedveltté váltak. A Fradi nevezetes sikeréről, az FTC-Kispest rangadóról, 3-2-es győzelmünk­ről így tudósított az „egykori” Fradi futballsztár. Nyertek a „West-esek” Futballszerelmes apukáknak évtizedekig csemete-csemege volt a Fradi—Kispest rangadó, az idei összecsapásra mégis meg­hökkentően kevesen látogattak ki az Üllői útra. A legfanatikusabb Fradi-drukkerek, utalván egyben az együttes legfőbb támogatójára, mégis egyöntetűen vallották: nem lehetünk örökké „West-esek”. Ennek szellemében már a 8. percben vezetést szerzett a Fe­rencváros Brockhauser szöglet utáni szunyókálását Kuznyecov közvetlen közelről használta ki. A félidő közepén, ugyancsak pillanatnyi bóbiskolás miatt, Szabados centerezése nyomán Csehi passzolt a hálóba. Lélel- tanilag a legjobb pillanatban - közvetlen a lefújás előtt - ismét vezettek a hazaiak. Lisztes lövé­se megpattant egy vendégvédő lábán, becsapva ezzel a tehetet­len Brockhausert, így a zöldek szódázhattak nyugodtabban a szünetben. Fordulás után, Neagoe lerán­tását nehezményezvén, a hazai drukkerek enyhén szólva gyen­geelméjűnek titulálták hazai sztárbírónkat, Puhl Sándort. Tény: több mint gyanús eset volt... A zöldek nemes bosszút álltak, Nagy Zsolt révén növelték előnyüket. Ezután a vendégek tá­madásba lendültek, de a Lipcsei vezényelte védelem ellenállt ro­hamaiknak. Egyébiránt a Fradi új­donatúj középhátvédje amolyan li­berális liberóként sokszor a szer­vezésből is kivette részét - amúgy szabad ember módjára. Flamarosan ismét a játékveze­tőt tegezte a publikum, mivel ké­nyes szituációban kétszer is né­ma maradt a sípja, sőt, Szabadost több szabálytalanság után sem ál­lította ki. A drukkerhad háborgá­sát növelte az előny csökkenése, Duró csodaszép, hosszúsarkos ta­lálatával faragott hátrányából a Kispest. Az eredmény azonban már nem változott. A Ferencváros lényegesen jobb teljesítményt nyújtott ellen­felénél, és teljesen megérdemel­ten győzött. Davidovics mester magyaror­szági ténykedése során bajnoki mérkőzésen először ismerkedett meg a vereséggel, miután ta­vasszal Kuuselát váltotta, a Kis­pest éppúgy nem talált legyőzőre mint egészen tegnapig az őszi idényben. Igaz, a júniusi kupa­döntőben érte már kudarc a pi­ros-feketéket, méghozzá kettő is. Minő véletlen, akkor is a Fradi ellenében. Bánki József (Népszava) avant! Ebedli - 1977-ben Edzosködik, focizik még, csak ritkán sörözget

Next

/
Thumbnails
Contents