Fradi újság (1994)

1994 ősz / 2. szám

7 Fradi-csatár kombájnnal Linnénél a Körúton Formabontó módon egy masszőrt kérdeztünk a fel­készülésről, a játékosok állóképességéről, egyálta­lán a szürke futballhétköznapok milyenségéről. Mégpedig Bodnár Józsefet, az FTC „aranykezűjét” faggattuk, aki immár több mint másfél évtizede la­zítja a ferencvárosi labdarúgókat. Sok edző mun­kastílusát ismeri, rengeteg játékos megfordult gyú­rópadján, igazi bennfentesként számolhat be a fe­rencvárosi labdarúgók felkészüléséről.- Visszatekintvén több tré­ner módszereire is, milyen munkát végzett a csapat az el­múlt hetekben?- Elöljáróban annyit, hogy minden edző sikereket akar elérni, s ezért mindent elkövet a maga módján. A csúcsra több út vezet, és minden edző oda akar eljutni. Egyébként megszokott népligeti bázisun­kon készültünk, ideális körül­mények között. Az idő rövid­sége miatt gyors, pergő fog­lalkozások zajlottak, mindenki kibírta.- Milyen állapotban van­nak a játékosok?-Jól bírták a terhelést, so­kat segített az uszoda és a szauna. Továbbá az étkezést is megreformáltuk: disznóhúst egyáltalán nem esznek a fiúk, kizárólag szárnyasokat, hala­kat fogyasztanak. A meccsek előtt sok rizs kerül az asztalra, az ital pedig szinte mindig rostos üdítő. Edzések alatt és után literszámra ihatják az Isostart. Szerencsére szeretik.- Ki a legmerevebb izom­zatú játékos?- A kapus, Horváth Dezső.- És a leglazább?- A Lipcsei, Albert, Telek trió, sőt, Simon Tibi is sokat javult önmagához képest, hi­szen sok nyújtógyakorlatot végez a masszázs mellett.- Hogyan illeszkedtek be az új focisták?- A Fradinál szinte kötele­ző az alkalmazkodás. Itt min­dig égni kell. Ahogy mondani szokták, „vagy húz a szürke, vagy megdöglik”. A feladatom az újak jövetelével nehezebb lett, ugyanis mostantól már négy nyelven kell ébreszte­nem a fiúkat. A dán Christian- sent már ismerik szurkolóink, de Neagoe is biztosan belopja magát a szívükbe. Vadonatúj csatárunk, Goran Kopunovics új kedvenc lehet az Üllői úton. Magunk közt becenevet is ad­tunk neki, Gorenjének hívjuk. Jó játékos, vagány srác. A többiek is jól érzik magukat eddig, de a hagyományaink szerint minden újonnan iga­zolt „spílernek" kiosztottam a Fradi-induló szövegét, és 24 órát adtam nekik, hogy a dön­tőbizottságunk előtt előadják. Kíváncsi vagyok rájuk, szól­tam is Kecskés Zolinak, hogy vége az aranyéletnek, ugyanis eddig a következő nóta volt a kedvence: „kecskebéka felmá­szott a fűzfára”. Na, ennek ve­tünk véget a röpke szol­fézsórával. Kimondottan jól dalolnak a fiúk.- Vevő a csapat a humor­ra?- De még mennyire. Kell is, mert ismét kemény sorozat következik. Tudják ők ezt, de Simon és Lipcsei vezetésével a jó hangulat is biztosított.- Mint közismert poéngyá­rostól, hadd kérdezzük meg, volt-e valakinek külön igénye, netán rigolyája az edzőtábor alatt?- Keller Józsinak akadt né­mi gondja az alvással. Köztu­dottan nehezen jön álom a szemére, éppen ezért mesélni szoktam neki, de nincs szük- ségesm ehhez könyvre. 20 éves malomsoki csatárre­ménységünk, Takács Szilárd a fejébe vette, ha bajnokságot nyerünk, kombájnnal megy végig a Körúton. Végezetül ki­hívtuk az edzőtáborba a létező legjobb fodrászt, hogy ne csak a legjobb, hanem a leg­szebb csapat is a miénk le­gyen. Bánki József ELSŐ FRADISTA GÓLJAIK... Az első góljára minden futballista szívesen gondol vissza. Főleg, ha az illető a Zöld Sasok között szárnyalhatott ebbéli boldogságában. Most két olyan játékost kérdeztünk, hogyan emlékszik zöld-fehér színekben elért legelső találatára. Még ha az nem is igazi tétmeccsen, hanem csak egyszerű, előkészületi mérkőzé­sen született. Kopunovics Az ex-jugoszláv légiósnak, Goran Kopunovicsnak Gyöngyö­sön adatott meg a csoda, hogy életében először a Ferencváros játékosaként találjon az ellenfél hálójába.- Azt azért nem mondanám, hogy életem legszebb és legfon­tosabb gólját lőttem a gyöngyösi kapuba, de hogy nem ártott az önbizalmamnak, az is biztos - mosolyodik el.- Hogy esett az a gól?- Hű, nem is tudom már, ki­től, Lipcseitől vagy Alberttól kap­tam egy nagyszerű átadást. Aztán úgy a tizenhatos környékéről ka­pura lőttem, elég jól eltaláltam. A kapus hiába mozdult, esélye sem volt, hogy kivédje. Azon a meccsen 5-0-ra nyertünk, de az az eredmény az égadta világon semmit sem számított.- Azóta már néhányszor fel­iratkoztál az eredményjelző táblá­ra, mint góllövő. Mint például a grazi torna első találkozóján, vagy a mezőkövesdi kupamecs- csen, ahol háromszor is bekö­szöntél. Odahaza tizenkét góllal házi gólkirály lettél. Itt is meglö­vöd a tucatnyit?- Ha csak rajtam múlna... Igyekszem. S szeretném, ha csak valóban tizenkettőt rúgok, akkor ne én legyek a legeredményesebb Fradi-játékos. Mert ha még úgy is többet lő valaki, már nem lehet olyan rossz a gólarányunk... Tulajdonképpen Kopunovics első „hivatalos” gólja - már mint igazolt labdarúgónak - Magyar Kupa meccsen esett, és ezzel nem akármilyen kuriózummal gazda­gította egyesületünket. Az MLSZ- ben a déli órákban készült el az átigazolása, s azt Dr. Szívós Ist­ván és Albert Flórián személyko­csival vitték a csapat után Ka- rancslapujtőre. És kis idő múltán Kuponovics, az újonc fradista már gólszerző volt! Szóval, né­hány órás Fradi tagság után már góllal hálálta meg a bizalmat... Ez a fénykép a lapujtői pályán készült a meccs előtt -"röviddel az első „Goranje” gólt megelőzően... Czéh A Parmalattól érkezett közép­pályás a grazi találatát idézte fel a legszívesebben.- Komolyan mondom, nem vagyok benne biztos, hogy ez volt az első. Lehet, hogy egy alsóbb osztályú csapat ellen már koráb­ban lőttem egyet - bizonytalano­dik el. - De azért egy nemzetközi torna azért mégiscsak más.- Vitathatatlan. Ha nem téve­dek, a Trnava elleni gólodat me­séled el.- így van. Simi indított úgy fejmagasságban, de én megérez- tem, nem szabad fejelnem, hiszen a mellettem futó védő alászalad az ívelésnek. Magam elé enged­tem, vártam míg pattan egyet, az­tán 15 méterről kapásból meg- küldtem a hosszú sarokba. Nem volt csúnya...- Hány hasonló jelenetet ígérsz a szurkolóknak?- Nem szeretek ígérgetni. Meg a tétmeccseken, a bajnokin vagy a kupákban jobban, persze összpontosítanak a védők is. Igaz, a gólnak is jobban fogok örülni. Bodnár József Takács Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents