Fradi újság (1994)

1994 ősz / 3. szám

9 FRADI ÚJSÁG Vajtó Lajos: „Ez a Fradival örök szerelem...” „Rólad mintázzák meg majd az ezerforintost* Vajtó Lajos, az Országos Testne­velési és Sporthivatal szóvivője, saj­tófőnöke meglepő szavakkal kezdi a beszélgetést.- Emlékszel még a Zombori úti pályára?- Hazudnék, ha azt mondanám rá, hogy gyepszőnyeg takarta.- Mondjuk inkább azt, hogy itt- ott azért fű is nő rajta.- Mit akarsz ezzel mondani La­jos?- Na, ott kezdtem a védést tizen­két éves koromban.- Én azt hittem, hogy világéleted­ben hátvéd voltál.- Nem. Abba a posztba csak be­leöregedtem. A Fradi ifiben és ser­dülőben még kapus voltam.- Kik voltak az edzőid?- Kovács László, aztán Vincze Géza. Kapusedzőim pedig a hatva­nas- hetvenes évek legendás ferenc­városi hálóőre volt, Géczi István.- Miért nem védesz mostanában az újságíró csapatban?- Bár még csak harmincnégy éves vagyok, de azért már ebben a korban ha eldobod magad, könnyen előfordul, hogy összetöröd vállad és a könyököd. Jobb a békesség, ezért játszom inkább hátvédet.- Persze, könnyebb hátulról átte­kinteni a dolgokat.- Célozgatsz?- Nem Lajoskám, csak egy jó szóvivő az mindig maradjon háttér­ben.- Esetenként frontemberek is va­gyunk. Tudod hogy van? Könnyebb egy szóvivőt megcáfolni, mint idő előtt kimondani az igazságot.- Jó kapus voltál?- Serdülő és ifi szinten azt hi­szem igen. Szerettem repkedni, de a Ipaos labdák időnként az idegeimre mentek. A Fradi-időszakban kerül­tem közeli barátságba Zsiborás Ga- bival. A kapusedzéseken mindig se­gítőkész, jó haver volt. Szinte ki- mondain is fájdalmas, hogy szep­tember elsején múlt egy évvel, hogy megtörtént vele a tragédia. Hallatla­nul lelkiző, megszállott kapus volt. Akkoriban azt hittem, hogy csak visszahúzódó típus, de ma már tu­dom, hogy neki kellett valami belső fanatizmus ahhoz, hogy igazán kiad­ja magábal a képességeit. Tudod, ez volt az az időszak, amikor Géczi Pis­ta a Kertészeti Egyetemen tanított, és a TF-en írta a disszertációját. A kü­lönböző felméréseinek sokszor vol­tunk mi az alanyai: Zsiborás Gabi, Szalóky, egy Boros nevű srác meg jómagam. Józsa Miki csak később jött, mert ő ha jól tudom, két vagy három évvel fiatalabb nálam.- Miért mentél át a Honvédba?- Valami purparlé alakult ki Ko­vács László edző és a szülők között és az egy kicsit megrontotta a koráb­bi jó kapcsolatot. A későbbi Fradi- hátvéd Dózsa Attila akkor még a Kis­pest ifiben játszott és ő mondta, hogy kell nekik egy jó kapus, igazol­jak oda. Ettől kezdve az ötvenes évek válogatottja, Faragó Lajos foglalko­zott velem. Nagyszerű edző volt, és Bálint és Vajtó találkozása azon a bizonyos kitüntető összejö­vetelen. k'-LL L M illlk-ÍV FERENCVÁROSI TORNA CLUB LABDARÚGÓ Vajtó Lajos a Fradi-fiatalok bajnoki tablóján, a középső sorban, jobbról a második. Vajtó Lajos egyik nagy ked­vencével - Albert Flóriánnal még akkor is be tudta mutatni, jóval az ötven felett, hogy mit hogyan kell csinálni. Nem véletlenül mesélik ró­la az öregek, hogy elképesztően vak­merő, remek bravúr-kapus volt.- A Fradi-időszakból kikre em­lékszel szívesen?- A drága Logodi Laci bácsira az intézőre, Vincze Gézára, akinél cso­dálatos erőnléte volt mindig a csa­patnak, valamint arra, hogy a szak­osztályvezető Albert Flóri volt. Ami­kor megjelent köztünk, az valósággal ünnepnapnak számított.- Hol folytattad a labdarúgó pá­lyafutásodat?- Az érettségi után felvettek az Államigazgatási Főiskolára, mivel akkoriban volt egy szabály, hogy a főiskolások és az egyetemisták lehe­tőség szerint a BEAC-ban sportolja­nak, így ott védtem tovább. Bár az igazsághoz hozzátartozi, hogy a Honvéd-időszak végén, majd a BE- AC- ban is egyre többször állítottak be középhátvédnek.- A magasságod révén biztos, hogy ideális alany voltál erre a posztra.- Nemcsak ezért, de az ütemér­zékem is átlagon felüli volt, és a gyosaságommal sem volt gond. A Honvédnál volt egy edzőm, Magyar Aladár, aki azt mondta: „Lajos, te ka­pus létedre úgy futsz, hogy zsebre teszed a csatárokat és a középpályá­sokat. Valóban így volt, mert ifista- ként a tizenkét perces futásban, va- ■gyis a Cooper-tesztben alig három­száz méterrel futottam kevesebbet, mint a kispesti válogatott labdarúgó, Pintér Sándor. Magyar Ali bácsi az­zal cukkolt ilyenkor: „Ha így futsz, rólad fogják megmintázni az új ezer forintost.”- Szóval ezért jöttél ki a kapuból.- Nemcsak ez volt az oka. A Kis­pestnél szép lassan kezdett beérni az ifjúsági gárdánál az a Gendur, aki később Csepelen is védett. Beismer­tem, hogy jobb nálam.- Az újságíró válogatottban azonban a védelem oszlopa vagy.- Igyekszem.- Családod van?- Nincs. Még nőtlen vagyok.- Mi a hobbid?- A két kutyám, a kuvasz, akit Sá­ba királynőjének neveztem el, és egy angol szetter, akit Aninak hívnak.- Melyik volt futball pályafutásod legszebb pillanata?- Amikor a Ferencváros serdülő­ivel megnyertük a bajnokságot és a kitüntetést meg a jutalmat Bálint La­ci a válogatott középhátvéd adta át nekem.- Hol találkozunk, melyik pályán a hétvégén?-Természetesen az Üllői úton. (gyenes)

Next

/
Thumbnails
Contents