Fradi újság (1994)
1994 / 8. szám
FRADI ÚJSÁG & Lapunkban a sporttal, a Fradiig val szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg, nem csak * sportról, hanem életükről, ^ szerepeikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért, hogy kedves szurkolóink köze- lebbről megismerjék a nép- ^ szerű művészeket. Ezúttal rendhagyó módon - két „tiszteletjegyet” adtunk: CSALA ZSUZSA és KEMÉNY KÁZMÉR két jóbarát részére. Mindig a vidám műfai vonzott” Évtizedek óta barátok vagyunk, de a Fradi kapuba most álltunk először Két kedvencemmel a Springer szobornál Így nézek ki a gólvonalon... Csala Zsuzsát nemcsak a Vidám Színpadról vagy a tévéből ismerik a Fradi-szurkolók, hanem a klub rendezvényeiről is, hiszen éveken át a különféle műsoros estek állandó vendége volt.- Mindig szívesen jöttem ide, és nagyon jó hangulatú összejövetelek részese lehettem. Egy idő' után már csak az volt a baj, hogy minden műsoromat leadtam, és - mivel törzsközönség eló'tt szerepeltünk - attól tartottam, hogy kívülről fogják tudni a poénokat. Nagyon sok emléktárgyat gyűjtöttem össze a Fradiból: vázákat, kis zászlókat, emléklapokat. Mi mindig „társadalmi munkában” léptünk itt fel, s a klub ezekkel a kis ajándékokkal kedveskedett nekünk. Otthon van egy kis vitrinem, kizárólag a Fradi-tárgyak számára. • Korábban sportolt is...- Igen, 15 éves koromig úsztam az UTE-ban. Ifjúsági bajnok voltam a 3x100 méteres vegyesúszásban, mellúszó váltóként. A drukkerséggel épp ezért vagyok bajban, mert újpesti vagyok, a Fradi a kedvenc csapatom, ráadásul harmadikként ott a Honvéd, ahol nekem Tichy Lajos jó barátom. Ha ezek a csapatok játszanak egymás ellen, nem is figyelek oda, mert mindkettőnek egyformán szurkolok. Olyankor a döntetlennel tudnék igazán kiegyezni, nekem az lenne „igazságos”. • Szokott meccsre járni?- Sajnos nagyon ritkán, de akkor aztán mindent „beleadok”. Nem kiabáiós, hanem egyenesen ordítós szurkoló vagyok. Megesett velem, hogy a délutáni meccs után estére nem maradt hangom a színpadon. Nem bírok uralkodni magamon, és különben is mindig a „tábor” közelében ültem, s azok magukkal ragadják az embert. • Milyen alkatú játékosokat szereti?- A magas vékonyakat. Nekem általában a magas emberek tetszenek, talán azért, mert mellettük olyan kicsinek érzem magam és fel tudok rájuk nézni. A játékosok közül is a magasakat szeretem, azok imponálnak nekem. • A mai csapatból van kedvence?- ’’Flórika” - nemcsak azért, mert magas -, ó't születése óta ismerem, neki nagyon szurkolok, és amikor sérült, úgy izgulok érte, mint a saját gyerekemért. Az Albert-családdal jó barátságban vagyunk. Albert feleségével, Bársony Irénnel együtt dolgoztunk évekkel ezelőtt, főként kabarékban szerepeltünk együtt. • Amikor beszélgetünk, péntek 13-a van. Babonás?- Igen, a színházban nagyon babonás vagyok. Vannak olyan szokásaim, amelyek nélkül nem állok ki a színpadra. Egy férfinak kell bal kézzel háromszor a fenekemre ütnie, csak jobb lábbal lépek a színpadra és előtte néhány mondatot mindig mondok magamban anyukámnak. 33 éve, minden előadáson! Ha elmulasztottam, olyankor tényleg történt valami rossz. • Eredetileg nem Zsuzsának hívták, ugye?- Ilona volt az eredeti nevem - a Zsuzsa a második nevem -, de nem szerettem, s amikor a főiskolára kerültem, inkább a Zsuzsát választottam, mert az vidámabb. Az Ilona nekem olyan szép, komoly név, mindig sötét hajűakat képzeltem hozzá, szóval nem nekem való. • Sokszor láthatjuk a tévé képernyőjén, de korábban filmezett is.- Legelső filmes szerepem a „Noszty fiú esete Tóth Marival” kis kocsmároslánya volt, nagyon szerettem. Ezután kaptam még néhány kisebb filmszerepet, de ahogy betettem a lábam a Vidám Színpadra, nem filmeztem többet. Ez bánt, bár nem túlságosan, hiszen annyit televízióztam, hogy nem lehet okom panaszra, ott is játszottam igazán jó szerepeket, és nem csak kabarékban. • A színházat, a filmet vagy a tévét szereti legjobban?- A színházat. Hívtak pl. egyszer egy tévé-sorozatba, ami állandóan megy, csak az volt a kikötésük, hogy nem játszhatok színházban. Ilyesmiről szó sem lehet! A színház az igazi, élő találkozás a közönséggel, s ennek varázsát semmiféle stúdió nem tudja pótolni. A népszerűséget, ismertséget persze a TV adja, a színház varázsa viszont sajnos múlandó. Ennek ellenére nem lehet kikerülni a színház vonzásköréből. Engem harmadéves koromban - személyi okok miatt - kirúgtak a főiskoláról. Ott álltam az utcán 18 évesen, és azt mondtam, nem tudok másba fogni, csak színész leszek. Biztos voltam és vagyok abban, ha valaki nagyon akar valamit és érez magában elhivatottságot, azt véghez is tudja vinni. Aki könnyen feladja, bizonytalan ember lesz, és sosem lesz maradéktalanul boldog, mert hiányozni fog az, amit abbahagyott. • Gyakran járnak vidékre. Ott hogyan fogadják a műsorukat?- Minél messzebb vagyunk a fővárostól, annál jobban örülnek nekünk. Egy budapesti számára természetes, hogy vesz egy jegyet és lát minket élőben. A vidékiek nagyon hálásak, mert oda ritkán jutunk el. Érdekes viszont, hogy a közönség reagálása országrészenként mennyire eltérő, lassabban értenek meg valamit vagy mindenhol más poénon nevetnek. • Sosem vágyott a komolyabb darabok után? Júliát például nem szerette volna eljátszani?- A főiskolán játszottam! Sőt, Melindát is a Bánk bán-ból. De tulajdonképpen nem sajnálom ezeket a szerepeket, hiszen amikor 18 évesen Júliát alakítottam, már akkor is a Dajka szerepe után vágyódtam, de akkor még túl fiatal voltam. Jó lett volna eljátszani Puckot a „Szentivánéji álom”-ból, és van még néhány ilyen szerep, de mindent úgysem lehet.- Örül annak, hogy mint komika közismert?- Nagyon hálás a szerepköröm, mindig olyat játszom, aminek örülnek az emberek, s ez nagy előny más műfajokkal szemben. A színházban nekem nemigen kellett harcolnom a szerepekért, szinte maguktól adódtak, mert nem volt hasonló típusú színésznő, nem volt konkurrencia. Mindig a vidám műfaj vonzott, már alkatomnál fogva is, annak ellenére, hogy fiatal koromban drámai szerepeket is rám bíztak. De úgy adódott, hogy a Vidám Színpadhoz kerültem, ott adott volt ez a műfaj - és ebben maradtam. Nem biztos, hogyha egy más típusú színésznő, úgynevezett drámai alkat lettem volna, akkor boldog ember lennék. Azt mondom, mindenki a maga területén érjen el valamit, s miután úgy érzem, én itt értem el sikereket egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Sőt, nagyon boldog ember vagyok. Zsuzsi „ül” a fűben...
