Fradi újság (1994)
1994 / 1. szám
6 FRADI ÚJSÁG „Nagyon szeretem Albertet, Nyilasit” Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg, elsősorban nem csak a sportról, hanem életükről, szerepeikről, terveikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért is, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. Idei első „Tiszteletjegyünket” Rubold Ödön kapta. A „Rubold” név ismerősen cseng a Fradi-szurkolók körében, hiszen Rubold Péter néhány éve a csapat kedvelt futballistája volt. Ezúttal bátyját, Rubold Ödönt várjuk a Fradi Klubházba beszélgetésre, aki kivételesen nem próbáról jön, bár...- Tulajdonképpen próbáról, bár nem a „sajátomról”. A Nemzeti Színházban voltam, ahol a Nemzeti Színiakadémia egyik végzős osztályával készülünk a vizsgaelőadásra. Ők a 111/a, de „Rubold-osz- tály”-nak hívják, az első év végén vettem át a tanításukat. Nem tudom, hová kerülnek a végzés után, manapság a kezdő színészeknek is nagyon nehéz színházat találni. Régebben a tehetséges fiatal színészeket ajánlották a színházaknak, ma viszont mindenkinek „el kell adnia magát”.- Te hogyan indulták? 1982- ben végeztél a főiskolán, és azóta egyfolytában a Nemzeti Színház tagjaként szerepelsz.- Eredetileg a Népszínházhoz szerződtem 1982 áprilisában, amely akkoriban a Várszínházban és a Józsefvárosi Színházban játszott. Az évad végén azonban a Népszínház és a Nemzeti Színház egyesült, s szeptemberben mármint a Nemzeti Színház tagja kezdtem meg az új évadot. Tehát nem én választottam a Nemzetit, én a Malonyai Dezső- Vámosi László vezette Népszínházát választottam. A sors hozta úgy, hogy a Nemzetiben találtam magam. Ezt a „sorsszerűséget”akkor, mint egészen kezdő színész, felvállaltam. Nem tudtam, milyen következményei lesznek, hogy alakul a pályám - egyszerűen nekiálltam és tettem a dolgom. A mai napig ott vagyok a Nemzetiben, a szerep- ellátottságot és a sikereimet illető kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel együtt.- Vannak színészek, akik hosszú évekre ragaszkodnak egy színházhoz, mások gyakran váltanak, esetleg a szabadúszást választják. Nem gondoltál arra, hogy esetleg megpróbálod máshol?- De, gondoltam már erre. Az élet minden területén eléri az embert az egyformaság monotonitása. Én is érzem, hogy vágyom arra, hogy kipróbálhassam magam: helyt tudok-e állni egy másik színházban is, tudok-e más színészkollégákkal együtt dolgozni. Sok jelenlegi partneremtől már előre tudom, hogy mikor mit fog csinálni, és ők is ugyanúgy tudják rólam. Egy idő után tehát már nem érik új ingerek, benyomások az embert, pedig az nagyon fontos lenne. 1997-ig a Nemzeti Színházhoz szól a szerződésem, de ezt nem tartom végleges állapotnak.- Ha adódna lehetőség, vendégként mennél máshová is?- Mennék, de most annyira be vagyok fogva a Nemzetiben, hogy erre nemigen nyílik mód.- A tanítás is egyfajta kiszakadás lenne a már megszokott szín- liázi mindennapokból?- Igen, jó egy kicsit mást is csinálni. Ennek a pályának egy szelete az, hogy a színész, amit tud, megkísérli továbbadni. Nem tartom magam pedagógusalkatnak, és azt sem gondolom, hogy olyan sokat tudok. De mivel nem vagyok „született” színész, és rengeteg dolgot megtanultam a pályán, ezért ezt meg is tudom fogalmazni, el is tudom mondani, és talán tudok segíteni a fiataloknak az első lépések megtételében.- Mit érzel eddigi legnagyobb szakmai sikerednek?- 1988-ban Herényi Imre rendezte Tamási Áron Énekes madár című darabját, s ebben, Bakk Lukács szerepében nagy sikert arattam, azt hiszen a közönség körében is. Szakmailag pedig egyértelműen ezt tartom kiugrásnak, működő színészként ott figyeltek fel rám.- Mit tartasz legnagyobb kudarcodnak?- Ezt inkább nem mondom meg. Voltak bukásaim, mindig kielemeztem magamban őket, és pontosan tudom, miért következtek be. Közhely, de tényleg úgy van: sokkal többet tanultam belőlük, mint a nagy sikerekből. Azokért nagyon megdolgozik az ember, de utána egy mámoros jó állapot jön, ami inkább az ember idegrendszerének és az önbecsülésének használ. Egy „jó kis bukás” viszont a szakmai tudást fejleszti.- Volt-e olyan szereped, amelyikről azt érezted, átalakított, formálta az életedet?- Mindegyik. Én azért választottam a színészetet, hogy az, amit a színpadon, bizonyos védett szituációban meg lehet csinálni, amit át kell élni, visszahasson a privát életemre.- Volt olyan érzésed, hogy be akarnak skatulyázni egy-egy szerepkörbe?- Többször is. Általában ez olyan formában jelenik meg, hogy bizonyos szereptípusokat rövid időn belül többször is játszanom kell. Eleinte csupa jólöltözött, snájdig, szép embert kellett játszanom. Általában szerelmesét. Később katonákat alakítottam, ezek közül nagyon szerettem Smuk Tónit a VidravasbóL, isteni szerep volt. Aztán arisztokratává kellett alakulnom (csupa gróf, meg báró), végül a különféle karakterszerepek is megtaláltak. Főleg azért idegesítő, ha be akarnak zárni egy szerepkörbe, mert olyankor nem a színészi tudásra kíváncsiak, hanem csak az a döntő, hogy egyszer már bevált. Én mindig próbálok kitörni ebből, és feldob, hogy eddig még nem sikerült beskatulyázni engem sehova sem.- Készülsz-e új szerepre a színházban, vagy filmen?- Április közepén lesz Füst Milán IV. Henrik-jének bemutatója a Nemzetiben, filmszerepléshez viszont mostanában nemigen ju tottam a színházi elfoglaltságaim miatt. Utoljára Kovács András Alommenedzser című filmjében játszottam.- Mostanában több színész próbálkozik rendezéssel.- Szó van arról, hogy esetleg kapok ilyen lehetőséget én is. Úgy néz ki, hogy az évad végén, vagy a következő éved elején rendezni fogok.- Örülnél ilyen feladatnak?- Nagyon kíváncsi vagyok rá.- Visszatérve a szerepkörökhöz: azok gyakran a színész külső adottságain alapulnak. Előnyt jelent egy színész számára a jó kondiéi ó?- Természetesen, persze nem feltétlenül a jó megjelenés, a kidolgozott izmok számítanak, hanem az állóképesség. A megbízhatóság nagyon lényeges, és abba az is beletartozik, hogy valaki bírja a strapát. Különösen érvényes ez a jó erőnlétet kívánó táncos daraboknál. Ilyen például a Kőműves Kelemen, amit szintén nagyon szeretek.- És hogy bírod?- Még megy, egyelőre nem okoz különösebb gondot.- Jelenleg sportolsz valamit?- Sajnos nem túl gyakran. Gyakran vagyok kint a természetben a kutyámmal, de intenzívebben nem sportolok.- Régebben sportoltál?- Nagyon sokat, mindenféle sportágat kipróbáltam, futballt, kajakot, úszást, pingpongot, atlétikát.- Mindezt versenyszerűen, egyesületben?- Csak a futballt és a futást űztem versenyszerűen. Tolnán - ott nőttünk fel - a Tolnai Vörös Lobogóban voltam igazolt futballista. 16 éves koromban azonban apám válaszút elé állított: tovább akarok-e tanulni, vagy teljes szrwel-lélekkel a focinak élni. A kettő ugyanis nem ment együtt. Akkor én a továbbtanulás mellett döntöttem, a foci pedig megmaradt hobbinak: az öcsémmel például gyakran rúgtuk a labdát.- Rivalizáltatok valaha ?- Soha, ellenkezőleg, nagyon- nagyon tudtunk örülni egymás sikereinek Ó lett előbb ismert ember, befutott labdarúgó, később jöttem én a szülészettel Aztán egy ideig mindkettőnkről tudtak, bár azt hiszem őt többen ismerték a labdarúgás révén. Ma már csak az én pályám megy tovább, ő abbahagyta a futballt, szóval „ előnyben ” vagyok.- Te mint színész, tanultál- e valamit az öcsédtől, a sportembertől?- Ha valamit, akkor azt, hogy borzasztó sok múlik az elvégzett munkán, és csak nagyon sok munka és gyakorlás után lehet rögtönözni. Ez érvényes a színészi pályára is.-A testvéred elmondta egyszer, hogy leginkább a Don Carlos-ban nyújtott alakításod tetszett neki legjobban. Te melyik meccsére emlékszel a legszívesebben?- Nekem mindig tetszett az öcsém, elfogult voltam és vagyok vele szemben. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az egész játékot, a meccset magát lássam, és ne csak őt figyeljem. Egyszóval én nem tudok hiteles beszámolót adni egyetlen meccsről sem, mert csak az őmozdulatait figyeltem. Az összes kritikát elolvastam, ami róla szólt, de a legszigorúbb, legigazságtahnabb kritika én voltam, mert ugye, én minden pillanatát figyeltem.- Meccsre járó vagy?- Már nem, de amíg az öcsém játszott, igyekeztem lehetőleg minden meccsére kimenni, sőt egy idő után már csak miatta jártam ki.- Milyen típusú szurkoló vagy ?- Én nagyon tudok lelkesedni, az öcsém meccsein is borzasztóan izgultam, idegeskedtem, és szíwel- lélekkel szurkoltam.- Kiabáltál is?- Persze, mindent, de legfőképpen magamban dohogtam. Azért nem üvöltöztem be mindenfélét a pályára.- Fradista vagy?- Tulajdonképpen igen, bár inkább szimpatizánsnak nevezném magam. Nemigen járok meccsekre, de odafigyelek az eredményekre, és mindig előszóra Fradi eredményét nézem meg. Érdekelnek az FTC körüli dolgok, nagyon tisztelem, szeretem Albertet, Nyilasit, s a mostaniak közül is ismerem néhány focista játékát. Az az igazság, hogy elszakadtam a focitól. Lehet, hogy azért is, mert 1985-ben volt egy porcműtétem, ami után már nem tértem vissza a Színészválogatottba, labda- és futballőrült színészbarátaim közé. Ha az emberben egyébként pislákol a lelkesedés, akkor egy ilyen közösség besegít abba, hogy tartósan megmaradjon az érdeklődés és a szenvedély a játék iránt. A sérülésem után kikerültem ebből a körből, Peti is abbahagyja az aktív futballozást, no meg a magyar futball állapota... - ezek mind eltávolítottak a focitól.- Más sportágak sem érdekelnek?- Inkább arról van szó, hogy nem jut rá idő. Az utóbbi években a színház, a művészetek körüli dolgok töltik ki minden időmet - ami elég nagy baj. Régen minden érdekelt, állandóan néztem a meccseket, a VB-ket, az olimpiákat. Ma már nagyon megválogatom, mit nézek meg.- Érdekel a sportirodalom?- Ez is inkább múlt időben érvényes, régen elég sokszor olvastam ilyesmit Am a legelsőilyen témájú könyv a legemlékezetesebb, még gyerekkoromból: Snukó elindul a grundról - arról szól, hogyan lesz egy kissrácból nagyszerű futballista.- Szerinted a Fradi hol végez a bajnokságban?- Nem merem megtippelni, nagyon kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. Abban viszont biztos vagyok, hogy az első három helyezett egyike a Ferencváros lesz! Nagy Ildikó
