Fradi újság (1994)
1994 ősz / 4. szám
13 FRADI ÚJSÁG Tepszics Ignácz kanyargós pályafutása A Fraditól Százhalombattáig Vagarameratene. Bizonyára kevesen tudnának válaszolni, hol is található a város. Ellenben Tepszics Ignácz, a Százhalombattai FC ügyvezető elnöke azonnal szolgálhatna a koordinátákkal, miután tavaly érkezett haza Norvégiából, ahol játékosedzőként szerepelt a vagaramerateniek- nél. Az egykori ferencvárosi labdarúgó jelenleg az SZFC gondos-bajos dolgait intézi, legfőképp az átigazolásokat, hiszen nemsokára második NB ll-es szezonját kezdi a megyei együttes. A Fradi-palya füvén - anno... Álló sor balról: Tepszics, Bálint, Zsiborás, Csider, Vépi, Magyar. Elöl: Pusztai, Ebedli, Nyilasi, Takács, Takács József gyúró, Mészöly Tepszicslgnácz 1993 végén vállalta el legújabb megbízatását Százhalombattán, ahol NB l-es pályafutása után egyszer már eltöltött öt évet, először az akkori csapatot erősítette játékával, majd technikai vezetőként szolgált. Ám a válogatottat is megjárt Tepszi- cset a legtöbben a Ferencvárosból ismerik. Kilencéves korától datálhatjuk zöld-fehér éveit, amikor is 1967-ben a legkisebbeknél pályára lépett. Ezután következtek a kötelező lépcsőfokok, így a serdülő, valamint az ifjúsági korosztályok, majd három esztendő a tartalékcsapatban. Aztán a nagy élmény: 1978 augusztusában először szerepelt a legjobbak között, s mindjárt kezdőjátékosként a pécsiek elleni Magyar Kupa mérkőzésen, ahol hosszabbítás után 4-2- es győzelem és tiszteletkor következett a közönség előtt. Este pedig együtt vacsorázott a játékostárssal és jó baráttal, Mészöly Pállal a Budapest Szállóban, ahol a még „zöldfülűnek” számító két fiatalt a Fradi indulóval fogadták. Az edzők közül Tepszics az ifiknél elsősorban l/'meze Gézára emlékezik szívesen. Mint mondta, nagyon sokat köszönhet neki. Felnőtt fejjel Dalnoki Jenő munkája és embersége ragadta meg leginkább, s szerinte a mesternek olyannyira a „mozdíthatatlan- nak” kellene lennie az Üllői úton, mint a Springer-szobot- nak. Hiába azonban a sikeres kezdés az első csapatban, rövid idő elteltével „hívta" a katonaság, előszsör Ceglédre, azt követően Tatára. Itt a logika szerint, az edzőtábor közelsége miatt, alkalom lehetett volna edzésben maradnia, erre azonban kizárólag csak akkor adódott lehetősége amikor a Mészöly Kálmán-Mezei György páros két hétig Tatán készült a válogatottal A másfél éves kihagyás után a napi négy edzés időszaka következett, hogy a Nyilasi, Ebedli, Rab, Pogány- és még sorolhatnánk az egykori kiváló csapattársakat -, fémjelezte Ferencvárosban újra kezdő játékos lehessen. Ehhez Jancsikát vagy Szántói kellett akkoriban kiszorítani a kezdőből. Ezután az NB ll-es Budafok „kölcsönözte” ki, ahol Tepszics nem sok időt töltött. Időközben Dalnoki Jenő Tatabányára került edzőnek, az NB l-es meghívásnak nem lehetett ellenállni, ezzel Tepszics ismét váltott, az akkoriban a válogatottak sorát felvonultató bányászcsapat játékosa lett. Természetesen mindenhol meg kellett küzdeni az állandó játéklehetőségért, Tatabányán azt a Szabó Györgyöt kellett feledtetni, aki egy város kedvence volt. Két és fél év állandó játék után jött az új tréner Temesvári Miklós, aki hiába ismerte el többek előtt is, hogy Tepszics játéktudása vetekszik az akkori válogatott Kovács Józseféval, sőt, felül is múlja, de egy sérülés és a Temesvári által hozott Vincze József jó teljesítménye ismét váltás elé állította a játékost. Több első osztályú együttes is szívesen látta volna az egykori fradistát csapatában, végül azonban különböző okok miatt egy szerződés sem jött létre, kivéve az NB lll-as százhalombattaiakét, ahová ugyanolyan lelkesedéssel készült Tepszics, mintha az NB l-be érkezne. Tatabányához hasonlóan itt is öt év következett, majd a már fentebb említett norvég meghívás 1992-ben. Időközben Százhalombattán az immár NB ll-es együttes ügyvezető elnöke, Pallagi Róbert egészségügyi okok miatt lemondott, s az újabb hívó szóra Tepszics Ignácz visszatért.
