Fradi újság (1993)

1993 / 5. szám

FRADI ÚJSÁG 11 Mészáros József, a kiváló labdarúgó, majd mesteredző' NB l-es pályafutását Kispesten kezdte, majd ’48-ban átiga­zolt az FTC-be. Azóta szívvel-lélekkel fradista, olyannyira, hogy ő az FTC Baráti Kör elnöke, de szoros kapcsolata van a KAC Baráti Körével is. És az egészben az a perdöntő, hogy mind a két szurkolótábor, mind a két Baráti Kör befo­gadja. Ha úgy tetszik, magáénak (is) vallja. Régi ismerősök, mondhatnám barátok vagyunk. Vele beszélgettem. A Fradi-szívu ember Az örökifjú masszó'r Nagy Ferenc már régóta „gyúrja az ipart”. Bármilyen hihetetlen, a Fe­rencváros tartalékcsapatának gyúrója április elején töltötte be 77. életévét. Az izmok lazításának tudora ma is ugyanolyan fiatalos hévvel és lelke­sedéssel lát mutikához a gyúróasztal­nál, mint röpke harminchárom esz­tendővel ezelőtt, amikor először masszírozta meg egy sportember vádliját.- Feri bácsi, hogyan lett belőled masszőr? - kérdeztük tőle.- A véletlen folytán. A BKV-nál dolgoztam már egy jó ideje, voltam én ott minden, kocsivezető, pénztá­ros, bérelszámoló és még sorolhat­nám. Aztán 1960-ban az irodában velem szemben ülő kolléga megkért, hogy menjek le a focisták Öltözőjébe, és ha van időm, gyúrjam át a játéko­sokat helyette. Neki éppen akkor vet­ték ki a veséjét, fizikai munkát nem végezhetett. Azt mondta, egy hónap múltán majd újra ő masszíroz, csak addig vállaljam el. Hát, ebből az egy hónapból több, mint tíz év lett.- Mikor tetted le a szakvizsgát?- Általános masszőr-tanfolyamot végeztem el a Kulcsár fürdőben, 1962- ben. Egyedül én voltam olyan, aki nem ott dolgozott valamelyik für­dőben.- S ha jól tudom, nemcsak labda­rúgókat gyúrtál meg jó alaposan, hanem más sportág képviselőit is, nem is akármilyen szinten.- Jól tudod. A BKV Előrénél folytatott ténykedésemnek híre me­hetett, mert abban az időben már a női és férfi kosárlabda válogatotthoz is meghívtak. Kissé zsúfoltak voltak a napjaim, de nagyon élveztem. Dél­után három óráig az irodában ültem, utána meg vagy az Előrénél vagy a kosarasoknál jól kimozoghattam ma­gam a masszírozás közben. A sok számolás után valóságos felüdülést jelentett számomra ez a munka.- Később átkerültél a Csepel SC- hez.- Az OTSH kiküldött a 68-as szó­fiai VIT-re, s ott együtt laktam Ha­vasi Gyuszival, a csepeli női röplab- dások edzőjével. Ő hívott a vasgyá­riakhoz, ahol a futballisták kivételé­vel mindenki „megfordult a kezem alatt”. Még olimpiai bajnok is, pél­dául Balczó András, meg a kajako­sok. Közben Faludy Misi, a férfi ké- zilabdások szövetségi kapitánya is munkát ajánlott, a lányok pedig on­nan hívtak át magukhoz.- Soha nem érezted magad fur­csán, amikor kisportolt női combo­kat kellett szakszerűen végig simít- gatnod?- Ugyan, a hölgyek mindig visel­tek kisnadrágot a masszírozás köz­FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke Lapigazgató: Deák László az FTC ügyvezető elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Nyomta a STATIQUM Nyomda Felelős vezető: Szehr György ben, s különben is, nem voltam már abban a korban, hogy megkörnyé­keztek volna. Én soha nem a nőt, ha­nem a munkám tárgyát láttam ben­nük.- Mikor is mentél nyugdíjba?- Tizenhárom évvel ezelőtt, 64 éves koromban. De a masszőrködést soha nem hagytam abba.- A Ferencvárosban hol kezdted?- A kézilabdás fiúk hívtak ide, természetesen szívesen jöttem. Nem sokkal utána itt is megkértek a lá­nyok, ha lehet, őket is vállaljam el. Persze, hogy igent mondtam.- S a tarcsi futballistákat mióta gyúrod?- Már vagy két-három éve. Na­gyon jó kis társaság, jó haverságban vagyunk mindannyiójukkal. Nagyjá­ból mindenki igényt tart a szolgála­taimra, hetente legalább egyszer jó alaposan átmasszírozom őket. Sőt, nem vicc, még pedikurözöm is a lá­bukat. Ezt a szakmát is kitanultam annak idején a Kulcsárban.- Meddig szeretnéd még csinálni?- Ezen nem is gondolkoztam. El­fáradni nem tudok, nagyon jól bírom a mozgást, otthon is rendszeresen erősítek, az állóképességemmel nincs semmi probléma. Akkor pedig miért is hagynám abba?- Van valamiféle titka a jó masszázsnak?- Nem hinném, de nem is törődök vele. Csinálom úgy, ahogy tudom és ahogy érzem. Majd a fiúk szólnak, ha fáj, vagy ha kellemetlen számuk­ra. Bár ilyen még nemigen fordult elő. Egy biztos, szeretem a gyúrást, s ez a fontos. S a jelek szerint azért értek is hozzá. Az elmúlt harminchá­rom év alatt csak kiderült volna, ha alkalmatlan lennék erre a munkára.- Megszámoltad már, hány baj­noki címet masszíroztál bele a lábak­ba pályafutásod során?- Még nem. De nyugodtan hozzá­adhatnék egyet a nyáron. Ez a tarcsi kiemelkedik a mezőnyből, biztos va­gyok benne, hogy miénk lesz az ara­nyérem. S örülök, hogy ebben én is közreműködhettem a magam módján. Baráti beszélgetés Mészáros József­fel, az FTC Baráti Kör elnökével- Ha jól tudom, te a peremvárosok neveltje vagy...- Igen, Pesterzsébeten születtem, ott jártam iskolába, majd 17 évesen a KAC- ba igazoltak le. Utána lettem kispesti la­kos. Jelenleg is ott lakom.- A gyermekévek hogyan teltek a sport szempontjából?- A szűkebb pátria adta lehetőség 3 sportággal is megismertetett. Mivel a Du- na-partnál laktunk, nyáron rengeteget úsztunk, télen korcsolyáztunk. Kora ta­vasztól késő őszig - szabadidőnk minden percében - fociztunk: utcán, téren, Duna- parton.- Melyik iskolába jártál?- Elemibe és gimnáziumba is a pester­zsébeti iskolába. A reálgimnáziumban egy osztályba jártam későbbi világhírű sportemberünkkel, dr. Csanádi Árpáddal, aki jó labdarúgó is volt, az FTC-ben együtt játszottunk. A labdarúgásról írt könyve 15 nyelven jelent meg. Huszonöt évig volt a MOB főtitkára, 20 évig a NOB tagja, majd sportigazgató.- A gimnáziumban milyen sportélet folyt?- Kiváló. Akkor egy gimnazista szé- gyellte volna, ha legalább egy sportágat nem űz. A tanárok presztízskérdést csinál­tak abból, hogy diákjaik miként vitézked­nek a sportversenyeken.- Ki volt, aki meglátta benned a lab­darúgótalentumot?- Erzsébeten Schwarc Márton vitt el az EMTK-ba, 11-12 évesen már a serdü­lők között igazolt játékos voltam. És még nem értem el az ifikort, amikor az ifjúsági csapatnak már állandó tagja lettem.- Mikor kerültél a Kispestbe?- 1941-ben. Alig töltöttem be a 17. évemet, már az NB I-ben játszottam. Sok válogatott játékos volt akkor is a KAC- ban, a teljesség igénye nélkül: Boldizsár, Bányai, Babolcsay, Bozsik, Egresi, Ne­mes, Olajkér I., Puskás stb. Igazolás az FTC-be- 1948-ban FTC-játékos lettél. Mi volt az indító ok? Közrejátszott ebben az is, hogy 1947-ben részt vettél az FTC csapatával - mint kölcsönjátékos - egy mexikói túrán?- Ez is jelentett valamit de két fontos kérdés is volt. Sárosi Gy. Olaszországba távozott, keresték az utódját; a KAC-nak pedig nem volt pénze, és az értem kapott összegből Bozsiknak és Puskásnak egy vasüzletet vásároltak, ez volt a fizetségük.- Már az mond valamit, hogy a nép­szerű Gyurka posztját kellett elfoglal­nod, azt hiszem, ez megtiszteltetést és óriási felelősséget jelentett.- Már az nagy megtiszteltetés volt, hogy az FTC-ben játszhattam, egy olyan játékos nyomdokaiba léphettem (a 10-es számú mezben játszhattam), aki mint lab­darúgó, de mint ember is csodálatos egyé­niség volt. Ez egyben megmérető, komoly próbára tevő feladat is volt.- Az idő, az eredmények azt igazol­ták, hogy a feladatot kiválóan megol­dottad, hiszen oszlopos tagja lettél az FTC ATOM-csatársorának, amelyet én minden idők legjobb klubszintű csa­társorának tartok. Budai szélvész gyor­saságával, jó beadásaival, gólerősségé­vel, összjáték-érzékével klasszis védő, Kocsis egyedülálló fejjátékával, góle­rősségével, játék-intelligenciájával a vi­lág egyik legkiválóbb jobbösszekötóje volt. Deák, a nemzet gólgyárosa a ’48- 49-es bajnoki idényben 59 gólt szerzett, amely mindmáig megközelíthetetlen (napjainkban a felét sem rúgják). Te mint balösszekötő, a csapat irányítója, szellemi vezére dirigáltad az ÖTOSFO- GATOT, amely 140 gólt rúgott a ’48- 49-es idényben - ez is csúcs! Czibort gyorsasága, kiszámíthatatlansága, cse­lezőkészsége, gólképessége a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) balszélsójé- vé avatta. Milyen érzés volt ilyen csa­társorban, csapatban játszani?- Csak - nemesen - elkoptatott jelző­ket tudok használni: csodálatos, lélek­emelő. És itt kiemelem azt, hogy CSA­PATBAN, mert az egész gárda kiváló volt. Henni, a fantasztikus bravúrokra is ké­pes kapus. A hétvédsorban olyan nevek, mint a villámgyors Rudas, a csupaszív Kis- péter, a több poszton használható Szabó, és a rendkívül megbízható két fedezet, Kéri és Lakat, olyan - stílszerűen - hátteret, hátsó alakzatot biztosítottak, amely előtt kötelező volt KIVÁLÓAN játszani... Szétszedik a Fradit- 1950 júliusában jött az évszázad átigazolási botránya, az FTC aranycsa­patának a szétrobbantása. A párt, Far­kas Mihály utasítására a Honvédhoz küldték Budait, Kocsist, majd Czibort A Dózsához Hennit és Deákot Mint FTC-játákosnak és kispesti lakosnak mi volt erről a véleményed, illetve most mi?- Itt tudni kell, hogy a háború befejezése előtti időkben ide delegálták a szélsőjob­boldali Jaross Andort, akit „díszelnök­nek" kellett megválasztani. És ez a bélyeg rajtunk maradt hosszú időn át pedig egyet­len más vezetőnkre, akiket a tagság vá­lasztott, nem lehet azt mondani, hogy szél­sőségesjobboldali vagy nyilas lett volna.- Szóval a Fradi fekete bárányként való kezelése koncepciós „per” volt.- Igen, két legyet akartak ütni egy csa­pásra: az egyik, hogy az FTC essen ki az első osztályból, hátha úgy megszűnik. A másik - ez Sebes elmélete, intézkedése volt -, összehozni egy klubcsapatba a vá­logatottjátékosokat.- A második terv sikerült, de az első nem. Szerencsére az FTC-nek kitűnő ifi-gárdája volt, akik a ti, az idősebb já­tékosok irányításával bent tudták tar­tani az FTC-t az első osztályban.- Rendkívül nehéz év volt, a 10. he­lyen végeztük a bajnokságban, mert nem­csak a „vérveszteség” - kitűnő játékosa­ink elvesztése - jelentett nagy kárt, hanem lelkileg is megtört bennünket a vérlázító igazságtalanság. De volt egy óriási arany­bányánk, mindig lelkesen kitartó közön­ségünk, amely nemhogy elpártolt volna tőlünk, mint az FENT remélték, hanem ha lehet, még lelkesebben támogatott. Itt is bebizonyosodott a régi igazság: az igaz barát a bajban is mellettünk áll...- Ismereteim szerint Kispesten sem okozott osztatlan örömöt ez a furcsa „csapatépítés”, sem a játékosok, sem a kispestiek körében.- Ennek két oka volt: nyilván, ha új já­tékosok kerülnek egy-egy csapathoz, azok kiszorítanak régi játékosokat. A fen­tieken kívül a Honvédhoz „igazolt” még Grosics és Lóránt is. És előtte a Kispest­nek évtizedeken át jó kapcsolata volt a Fe­rencvárossal, mindig nemes ellenfelek, sportszerűen rivalizáló szomszédok vol­tunk. És a szitán átlátó emberek, a sport­szerűen gondolkodók nem nézték jó szemmel a furcsa tranzakciót...- Egy politikai hasonlattal világíthat­nánk meg ezt az egész szétszedési bot­rányt. Azért is illik ide a politikai példá­zat, mért az egész ÜGYET a politikai sar­latánok, sátánok irányították. így elmond­hatjuk, 1950 júliusának napjai olyanok voltak az FTC életében, mint politikai szabadságharcosi életünkben 1956. no­vember 4-e.- Milyen eredményeket ért el a csa­pat, amíg ott játszottál?- Az első két évben - amíg a fenti tra­gédia nem szólt közbe - 1 arany-, 1 ezüs­térem. A Kinizsivel egy bronzérem ’54- ben, amely a körülményekhez képest fel­ért egy arannyal...- Hányszor játszottál a különböző válogatottakban? Itt azt is vedd számí­tásba, amit KAC-játékosként értél el.- AZ A-válogatottban csak egyszer (2 gólt szereztem), a B-válogatottban 27- szer, az ifjúsági válogatottban is jó 25- ször szerepeltem.- Itt meg kell jegyezni: „oly korban éltél”, amikor olyan játékosokkal kel­lett még a B-válogatottba kerülésért is megküzdeni, mint: Kovács I., Kirádi, Nagymarosi, Lakat, Bányai, Babolcsay, Keszthelyi, Szusza, Deák, Mike, Kuba- la, Palotás, Szilágyi stb. A VVK az edzői tarsolyban- Az általad is irányított csapatok eredményei?- Az FTC-ifiknél kezdtem, ott mind a két évben bajnokságot nyertünk. Az első csapattal is 1962-64. között két aranyér­met nyertünk. Majd - a magyar labdarú­gás történetében példa nélkül állóan - 1965-ben Európa- szintű kupát, a Vásár­városok Kupáját nyertük meg.- Nem volt ez egy kicsit hazardíro- zás, hogy vállaltátok: csak egy mérkő­zés döntsön a Juventus oroszlánbar­langjában?- Bizony, igen kockázatos volt. De le volt kötve egy amerikai túra, és nem volt terminus a visszavágóra. Szerencse, hogy igen jó játékkal, 1:0 arányban meg tudtuk nyerni a döntő mérkőzést. Az olasz Juve- szurkolók nagy ovációval ünnepelték győztes csapatunkat - az olaszok értenek a focihoz!...- Az amerikai túra hogy sikerült?- Kiválóan, már az első mérkőzés fel­ejthetetlen élményt hozott, nemcsak azért, mert 2:1 -re legyőztük a skót bajnokot, ha­nem - ez Amerikában szokatlan - 25 ezer néző volt, abból 18 ezer magyar, és a tiszte­letünkre eljátszott Himnusz (amely nem szokás klubszintű mérkőzésen) alatt 18 ezer torokból zengett-zúgott a „...jó kedvvel, bőséggel...’’.Felejthetetlen élmény volt. A csapat jól szerepelt, bejutott a döntőbe, de sajnos nem tudott ott maradni az augusztus 1-jére kiírt döntő mérkőzésre, mert augusz­tus 1-jén már itthon kellett bajnoki mérkő­zést játszani: 3:l-re legyőztük a Dózsát.- Mikor vettél búcsút az edzőt pá­lyától?- Sajnos igen korán, még 50 éves sem voltam. Súlyos érszűkület keletkezett a térdemben, amelyen csak műtéttel lehetett segíteni. Mozgáskorlátozottan nem lehet edzősködni. Pedig még most is jó a testi, szellemi kondícióm. Hála Istennek, meg­találtam azt az életvitelt, életmódot, amellyel még tudom szolgálni nagy-nagy szerelmemet, a labdarúgást. Azt az időt, melyet a család, a magánélet mellett sza­baddá tudok tenni, úgy érzem, hasznosan el tudom tölteni.- A bevezetőben már szót ejtettünk róla, hogy az FTC Baráti Körének vagy az elnöke. Ez milyen feladatot jelent?- A Kör tagjaival rendszeresen talál­kozunk, mérkőzések után elbeszélgetünk. A vidéki, külföldi mérkőzésekre utazáso­kat, kirándulásokat szervezünk, de, mint ahogy erről is szó esett, rendszeresen tar­tom a kapcsolatot a KAC Baráti Körével is. Ott most szó van arról, hogy a két szur­kolótáborból alakított labdarúgócsapatok is RANGADÓT játsszanak egymással. Nagyon ritkán az UTE régi játékosaival, ott két „földim” van. Egresi Csöpivel és Balogh II-vel egyidőben kezdtünk.- Más funkciód van az FTC-nél?- Igen, a Labdarúgó Szakosztálynak el­nökségi tagja vagyok. Az FTC Egyesületi Tanácsának szavazati joggal bíró tagja.- Ilyen kiegyensúlyozott sportpálya- futás csak nyugodt családi légkör mel­lett képzelhető el. Mikor nősültél?- 43 évvel ezelőtt, és több mint négy évtizedes boldog házasság után hálatelt szívvel mondhatom, hogy olyan megértő, mindenben támogató feleségem van, aki­nek oroszlánrésze van a sikereimben. Két lányunk van, Zsuzsa és Judit. És két uno­kánk, a 13 éves Dorottya és az 5 éves La­cika. A kislányt a zene vonzza, a Lackó gyerek meg most ismerkedik a medence vízével, rendszeresen jár az FTC népligeti uszodájába, úszótanfolyamra.- A médiák hírül adták, hogy január­ban töltötted be a 70. évedet A „Szív kül­di” jelszavát idézve; kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok a Ring szerkesztőség nevében is sok boldog­ságot, erői, egészséget a születésnapodra és a most következő névnapodra is. Csikós László Tizenegy gól született! A magyarok első kétszámjegyű „VB mérkőzése” A görögök elleni első kilencven percre 1938. március 23-án - tehát két nappal a meccs előtt hirdették ki a csapatot. Az MTK pálya klub­termében dr. Dietz Károly szövetségi kapitány egy uzsonna keretében közölte a péntek délutáni(!) válogatott meccs magyar résztvevőinek névsorát: Kapus: Háda (Ferencváros), tartalékja (Pálinkás (Szeged). Hátvé­dek: Korányi (Ferencváros), Bíró (Ferencváros), Szűcs (Újpest), Ba­logh (Újpest), tartalék: Dudás (Hungária). A csatársor: Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Nemes (Kispest), Zsengellér (Újpest), Titkos (Hun­gária). Általános tartalék: Turay (Hungária) volt. A nevezett játékosoknak másnap, tehát csütörtök este 7 órakor kel­lett az MLSZ- ben megjelenni, akkor tartották a taktikai értekezletet. Aztán március 25-én délután zuhogó esőben kezdődött az első Ma- gyarország-Görögország mérkőzés, amely egyben VB selejtező is volt! A magyarok 7-0-ás félidő után 11-1- re győztek. Ez volt a magyar válogatott első kétszámjegyű „VB mérkőzése”... A két ország váloga­tottjának első gólját Zsengellér illetve Makris szerezték. Zsengellér összesen ötször talált a görög kapuba! A görög csapat egyébként úgy utazott haza, hogy Szegeden meg­mérkőzött Dél- Magyarország válogatottjával. A görögöknek ott sike­rük volt - 2-1-re győztek. A magyar csapatnak viszont a VB „mene­telése” volt sikeres: a győztes selejtező után a franciaországi világbaj­noki meccseken is sorra győztek. Egészen a döntőig...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents