Fradi újság (1993)
1993 / 8. szám
A FERENCVÁROSI TORNA CLUR LAPJA FRADI ÚJSÁG AJÁNDÉKSZÁM 1993. V. hó - 8. szám Ezt az újságot a PICK SZEGED SZALÁMIGYÁR és HÚSÜZEM RT ajándékozta a szurkolóknak Nagyérem! Azon tanakodtam, vajon hol találhatnám meg Nagy Jánost, az FTC- MŰFÉMSZER Európa-bajnoki ezüstérmes birkózóját. Nagy a szabadfogású válogatott egyetlen érmét nyerte Isztambulban, joggal gondoltam, hogy a sikert az otthon hűvösében, vagy valamelyik strand forróságában piheni ki. Ehelyett a legkézenfekvőbb, az adott szituációban mégis legvalószínűtlenebb helyen leltem rá: a birkózócsamokban.- Fogadni mertem volna rá, hogy még nem edzel - kezdtem a beszélgetést.- De, legalábbis tónusban tartom az izmaimat. Annyit dolgozom, amennyi jól esik, szabadon birkózom, kötelet mászok. Az EB után jön a csapatbajnokság újabb fordulója, és hétvégére nagyon kellemetlen ellenfelet kapunk, a BVSC-t.- Hallottam, hogy az EB döntő után inkább mérgelődtél, mint örültél. Mára elpárolgott a bosszúság?- Német ellenfelem bekente magát valami csodaszerrel, olyan kenőccsel, amelyet az ellenőrzés pillanatában még semmi hatást nem mutatott, körülbelül egy perc múlva viszont annyira csúszni kezdett, hogy egyetlen fogást sem tudtam végrehajtani. A második lábramenésnél már éreztem, hogy nincs esély, próbáltam is a bírónál tiltakozni, de nem volt semmi foganatja.- Hossú évek óta szerepelsz világ- versenyeken, az igazi eredmény viszont eddig váratott magára. Már az indulás előtt is érezted, hogy most éremmel jössz haza?- Az biztos, hogy folyamatosan győzködtem magam: most sikerülni fog. Nagyon fontos egy-egy verseny előtt, hogy a birkózó bízzon saját magában, nekem is ez jelentette a többletet.-Ez a második hely felér egy önigazolással is?- Mindenképpen. Tíz éven keresztül próbálkoztam, érmet azonban soha nem nyertem világversenyen. Idén januárben meg is fordult a fejemben, hogy abbahagyom. Úgy gondoltam, semmi értelme állandóan negyediknek, ötödiknek, hatodiknak lenni. Végül eldöntöttem, hogy lazán, „lesz, ami lesz” alapon vágok neki az évnek, és ez bejött. Az első válogatóversenyt megnyertem, a következőn az a török vert meg, akit épp itt, Isztambulban győztem le az EB-n.- A Szovjetunió részekre szakadása mennyire rajzolta át a birkózóerőviszonyokat ?- Teljesen. Korábban mindig volt négy-öt ember a súlycsoportomban, akivel szívesen összekerültem, mert tudtam, hogy úgy is megverem. Előfordulhatott, hogy két-három „kutya” legyőzése már pontszerzést jelentett. Most viszont, sokkal sűrűbb lett a mezőny, megjelentek az egykori szovjetek, mindannyian külön államok színeiben, az angolok, franciák, belgák pedig már el sem jönnek, mert egy-két mérkőzés után máris mehetnének haza.- Versenyzők, edzők állítják, hogy a birkózás kitűnő jellemformáló. Te könnyen úrrá leszel szenvedéseiden?- Tény, hogy sokat kell edzeni, ha valaki a világ élvonalát célozza meg, de nem biztos, hogy ezt szenvedésnek lehet nevezni. A versenyek, edzések engem inkább idegileg viselnek meg, mint fizikailag, erre azért Szeged kell nagyon odafigyelni, mert ha fejben nem tudom magam lecsillapítani, szétszórt leszek, és így képtelenség birkózni.- A hazai mezőnyben épp a te súlycsoportodban, a 74 kilóban a legnagyobb a tülekedés. Ez balszerencse, vagy inkább plusz ösztönzés?- Az eredmények szempontjából kifejezetten jó, hogy állandóan „nyomnak” a vetélytársaim, mindig engem akarnak megverni, hiszen nyolc éve folyamatosan én vagyok válogatott.- Feltehetően így lesz ez a világ- bajnokságon is. Az EB-ezüst után milyen esélyekkel, reményekkel vágsz neki az év fő versenyének?- A súlycsoportunkban nincs verhetetlen ellenfél, de sok a jó birkózó. Hatalmas újításokat nem fogok bevezetni, az én koromban a már meglévő repertoárt kell csiszolgatni, mert egy új fogás teljes „megérzéséhez” legalább négy-öt év szükséges. Az EB annyi tanulsággal szolgált, hogy ezután mindenhova videót kell vinnünk magunkkal, akkor ugyanis nem fordulhat elő az, ami Isztambulban: a döntő előtt egyszer sem láttam birkózni az ellenfelemet, nem építhettem fel kész taktikát ellene.- A Fradiban több példát is láthatsz magad előtt a folytonosságra. Te is úgy tervezed, hogy pályafutásod befejeztével, versenyzőből azonnal edzővé „nemesülsz’’ át?- Azt hiszem, soha nem hagyom el a birkózást, de később nem ebből szeretnék megélni. Felsőfokú áruforgalmi végzettségem van, jövőre főiskolára jelentkezem, főállásban kereskedelmi vállalkozásba kezdek majd, kiegészítésképpen pedig nagyon jól fog jönni a birkózás. Ballai Attila
