Fradi újság (1993)
1993 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG „Egyből befogadtak mindkettőnket” Az idén két tehetséges fiatal játékos került fel a tartalékok közül az első csapat keretéhez. Tavaly már mindkettőjüket bemutattuk e hasábokon, akkor csak azt mondták, szeretnének minél hamarabb szerződést kapni az élvonalban. Nos, a vágyuk sokkal korábban nem is teljesülhetett volna. Hrutka János és Zavadszky Gábor most már felnőtt Fradi játékosnak vallhatja magát.- Nagy meglepetés volt számotokra, hogy szerződést kötöttek veletek?- Hrutka János: Bevallom őszintén, még nem számítottam rá, nagyon kellemes meglepetést szereztek ezzel a vezetők. Bár tavasszal, az MTK elleni meccs előtt már szóltak, hogy ezután már Nyilasi Tiborhoz kell járnunk az edzésekre.- Zavadszky Gábor: Én már játszhattam is a tavalyi bajnokságban, hisz az utolsó fordulóban Nyíregyházán csereként pályára léphettem. Előtte pedig az MTK elleni kupaelődöntő visszavágóján is kaptam lehetőséget a második félidőben.- Mennyire mások az edzések, mint amit a junior-csapatnál megszoktatok?- H.J.: Úgy vettem észre, hogy itt nem elsősorban a „száraz” futás dominál, szinte mindent labdával végzünk. Sokkal több az iramjáték, ami szerintem a legjobban fejleszti az erőnlétet és a játékintelligenciát.- Z.G.: A gyakorlásokon is sokkal gyorsabban kell csinálni mindent, s az intenzitás is nőtt.- S bírjátok a megterhelést?- H.J.: Nem panaszkodom, egész jól bírtam az alapozó időszakot, bár abból egy részét az ifiválogatottal töltöttem az angliai Eb-n. Amikor visszajöttünk, egyikünk sem kért pihenőt, hogy behozhassuk a lemaradást. Újból vissza tudtunk zökkenni a régi kerékvágásba.- Z.G.: Jóval keményebb volt ez a felkészülés a megszokottnál, de ki lehetett bírni. Én is ott voltam Angliában. Ott egy kicsit elfáradtam, ugyanis kissé megviselt a kinti éghajlat. Állandóan borús volt az idő, gyakran esett. De hamar behoztam magam.- Hogy érzitek, befogadtak Titeket az első csapatnál?- H.J.: Ezzel igazán nem volt semmi probléma. Egyáltalán nem éreztették velünk a fiúk, hogy mi kis kezdők lennénk.-Z.G.: Nagyszerű közösségbe csöppentünk bele, úgy érzem, egyből befogadtak mindkettőnket. Remek a hangulat, nagyon-jól érzem magam a csapatnál.- Mikor játszottatok tétmeccsen először kezdőemberként?- H.J.: Az alapozás alatt Telek Manci sérülése miatt majdnem minden meccsen én voltam a középhátvéd, így a salgótarjáni kupamérkőzésen is. Az eredmény ugye ismert, hét gólt rúgtunk, de négyet kaptunk, ami nem éppen hízelgő a számomra. Nem nyújtottam túl jó teljesítményt, kicsit gyengébben ment. De utána mindenki biztatott. A szurkolók is nyugtatgattak, lesz ez még jobb is.- Z.G.: Én a Szuper Kupa döntőn játszottam először a kezdőcsapatban. Lehettem volna kicsit bátrabb is. De így is óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy egy ilyen találkozón pályára léphettem a Népstadionban. Tibi bácsi is azt mondta, felszabadultabban játsszak.- Véleményetek szerint mikorra tudjátok állandósítani a helyeteket a kezdő tizenegyben?- H.J.: Ha Telek Manci elszerződne külföldre, valószínűleg én jönnék a sorban. De addig is mindent megteszek, hogy Nyilasi Tibort gondolkodásra késztessem, nem kel- lene-e hamarabb kipróbálnia engem.- Z.G.: Nem lesz könnyű, hisz nagy harc folyik már most is a csa- patbakerülésért. Egyelőre valószínűleg a többieknek, az idősebb és rutinos játékosoknak szavaznak inkább bizalmat. De nekem van még a legtöbb időm. Naszály György cézgették, szinte minden szavukkal simogatták, nos, nem egy „keménymagos” jelenség volt... A találkozót követően meghívást kaptunk egy Fradi futballmeccsre - amit én örömmel elfogadtam. Életemben eddig egy focimeccsen voltam - méghozzá akkor a Fradi győzött. És amióta most én is járok - mindig győzött. ..-A technikás vagy a férfias játékmód híve vagy? Világbajnokok - Fradi szurkolók Várkonyi Marina Más egyesület versenyzője, világbajnok sportoló! A Fradi futballjá- nak azonban „elkötelezett” híve. Nos, hogyan is van mindez? íme a vallomása...- Kilenc éves voltam, amikor az iskolába két vívóedző jött az egyik tornaórára. Megkérdezték, hogy kinek van kedve a víváshoz? Jelentkeztem és következett a nagy „megméretés”: levegőben kellett elkapni egy lécdarabot... Majd tomagyakor- lat gyanánt kéz-láb külön mozgást kellett bemutatni, hogy mennyire tudunk megfelelni a kettős koncentrációnak. Ezeknek a feladatoknak megfeleltem - így az MTK-hoz leigazoltak. Edzőm a kezdetektől Szőcs Bertalan volt. Három évig nem kaptunk fegyvert a kezünkbe, majd műanyag fegyverrel gyakorlatoztunk. A legalsó szint a negyedik osztályú volt, s akik e versenyen az első háromban végeztek, egy osztállyal feljebb kerültek. Életem első versenyét megnyertem, majd ugyanígy a III. és a II. osztályban is - szóval egyre feljebb kerültem. Az első osztályban mögöttem húzták meg a vonalat - és ekkor jött be hozzánk a hölgy párbajtőr. Eddig ugyanis csak tőrvívóként szerepeltem. Aztán az első magyar párbajtőr bajnokságot megnyertem (1989). Fegyvernememben az első hivatalos VB-t Den- verben rendezték. A magyar válogatott tagjaként én is aranyéremmel tértem haza! Összesen négyszeres világbajnok vagyok - szóval - mindmáig ez a csúcseredményem.-A Fradifutballvarázsa hol ütött szurkolóvá?- Kis kitérővel történt minden. 1993 júniusában Mohamed Aidával meghívtak bennünket a Sugár elé a könyvnapon dedikálni. Bauer Miklós kedves meghívását miért is utasítottuk volna vissza, pláne, amikor megtudtuk, hogy mindezt fradista sportolókkal együtt tehetjük... Megdöbbenve láttuk, hogy a ferencvárosi szurkolók, minket MTK-s sportolókat is mennyire körberajonganak, szinte „készültek” belőlünk, tudták eredményeinket - szóval mindez módfelett jólesett... Nagyon jó lehet a Fradi-tábor kedvenceinek lenni - ezt ebből a találkozásból is láthattuk, átélhettük. Ahogy például Szeder Józsefet, a kapust dédelgették, be- A technikás játékosokat kedvelem - a kemény, pláne durva futball számomra taszító. A fradisták közül Albert és Détári játéka az, ami elsősorban elszórakoztat.- Kikkel nézed a meccseket?- „Atyai pártfogómmal” Bauer Miklóssal nézem a fiúk játékát, hiszen így, ha valamit nem értek, valakit nem ismerek, nos, ő azonnal kész a válasszal. Nagyon jó a lelátón lenni - a Fradi közönség fantasztikus, ilyen hangulat egy sporteseményen szinte szárnyakat ad a sportolónak.- Volt már bántódásod sporteseményen?- Ott nem, de egyszer a Margitszigeten a 26-os autóbuszon igen. A buszban egy szatír „megtámadott” - tapogatott, ölelgetett - én sikítottam, rávágtam az alacsony ember kopasz fejére, szóval megállítottam a buszt és nem kis szerencsémre két motoros rendőr érkezett a semmiből" - elvitték támadómat...- Visszatérve a futballra - az örökrangadótól, a kupameccsektől, milyen eredményt vársz?- Papíron lehet, hogy az MTK- nak kellene drukkolnom, de nekem az MTK focicsapata iránt soha semmi vonzalmam nem volt. Engem ott még a pálya közelébe sem hívtak. Szóval maradok a Fradinál és úgy érzem, győznek is az örökrangadón. Mert ez előtt a közönség előtt - ami milyen jó lenne vívóversenyen is - nos, elképzelhetetlen, hogy ne Flóri- ék győzzenek. És mindez áll az Üllői úti kupamérkőzésre is... Nagy Béla
