Fradi újság (1994)
1994 / 1. szám
FRADI ÚJSÁG Horváth László, az Api ötvenéves. Olyan csapatban játszott, amely sporttörténelmet írt, a Vásár Városok Kupájában 1965-ben diadalmaskodó Ferencvárosban ő töltötte be a balhátvéd posztját. Az a zöld-fehér tizenegy a Juventus 1:0-ás legyőzésével a döntőben egyedülálló diadalt ért el, a mai napig ez a magyar labdarúgás egyetlen rangos nemzetközi kupasikere. A VVK volt ugyanis az UEFA Kupa elődje. Manapság, sajnos, klubcsapataink általában az első fordulóban kihullanak az ilyen rangos mezőnyökből. Ezért is olyan jó a huszonkilenc évvel ezelőtti sikergárdára visszaemlékezni.- Honnan indult a pályafutása ?- Celldömölkön, a Vasutasban kezdtem, jobbszélsőként. Később középcsatárt is játszottam. Innen a Pápai Kinizsihez kerültem, mert akkor már húsipari szakmunkástanuló voltam, magyarán henteslegény.- Hogyan fedezték fel?-1962 húsvétján a Fradi Pápán játszott, afféle hírverő meccset. Az összeállításuk lenyűgöző'volt, hiszen ha jól emlékszem a következő tizenegy lépett pályára: Horváth - Novák, Mátrai Dalnoki - VUezsál, Kocsis - Kökény, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. El sem tudtam képzelni, legfeljebb csak legszebb álmaimban, hogy egyszer majd én is magamra A szépemlékű Fradiban játszott HORVÁTH API ÖTVENÉVES húzhatom a Ferencváros mezét. 16:1- re kaptunk ki és a becsületgólunkat én szereztem. Nem volt kis kunszt, mert olyan ellenfeleim voltak a mérkőzés közben, mint Mátrai Sanyi és Dalnoki J énei.- Dalnoki nagyon kemény volt?- Nem szerette, ha a nyálas szájú kislegények csak úgy elfutkosnak mellette. Erre kevés esélyem volt, mert nemcsak remekül játszott, hanem meglepően gyors és lendületes is volt. Ezt azért mondom. mert akkoriban még én is adtam néhány méter előnyt a szélnek. Szóval én szereztem az egyetlen pápai gólt, és csodák csodájára néhány hét múlva telefonáltak, hogy szívesen felhoznának a Fradihoz. Ez 1962 augusztusában meg is történt. Egyetlen bőrönddel jöttem föl, rövidnadrágban, mert nem akartam, hogy szürke, kétsoros öltönyöm összegyűrődjön a vonatozás alatt.- Aztán szép fokozatosan belekóstolt a sikerbe.- Azért ez még egy kis időbe lelt, mert az ifiben Csanádi Feri bácsinál még sokat kellett tanulni. A tehetségem alapján nem sorolnám magam úgy istenigazából a csiszolatlan gyémántok közé. Inkább azt mondanám, hallatlan nagy akaraterő és bizonyítási vágy volt bennem. Csatárból később hátvéd lettem, és tagja annak a csodálatos Fradi ifi I-nek, amelyben Páncsics Miki, Géczi Pista, Juhász Pista, Varga Zoli, Németh Miki, Rátkai Laci bontogatta a szárnyait.- Éles szemű szakemberek lehettek, akik észrevették, hogy ebből a lelkes, töró'-zúzó'jobbszélsőból, remek védőjátékost lehet faragni.- Szerencsém volt, mert nagyszerű edzők kezébe kerültem. Szeretettel gondolok vissza Csanádi Ferencre, Mészáros Ferencre. Zalka Andrásra. Amit tőlük tanultam, az alapvetően meghatározta a pályafutásomat, a labdarúgás iránti sz- eretetemet.- A legnagyobb diadal?- Természetesen a Vásár Városok Kupájában aratott győzelem. Olyan csapatban lehettem, amelyben világ- és Európa-klasszisok futballoztak. Gyönyörű volt a két bajnoki aranyérem is a Ferencvárossal, 1967- ben és 1968-ban.- Összesen hány NB I-es mérkőzésen szerepelt?- Kétszázegyen.- Mikor került el az Üllői útról?- 1969-ben a Szombathelyi Haladáshoz igazoltam, majd 1970-tól 1975-ig a Tatabányában szerepeltem, és azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a Bányásszal kétszer megnyertük a Közép-Európai Kupát. 1975-tól két éven át a Budafokban játszottam, ahol Mészöly Kálmán volt az edzőm... Levezetésként pedig Százhalombattán, Dömsödön, majd Vácszentlászlón kergettem a lasztit. Harmincnyolc évesen hagytam abba.- Mikor lett edző'?- Nagy örömömre visszafogadott a Fradi-család, és 1980 óla az utánpótlás-nevelés terén dolgozom. Különböző' szintű serdülő' és ifjúsági csapatok felkészítését bízták rám, sőt, egy ideig a tartalékgárda trénere is én voltam.- Megbecsülik a gyerekekkel foglalkozó edzőket?- Sokan panaszkodnak, és amint lehetőséget kapnak, rögtön elsírják a keserveiket. Nem akarok ezek táborába beállni. Valóban vannak gondok, de a legszomorúbb az, hogy rossz közhangulat lengi körbe az egész futballt. Ma a labdarúgásnak nálunk nincs becsülete. Hosszasan lehetne taglalni, hogy miért van ez így. Biztosan belejátszanak a sikertelen válogatott meccsek, a kupacsapatok siralmas bukásai, de én inkább azt hiszem, hogy a társadalomban zajló különböző folyamatok törvényszerű következménye, hogy az elmúlt tíz évben a foci fokozatosan veszített a népszerűségéből. Ennek lett egyenes következménye az, hogy az utánpótlással foglalkozó edző mindig a sor végén kullog, amikor a megbecsülést osztják.- Gratulálok a születésnapjához, hiszen február 9-én volt ötvenéves.- Köszönöm, És főleg azt, hogy a Nemzeti Sport ezt nem felejtette el.- Család?- Huszonöt éve vagyok nős, feleségem, Panni mérnök, és a családban öröklődik ez a szakma, mert a huszonkét éves fiam az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán most utolsóéves. Gyenes J. András (Nemzeti Sport) A „Városliget kis réméből” nagy korcsolyázó lett Az amerikai éveket feledné Almássy Zsuzsi. Több olimpián, VB-n és EB-n indult, ahol világraszóló eredményeket ért el. Közel két évtizede fejezte be pályafutását, s azóta keveset hallani róla. Az ötkarikás játékok kezdete adta az ötletet, hogy megkeressük az FTC egykori üdvöskéjét. Zsuzsa ma Svájcban él, Zürich közelében lakik. Hívásunkra ő vette fel a telefont. Ajánlottam, hogy az első'jégre szállásánál kezdjük a beszélgetést, mivel a mai fiatalok csak a hírét hallották, pályafutását aligha ismerik.- Annak idején miért pont a műkorcsolyát választotta ?- Mamámnak köszönhetem, hogy a jégre kerültem. Édesanyám ugyanis asztmás volt, emiatt orvosa azt tanácsolta neki, sétáljon sokat a friss levegőn. Nos, anyu sétált is nagyokat, s túráira rendszeresen elvitt engem is. Amikor egyszer a Városligetbe vezetett az utunk, megkértem, nézzünk be a Műjégpályára. Benéztünk. Tetszett ott minden, a sok csúszkáló felnőtt és gyerek, tetszett a síkor jég is, így aztán az első'látogatást követte a második, majd a sokadik, s egy idő'után már mindenki ismert. Sőt el is neveztek „ Városliget kis rémének”.- Miért, miket csinált a jégen?- Többnyire azzal szórakoztam, hogy a mellettem elsuhanókat egy kecses mozdulattal elbuktattam. Tetszett ugyanis, amint kalimpálva, egyensúlyukat keresve bukdácsoltak, majd látványosan elhaladtak. Ezt főleg az öregebb nénik nézték rossz szemmel. Így időután megelégelték magánszámaimat, s szóltak az igazgatónak. Aki végignézte eg’ buktatássorozatomat, majd behívatta anyámat, s közölte vele: túl temperamentumos vágok, tehát éppen ideje, hogy beírasson valahová korizni. így is tett. Ekkor mindössze négyéves voltam, aztán kilencévesen megnyertem a magyar ifjúsági bajnokságot.- A nagy buktatóból szép lassan nagy korcsolyázó lelt, akii végül is megismert az egész világ. A sok szép siker közül melyik a legemlékezetesebb?- Hála istennek, bőven volt belőle, így elég nehéz a választás. Ha mégis ki kell emelnem valamelyiket, akkor az 1969-es amerikai vébén szerzett hannadik helyemet s a két esztendővel későbbi F.B-ezüstérmemet emelném ki. Meg persze a téli olimpiáikat. Háromszor voltam ott az ötkarikás játékokon, először, 1964-ben a magam tizenhárom esztendejével a mezőnyben a legfiatalabb résztvevőnek számítottam. Az 1972-es sapporói olimpián, ahol ötödik lettem, már öregnek számítottam.- Hogyan került ki Svájcba?- Ez hosszú történet. Amikor itthon abbahagytam a versenyzést, Amerikában egy jégrevűhöz szerződtem. S ott a poklok poklát éltem át. Ugyanis csak úgy írták alá a szerződésemet, ha lefogyok 45 kilóra. Soha nem voltam vékonyka kislány, az alkatom miatt nehezen bírtam a drasztikus fogyást. Kínok kínját éltem át, míg a líz-egy- néhány kilót leadtam. Sokat koplaltam, nem ettem mást, mint gyógyszereket, mert csak így tudtam tartani a „ versenysúlyomat ”. Kétesztendei revüsködés után álljt parancsoltam magamnak. Hazajöttem, mert időközben úgy leromlottam, hogy a Sportkórházban kellett kezelni. Akkor azt tanácsolták az orvosok: sokat legyek a jégen. Újra lejártam, közben sikeresen befejeztem a tanulmányaimat a Műszaki Egyetem épületgépész szakán. Majd egy svájci menedzser segítségével elkezdtem a kontinenst járni, bemutatókon szerepeltem. így kerültem Svájcba, s a menedzserem révén megismerkedtem a későbbi férjemmel. 1979-ben házasodtunk össze.- Gyerekei örökölték édesanyjuk tehetségét?- Csodálatos ikreim vannak, Szabina és Judit. Tizenegy évesek, de ők nem járnak a jégre buktatósdit játszani, mint annak idején az anyukájuk. Én Zürichben edzősködöm, négy csapatot irányítok.- Csapatot?- Igen. Ezt korcsolyában formációnak nevezik. Eg)’szerre 24-en vannak a jégen, s nekik szinkronban, egyszerre kell mozogniuk.- Kezdődik a téli olimpia. Gondolom, figyelemmel kíséri majd az eseményeket?- Természetesen. Különösen a műkorcsolyaversenyeket. Kíváncsian várom a nagy „öregek” visszatérését, akiket csodálok, de nem értek meg istenigazából. Hiszen már mindent megnyertek, amit csak leheteti, miért kockáztatnak meg egy esetleges balsikert? De végül is ők tudják...- Van valamilyen titkos jegesálma?- Jó lenne, ha a formációs szakág is felkerülne a téli olimpia műsorára. Mert szeretném megélni, hogy versenyzőimmel együtt egyszer még részt vehessek az ötkarikás játékokon. Rési! Gyula (Mai Nap) Kiről nevezzék el az Üllői úti stadiont? Szívós nem tud választani Schlosser, Lázár, Toldi és mások között Szívós István, a Ferencváros ügyvezető elnöke - fogorvos, de nyugodtan nevezhető a póló doktorának is - szíve szerint idősebb Albert Flóriánról nevezné el az Üllői úti stadiont. Hozzáteszi azonban, hogy ezt a csupán a számára felejthetetlen futballbemutatókat tartó „Császár” régi rajongójaként mondja, mert elnökként még nem gondolkozott a változtatáson.- Igazából nem is tudom, ki lenne a legméltóbb jelölt tűnődik aztán. - Itt, a Ferencvárosban annyi nagy sztár volt, hogy a csodálatos egyéniségek nyomán akár minden szektort átkeresztelhetnénk... Nevezzük el például Schlosserről a stadiont? De miért róla, és miért nem Lázár tanár úrról vagy Sárosi doktorról? S akkor még nem beszéltem Toldi Gézáról, Kispéterről. Tóth-Potyáról, Lakat doktorról, Hádáról, Kohutról, Keményről, Blum Zoltánról s még mennyi, de menynyi kivételes zöld-fehér sportemberről! Szívós megjegyzi: ha ez a kérdés komolyan szóba kerülne, akkor sem döntene ő, de még az elnökség sem. Alighanem megszavaztatnák az egyesület szurkolóit, azzal a kikötéssel, hogy élő sportolóra nem lehetne voksolni. (Flóri, egyelőre - s remélhetőleg még sokáig - nem leszel névadó...)- Azért szeretnék emlékeztetni rá - folytatja az elnök -, hogy mi eddig is méltóképpen megemlékeztünk legnagyobbjainkról. Az Üllői úti stadionban van Csanádi-, Lakat- és Toldi-terem, és pompás hagyományaink ápolását bizonyítja a Springer-szobor is. A magam részéről egyébként nem idegenkedem az ötlettől, mert az életem jó része a Komjádi-, meg a Hajós Alfréd-uszodához kapcsolódott. Az viszont tény, hogy a világon - hiába nevezték el a San Sirót Guseppe Meazzáról vagy a Real Madrid stadionját Santiago Bemabeuról - korántsem általános gyakorlat az ilyen módosítás. Szóval, bizonytalan vagyok, ha mégis le kell tennem a garast, akkor azt mondom: nekem az Üllői út úgy szép, ahogy van. Bár méltó névváltoztatás esetén is az otthon zöld füvén éreznem magam... Hegyi Iván (Népszabadság)
