Fradi újság (1993)
1993 / 8. szám
FRADI ÚJSÁG Nyilasi: Zöldben még most is más- Egy hét alatt három vereség. Tragédia?- Nem az. Minden csapattal megtörténhet, hogy egymás után háromszor kikap. Legfeljebb szo- katan ez az érzés, mert amióta a Fradi edzője vagyok, nem fordult elő ilyesmi.- Oda a bajnoki álmok?- Rám akkor is jellemző, hogy akarom a sikert, ha nincs sok esély rá. És ebben nem különbözöm a játékosaim többségétől. Az FTC mindenekelőtt azért nyert bajnoki címet tavaly, mert erőn felül is tudunk teljesíteni. Lehet, hogy nem a miénk a legkiválóbb játékosgarnitúra, de hogy a legküzdőképe- sebb, és a legjobban kötődik a klubjához, az biztos. Ezért még most sem mondom, hogy már nem lehetünk elsők, bár a realitások a Vác bajnoksága mellett szólnak. A listavezető kiegyensúlyozottabb annál, mint hogy olyan gödörbe kerüljön a hajrában, amilyenben mi voltunk a napokban.- Mitől lépett a verembe a Ferencváros?- Nem az akarással és az erőnléttel van a baj, hiszen Győrben és a Hungária körúton is talpra álltunk 0-4 után. A magyarázat annyi: a rövid idő alatt lejátszott sorozatmérkőzések felszínre hozták, hogy nem vagyunk igazi formában.- Olvastam egy nyilatkozatát, miszerint néhányon kényelmesebbek, mint korábban.- Ez így nem pontos. Inkább az volt a helyzet, hogy - megintcsak Győrt és az MTK-pályát idézve - a baj rántotta össze a társaságot. Tudat alatt többen úgy mentek ki a gyepre, hogy mi úgysem kaphatunk gólt, aztán kaptuk a négyeseket. Márpedig, ha mi nem figyelünk az első perctől kezdve, akkor nem lehetünk a legjobbak. Említettem már: a legfőbb erényünk nem a rendkívüli futballtudás, hanem az a szellem, amelyben különbözünk valamennyi hazai együttestől.- Ebben a mezőnyben nem is lehet rendkívüli futballtudásról beszélni...- Valóban nem. De a játékosoknak még mindig több közük van a labdarúgáshoz, mint - tisztelet a kivételnek - a sportág vezetőinek. Nem a futballisták az első számú felelősei annak, hogy Magyarországon szétesett a labdarúgás. Hozzáteszem: nem most.- Mikor?- Szerintem a nyolcvanas évek közepén. Emlékszem, ránk azt mondták, hogy analfabéták vagyunk a Flóriékhoz képest, ám abban az időben, amikor még játékos voltam, rendre megtelt a kettős rangadókra a Stadion. Ahol - akár így, akár úgy - mindig volt futball. Ma nincs, de nem győzöm ismételni: ezért nem a labdarúgókat kell kikiáltani bűnösöknek.- Érezhetően szereti a játékosokat.- Igen, nagyon. Noha tisztában vagyok vele, hogy távol vannak a nemzetközi színvonaltól, egy apa sem tagadja meg a fiát, ha az nincs az osztályelsők között. Ezért is vigyázok arra, hogy még csak- Első kérdés sajnos adott - mi van a sérüléseddel? Hol, hogyan történt?- A veszprémiek elleni mérkőzésen csereként léptem a pályára, és alig játszottam öt percet, amikor Ru- govics nekiszaladt a támaszkodó lábamnak. A térdemben a belső keresztszalag sérült meg. Szerencsére oly módon, hogy műtéti beavatkozást nem igényelt, de bizony hosszú időre harcképtelen lettem.- Egy kellemesebb téma - a mellékelt fényképen, a váciak elleni tavalyi győzelem után - a háttérben pedig a villanyújságon a gólszerzők között a neved, méghozzá egy kettessel „díszítve"...- Az a Vác elleni meccs volt az igazi rangadóm. Fontos állomása volt pályafutásomnak, szép emlék. Az a győzelem a későbbiekben bajnokság-nyerésünkbe is alaposan belejátszott. Ami a góljaimat illeti, a második az, amelyik sokak szerint szépségdíjas volt. Balogh visszafejelt labdáját olyan ütemben értem el, hogy sikerült belsővel átemelnem Kosztán - óriási volt az örömöm...- Melyik a kedvenc posztod?- A kezdeti időben kimondottan baloldali támadó poszton játszottam. Egyébként ahogy haladok a harminc felé, a baloldali középpályás feladat is tetszik. Szeretek mélységből a kapu elé érkezni, ez azt hiszem elég sok lehetősőget nyújt.- Életedben mi a legtöbb gól, amit egy meccsen szereztél?- Öt - még Kazincbarcikán egy edzőmeccsen. A Fradiban három a gólcsúcsom, Hatvanban Magyar Kupa meccsen szereztem.- Hol, hogyan laktok?- Kőbányán lakunk a zöldövezeti részen egy kétszintes családi házban, kis előkerttel - szóval ideális körülmények várnak odahaza, nyugodtan tudok a meccsekre felkészülni. Egyébként ez a két év bőven elég volt ahhoz, hogy megszokjuk és megszeressük a pesti légkört.- Meddig szól a szerződésed?- Június végén lejár, de bízom benne, hogy folytatása lesz ennek a két csodálatos ferencvárosi évnek. Ez minden vágyam...- A csapatból kikkel vagy a legjobb viszonyban?- Lipcseivel, Telek „Mancival”, Szeder Józsival. Elmondhatom, hogy ilyen jó szellemű csapatban még soha nem futballoztam.- Neked a tavaszi idényben, a lelátóról melyik meccs tetszett a legjobban?- Az UTE elleni - amikor Vani- csek Zoli beállt, beindult a csapat és végül szép győzelem született - a meccs utáni mámoros hangulat, a szurkolók ünneplése nagyon megragadó volt.- Téged mikor ünnepelt a legjobban a Fradi közönség?- Siófokon a bemutatkozásomkor, a Feyenord elleni meccsen. Akkor, amikor először hallottam a Fradi közönség robbanásszerű örömkiáltását - életem első Fradi gólja után... N. B. eszembe se jusson olyasmi: „Ugyan, mit tudtok mi hozzánk képest?”. Ráadásul ezek a fiúk akkora örömöt okoztak nekem a múlt évben, amilyen boldogságot a futballban talán sohasem éltem át.- Akármilyen a nívó, elér- zékenyül, hogy az FTC edzője lehet?- Ezt úgy fejezte ki, mintha én beszéltem volna. Nálam rúghat valaki luftot, de ha igazi fradista, akkor a mi kutyánk kölyke.- Csak túl sok a luft...- Még szép: egy olyan környezetben, ahol változatlanul kávéházakban döntenek akár a legfontosabb futballkérdésekről is; ahol ad hoc neveznek ki szövetségi kapitányokat. .. Ez persze csak egy példa, sorolhatnám az anomáliákat reggelig. A lényeg: a magyar futball közege megtöri, illetve a saját arcára formálja az embert. Na most, új arcra, új arcokra lenne szükség.- Fejezzük be derűsebben: lesz még bajnokcsapat edzője a Ferencvárosban?- Remélem, leszek. Ha idén nem, akkor jövőre.- Ezek szerint tévednek, akik azt gondolják: nem marad az FTC-nél?- A szerződésem 1995-ig szól. És nem szeretnék addig a tavalyi bajnoki címből megélni. Mint ahogy nem apelláltam a játékosmúltamra sem, amikor edző lettem, mert trénernek szerződtem az Üllői útra, nem pedig műemléknek. Ez utóbbinak továbbra is alkalmatlan vagyok. Hegyi Iván (Népszabadság) ITT ÁLLOK • VÁLASZOLOK... De szatnik Péter
