Fradi újság (1994)
1994 / 2. szám
A FERENCVÁROSI TORNA CLUB 1994 LAPJA 2.szám AJÁNDÉKUL A FRADISTÁK A FRADIÉRT ALAPÍTVÁNYT TÁMOGATÓKNAK utóbbi időben egyáltalán nem volt okom panaszra. Ha nyáron, vagy azután nem sikerül külföldre szerződ- nöm, mindenképpen szeretném a félezredik kilencven percemet is lejátszani.-Az alapozáson túl jártok. Már sok hasonlót megéltél, s nagyjából tudod, az elvégzett munka miként gyümölcsözött. Most hogyan ítéled meg a csapat esélyeit a tavaszi idényre?- Szerintem kitűnő' volt ez az alapozás. A fiatalok nagyszerűen beilleszkedtek, főleg Lisztes Krisztián, aki méltóképp pótolhatja Détári Dömét. A nemzetközi meccseken aratott győzelmek, különösen a Dinamo Kijev elleni 3-0 pedig használt a gárdának, a sikerek hatására talán még jobban összerázódtunk, s az önbizalmunk is egészséges mértékben nőtt. Hogy mindez mire lesz elegendő, azt még a csapatkapitány sem tudhatja. Nagyon remélem, hogy minél többre.- Vagyis?- Nézd, mint korábban már említettem, fantasztikus érzés, amikor a bajnoki aranyérmet átvesszük, vagy a Kupát a magasba emelhetjük. Kíváncsi lennék, hogy milyen lehet, amikor ez a két boldogság, egymás után, egy idényben adatik meg az ember számára... (naszály) H ogy múlik az idő! Nem is volt oly régen, hogy Keller Józseffel a zöldfehérben lejátszott 300. díjmérkó'zése kapcsán beszélgettünk. Biztos sokan emlékeznek még rá, a Ferencváros 0-0-ra végzett a BVSC ellen a Népstadionban. Az azóta eltelt két-két és fél esztendőben történt egy és más, a Zöld Sasok csapatkapitánya pedig lassacskán a bajnoki, kupa- és nemzetközi kupameccseket is beszámítva immáron a 400. találkozójára készül.-Te Józsi! Azt hiszem, furcsán néznél rám, ha most azt kérdezném tőled, a legutóbbi száz kilencven percből melyik volt számodra a legemlékezetesebb.- Tényleg nem nehéz a választás. Abban az idényben, amikor a 300. meccsemen gól nélküli döntetlenre végeztünk a vasutasok ellen, tizenegy esztendő eltelte után ismét bajnoki címet szereztünk. Nem is lehet vitás, az a csodás tavaszi menetelés, a diósgyőri 2-0, valamint az azt követő mámoros fieszta a legszebb emlékeim közé tartozik.- Azért nyilván a tavalyi kupadöntőt is majdhogynem ugyanúgy tartod számon.- Megszenvedtünk a Haladás ellen a visszavágón, az biztos. Akkor is hasonlóan örömteli feszültség, eufória tört fel belőlünk, mint Diósgyőrben. Boldogító érzés volt, hogy magasba emelhettem a serleget, mint csapatkapitány.- Mióta is viseled a karszalagot?- Most már négy esztendeje. Annak idején Kincses Sanyitól örököltem. Mondanom sem kell, hogy ez milyen óriási megtiszteltetést jelent.- Négyszáz meccs! A mai csapatból messze te játszottál a legtöbbször a Fradi színeiben. Csak nem csúcsra törsz?- Nem hinném, hogy Sárosi rekordját (több, mint 600 meccs!) valaha megdöntheti bárki is. Ma már aki többszáz találkozót lehúz idehaza, pályafutása csúcsán vagy derekán, de előbb- utóbb mindenképpen külföldre szerződik.- Kivétel erősíti a szabályt...- Hát igen, én még itthon maradtam. Z ÚJSÁG főszponzora A kapitány a 400.-ra vár... Holott nemrég lett volna lehetőséged, hogy te is belekóstolj a légiós életbe.- Nem jött össze az a nürnbergi szerződés. Nem csak rajtam múlt, a próbajátékom szerintem elég jól sikerült. Csakhát mégis mást igazoltak helyettem. Ez van, ma már cseppet sem foglalkoztat, hogy vajon miért alakult így.- Még mindig vágyódsz egy nyugati csapathoz?- Az egzisztenciám, a későbbi megélhetésem szempontjából természetesen szeretnék elszerződni. Arra meglehetősen kevéske az esélyem, hogy egy neves klubnál folytassam a pályafutásomat, hisz 30 éves védőjátékosokért nem kapkodnak a piacon, de egy kisebb egyesülethez szívesen mennék, akár első-, akár másodosztályba. Ám azt sem tagadom, jól érzem magam az Üllői úton, nem esek kétségbe, ha innen vonulok visz- sza.- Addig még jónéhány kupát és bajnoki érmet átvehetsz... Akár meglehet az 500. mérkőzésed is a Zöld Sasoknál!- Meglehet. Bár ehhez nagy szerencse is szükségeltetik. Például, hogy minél messzebbre kerüljenek el a sérülések. Meghogy továbbra is élvezzem a bizalmat. Lekopogom, az
