Fradi újság (1993)

1993 / 8. szám

FRADI ÚJSÁG

5

i

■

P

I

:

i

)

>

i

■

p

■

:

i

I

i

$

I

P

I

i

)

►

Emlékképek az Üllői útról1974-1993

ifj. Hunyadvári Zoltán

Pénz ugye számolva jó. A pénzt számolni azonban egyáltalán nem olyan könnyű feladat, pláne úgy, hogyha hatalmas összegekről van szó és az ember minden egyes filléréit felelőséggel tartozik. Hunyadvári Zoltánnak, (az FTC örökös tagja), az FTC Létesítmények pénztárosának és a jegyiroda vezetőjének majdnemhogy hétről hétre milliók fordulnak meg a keze alatt S van, hogy a legkisebb címletek sem hiányoznak a számoláskor.- Mióta kötődsz a Ferencvároshoz?- Ha jól emlékszem, 1959-ben kerültem a Fradiba, egy toborzó alkalmával Bálint Lacival együtt. Néhány évet le is húztam az utánpótlás korosztályokban, végigjártam a szamárlétrát a serdülőtől kezdve az ifi I- ig. Sajnos igen korán abba kellett hagynom a futballt. Tizennyolc éves koromban eltört a bokám, de én minél hamarabb játszani akartam. Két hét elteltével le akartam szedetni az SZTK- ban a gipszet, haza is zavartak. Ám otthon megoldottam magam a problémát, s már mentem is edzeni. Az újabb sérülést már nem tudtam kiheverni. Hát igen, más idők jártak akkoriban...- S hogyan lettél FTC-alkalmazott?- Nem szerettem volna itthagyni az egyesületet, ezért jelentkeztem munkára. Szívesen fogadtak, hisz ismertek. Voltam én már itt minden, portás, fűtő, mosodás, és még sorolhatnám. Aztán átadták az újjáépített stadiont, már a jegyiroda vezetőjeként dolgoztam.- Hogyan őrződ emlékeidben azt a Vasas elleni nyitómeccset?- Valami egészen elképesztően magas bevételünk volt aznap. Akkori pénzben összejött vagy kétmillió forint. Mit tagadjam, kissé ideges is voltam. Harmincezren fértek el a lelátókon, zsúfolásig telt ház volt. No, azt a meccset végig is tudtam nézni, nagy kár, hogy kikaptunk.- Miért, különben nem szoktad megnézni, hogyan szárnyalnak a Zöld Sasok?- Nincs időm. Sorra jönnek a pénztárosok leszámolni az aznapi bevételüket. Kénytelen vagyok rádión hallgatni, mi történik a pályán. Ha jól megy a csapatnak, az ablakot is be kell csuknom, hogy ne halljam a közönség üvöltését, mert nem tudok odafigyelni a számolásra. Adja ég, hogy minél többször kelljen ezt megtennem.- Hányszor fordult elő, hogy minden egyes jegy elkelt?- A kupameccseken és egy ízben, amikor a Videoton elleni mérkőzésen dőlt el a bajnoki cím sorsa. Egy jegy ugyan maradt az egyik pénztárfülkében, de azt a pénztárosokkal együtt testületileg megvettük, nehogy szégyenszemre ne keljen az is el.- S mikor volt a legnagyobb bevétel?- A Slovan Bratislava elleni BEK visszavágón. Pedig a szlovák szurkolók nem is jöttek le. Akkor összesen mintegy három és félmillió forintot kellett jó alaposan átszámolnunk.- Akadt már olyan eset, hogy valaki nem tudott elszámolni a jegyek árával?- Egy apró kivétellel mindig mindenki korrektül elszámolta a pénzt. Egyszer egy bácsi fülkéjéből huligánok kiemeltek négy sornyi jegyet 11- 12 ezer forint értékben. De ez nem általános, s reméljük, ilyen többé nem fordul elő.- Hamisított jeggyel még nem találkoztál az eddigiek során?- Én még nem láttam, bár állítólag a Bréma elleni KEK-meccsre gyártottak ilyeneket. Azt mondták, ügyetlen fénymásolat volt. Elképzelhető, hogy többen más jegyek közé csúsztattak ilyeneket és így jutottak be illetéktelenül a nézőtérre. A szurkoló minden rafinériát megpróbál, hogy láthassa kedvenceit. Be kell vallanom, fiatalkoromban én is néhányszor belógtam a stadionba.- Tettél el már belépőt emlékbe, ami valami miatt különösen kedves a számodra?- A nyitótalálkozó belépőjegyét természetesen megőriztem, de többet nem tettem el. Eleget látok itt a munkahelyemen nap mint nap.- A futballt hivatali kötelezettséged miatt nem tudod nézni. Más sportág mérkőzéseire azért kijársz?- Hogyne! Hokimeccs nélkülem nem is kezdődhetne el, még vidékre is lekísérem a fiúkat Szenzációs volt a legutóbbi bajnoki döntő is. Én már csak a korongot nézve pihenek, ez a legkedvesebb szórakozásom. S ott nem nekem kell elszámolnom a jegyek árával.

(naszály)

Székházon belül zajlik az élet, bizony akadnak bőven ügyek is. Ha bárkinek gondjai vannak, nyugodt szívvel bekopoghat Patakiné Szanyi Györgyi irodájának ajtaján, ő egészen biztosan meghallgatja és megpróbálja orvosolni a bajt. Már csak hivatalból is. Neki ugyanis ez a foglalkozása A munkaügyi osztályt vezeti.- Már 1974 január elsejétől vagyok itt a Fradi-székházban. Előtte a Likőrgyárban dolgoztam, szintén munkaügyisként. Baják Feri, aki annak idején a Fradiban kézilabdázott, szólt, hogy megüresedett itt egy állás. Nem gondolkoztam sokáig, átjöttem, itt is ragadtam. Tulajdonképpen a Sportlétesítményeknél alapító tagnak számítok.- Egy egyesületnél milyen extra feladatai lehetnek egy munkaügyisnek?- Csak olyanok, mint bármelyik másik cégnél vagy vállalatnál. Létszámgazdálkodás, kilépések, belépések, megüresedett állások betöltése tartozik hozzám. És persze a napi apró gondok, no meg a jogi problémák. A lényeg az, hogy az emberekkel minél jobb kapcsolatot alakítsak ki, enélkül nem is lehetnek elvégezni a munkámat. Egyébként nem ez a leghálásabb szerepkör, annyi bizonyos, hiszen a főnök és a beosztottak között helyezkedem el. Mindkét oldal érdekeit kellene képviselnem, néha egy és ugyanazon ügyben is. Ilyenkor nem könnyű megfelelni az elvárásoknak Ugyanakkor nem szabad mellébeszélnem, mert akkor elveszíteném a bizalmat. Ami talán a legfontosabb.- És ha valamelyik félnek egyértelműen nincs igaza?- Eléggé nyíltan, szívfájdalom nélkül kimondom a véleményemet, a főnöknek ugyanúgy, mint az alkalmazottaknak.- Volt már nagyon komoly probléma, amit csak nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült megoldani?- Végül is minden feladat megoldható, akadt olyan ügy, amit egyszerűen el lehetett intézni, s akadt, amit csak nehezen. De ilyenek minden egyes munkahelyen előfordulhatnak, miért pont mi lennénk ez alól kivétel.- Amúgy szurkolsz is azoknak, akiknek az ügyeivel foglalkozol?- Természetesen. Annak idején sokszor kint buzdítottam a fiúkat a lelátóról. Márcsak amiatt is, mert régebben a nyugdíjas bácsikból álló 130-140 fős rendezőgárda is a mi elszámolásunk alá tartozott. Most ugye ez a helyzet már változott, miként a világ is. A nyugdíjasok ma aligha tudnának rendet tartani Mi csak a műszaki és a technikai személyzet elszámolását végezzük- Milyen viszonyban van a játékosokkal?- Ő, nagyon jóban. Főként a régiekkel. Ha erre járnak mindig beugranak hozzám egy kis beszélgetés erejéig. A kis Pogány, vagy a Toki soha nem mulasztja el az alkalmat.

A maiakkal pedig azért találkozom sűrűn, mert én intézem az üdültetést a klub balatonboglári edzőtáborába. Ott van nyolc faházunk én osztom a beutalókat és nekem fizetnek- A családra is jellemző a Fra- di-imádat?- Igen. Bár én Zalában nőttem fel, onnan kerültem fel Pestre. De a lányom már most nagyon szurkol a Zöld Sasoknak még csak tizenegy éves. Itt kezdte az úszást is a Fradiban, bár nem hiszem, hogy élsportoló lenne belőle a későbbiek folyamán. De szurkolónak mindenképpen megmarad. És már én sem tudnék , soha más csapatnak szurkolnli...

„Desszertként” érmet is kaptunk...

A Fradi ifi kézilabdáslányai ilyenkor, május táján szokásossá vált, kedves foglalatosságuknak hódoltak: megint elfogyasztottak egy bajnoki vacsorát. Desszertként érmet is kaptak, méghozzá megint az aranyos fajtából. Miután Szever János, alias Johnny megemésztette az újabb sikert, arra kértük, emlékezzen a győzelemre. Nem hálátlan feladat...- A bajnokság vége már könnyű volt, levezetésszerű, néhány fordulóval korábban minden eldőlt, hiszen a Debrecen, a Szeged, a Győr, a Hódmezővásárhely késztette a lányokat komoly erőbedobásra.- Az ifik már bajnokok a felnőttek kupagyőztesek és bajnoki ezüstérmesek. Mint ifik mennyiben hasonlítottak a maiakra?- A mostani felnőtt csapat tagjai már ifistaként nagyon egységesek voltak, kitűnően érezték egymást a pályán, nem véletlen, hogy ennyi tehetség fejlődött ki a soraikból. A mostani valamivel heterogénebb társaság, a 77-78-as korosztálynál egyébként sem szabad jóslásokba bocsátkozni, mert ezek a gyerekek szinte még pillanatok alatt változnak. Elég Takács Gabi ugrásszerű fejlődését említeni, aki szerintem a Vasas elleni, felnőtt döntő egyik legjobbja volt. Visszatérve a kérdésre: a maiak között is vannak komoly ígéretek, elsősorban azok, akik már most „feljárnak” a nagyokhoz edzeni, így Vavrik Hajni, a kapus, Pádár Margit, a válogatott be- állós Ildikó húga, vagy Lövy Dóra.- Könnyebb volt-e egy évtizeddel

ezelőtt fiatalokat toborozni a Népligetbe, mint napjainkban ?- Tíz éve, ha megemlítettem a Fradi nevét, a szülők és a gyermekek

szeme is könnybe lábadt, megtiszteltetésnek vették, hogy a Ferencváros hívja őket. Ez a varázs azóta tovatűnt, de elegendő vonzerőt jelent,

hogy ifi szinten évek óta nyerjük a különféle bajnoki címeket, nemzetközi versenyeket.- A felnőttek sikere könnyíti az ifi technikai vezető munkáját is?- Természetesen. Egyrészt, nekem, személy szerint is nagyon sokat jelent, hogy a nagycsapatban szerplők egy részét én hoztam ide. Másrészt, magától értetődő, hogy az új kiszemeltek csábítóbbnak tartják egy olyan klub ajánlatát, amelynek a felnőtt csapat kupát nyert, bajnoki döntőbe került.- Mostanság szinte embertelenül nehéz feladat a sportra pénzt szerezni, gondolom, utánpótlásszinten még cudarabb a helyzet...- Valóban, nem kis munkánkba kerül, hogy a lányok szerelése rendben legyen, hogy ne szakadt cipőben játsszanak, de sikerül megoldani a problémákat. Ezért nagy köszönet jár szponzorainknak, segítőinknek, Fritz Györgynek, Vass Gyulának, vagy elnökhelyettesünk névrokonának, Deák Lászlónak. Anyagi helyzetükhöz mérten mindannyian támogatják az ifit, és ahogy az eredmények is mutatják, a csapatra érdemes áldozni.

Patakiné Szanyi Gyöngyi