Fradi újság (1993)

1993 / 7. szám

FRADI ÚJSÁG

■

P

■

t

I

(

■

)

>

L

*

■

f

m

i

■

>

>

*

■

P

■

t

!

■

>

)

GUBA ZOLTÁN

Örömfoci

öregesen

Mégiscsak leg különb ember a szurkoló! Érhet itt bennünket bármilyen megalázó verés, közvetíthet a tévé olyan mécsesét, hogy az ember már a hatodik percben elbólint, a szünetben a reklámra riadva gyufaszállal felpeckeli a szemét, aztán különféle élénkítő' szereket szed magához, nevezetesen sört, bort és pálinkát. Természetesen az erőstől indulunk a gyengébb felé, ahogy azt a jászok Kis doktora oktatja.

FTC-Vasas közös csapat - 1978. májusában a Venloi pályán... Álló sor balról: Müller, Tamás, Híres, Giron, Komjáti, Kántor. Elöl: Ebedli, Szokolai, Gass, Mucha Magyar

Aztán az ember kikászálódik a fotelból: „Mama - szól oda az asszonynak. - Vakuljak meg, ha több meccset megnézek. " Aztán foghegyró'l gyorsan hozzáteszi, mint aki rosszat szól: „De kevesebbet sem!"

És ez így van jól!

Itt van ez a Fradi-Ikarusz öregfiú- meccs. A leghülyébb időben, hétfőn délután ötkor kezdik, az ember ilyenkor nagyon utálja a világot, új hét kezdődött, hét végén meg a kertet túrta vagy minimum másnapos, de azért úgy fél öt felé kurjant, hogy azt mondja: „mama, sétálnék picinyt!"

Bedob a Fradi sörözőben valamit, mert azt az egészen hülye drukker is tudja, hogy a pályára italt bevinni tilos.

Képzeljük el, hogy Ebedli Zoli épp a legendás biciklicselét csinálja, kipillant, megnézi merre van a bekk, aztán látja, épp erős slukknyit húzunk az üvegből. Hát ez a Zoli még képes otthagyni a labdát, pályát, kijön a lelátóra, kikapja az üveget, hogy máma igen meleg van, add ide barátom, hadd húzom meg én is.

Aki látta Ebedlit focizni, annak kár mondani, aki meg nem, annak hiába mesélnénk, de kurva jó focista volt. Egy volt a baja, ez a Zoli olyan sírva mulatós típus volt. Mesélik, volt, hogy rangadó előtt még a Népstadion szobrai között is meghúzta a

palacot, aztán intett, fiúk, ígérjük meg, a meccsig már többet nem iszunk. Ebből is érezte a csapat, Zoli ráhangolódott a mérkőzésre. (Persze ha Ebedli telefonál, hogy ez nem igaz, hülyeség, ez nem így volt, akkor vegyék úgy: hogy le sem írtuk!)

Szóval tisztelettel ott tartunk, gyűlik, gyülekezik a Fradi-tábor. Détárit anyázzák, meg Komorát, akiről azt mondják: „Nem egy egoista ember, de képes elcsapatni a szamarat, hogy azért a pénzért akár ő is elúzza a szekeret. Ha kell: gyúró, pszichológus, edzó', szertáros. ” Elanyagiasodott világunkban ilyen szidalom dicsérettel is felér.

Hogy jön Détári meg Komora a Fradi-Ikarusz meccshez? A fene tudja! Alighanem kezdésig azt a kis időt el kell valahogy tölteni.

Valami ikaruszos érzeletű férfi jön, kolompot is hoz, annyit szól, no most megmutatják az övéi. Eridj már te majom, hurrogják le. „Hát hülye vagy, mint a pionyirfütyi! ” Aztán sorolni kezdik, erős ez a csapat, igaz, most csak hatodik a tabellán, de az mit sem számít. A pillanatnyi forma dönt. Meg a hazai pálya!

A szurkolók az összeállítást sorolják, hogy ezt mondja: Hegedűs van a kapuban. Ez a Hegedűs sokszor nem játszott a nagy csapatban, de most ő edzi a kapusokat, meghajtja a gyerekeket, az edzés végén apró elhagyott kapusfütyikkel van tele a pálya. Jó kapus a Hegedűs, kicsit ugyan elnehezedett, „de ha vetődnie nem kell, tulajdonképpen nem lehet neki gólt lőni"

Aztán ottan van a Jancsika jobb- bekkben. Ez a Jancsika alig változott külsőre. Isten tudja, de nem nagyon szolgált rá a nevére. Őt legfeljebb a legelvadultabb Fradi-tábor becézget- heti, így aztán Jánosnak vagy Jancsiknak kéne hívni, semmiképpen: Jancsikának. Egy ideig vitatkozgat- nak, hogy ő az egész NB I legdurvább játékosa vagy sem. Aztán akad szakember, aki megvédi, Jancsika Juanitő nem durva, csak szigorú, kíméletet nem ad, nem kér.

Aztán hajói látjuk, Rab Tibi is ott szaporázza. A Franci tudja, hány éves ez a Rab, de így külsőleg nem nagyon lógna ki a mai aranylábúak közül, van nála sokkal lassúbb beál- lós a maiak között. Igaz, a maiak jobban helyezkednek, van aki képes teljes szezont végigjátszani, hogy akár csak egyszer találkozna a labdával. (Igaz, így legalább nem is hibázik.)

Aztán Takács. A Mari néni, aki első füttytől az utolsóig szalad, aztán talán még álmában is járt a lába. Ebedli... de róla már volt szó. Forintos.

De ne már, hogy nosztalgiázzunk! Bőgjünk itt feleslegesen. Itt van példának okáért Szokolai Laci. Kérem, ez az ember azt játszotta, hogy guruló labdába startfejessel, csukamozdulattal is befejelt. Egyszerűbb lett volna rúgni, de akkor ki a fene beszélne róla? Most olyan (sértődés ne essék!), mint a dugványozó asszony, aki a tűsarkú cipőjével lyukat fúr, tekerget, aztán a lyukba hagymát rak. Piszok sápadt Szokolai már a bemelegítésnél, ő a legboldogabb, mire kezdésre kiderül, többen vannak tizenegynél, ha sérülés nem lesz, nem kell a pályára menni. Valami baj van Szoki derekával, de jó csóka ő, mondja a lelátó népe, ha nagyon muszáj, bemegy. Sajnos Mucha sem harcképes. Mi lesz itt?!

Aztán ott van még Szőke, aki egészen ősz, tíz percekre jó a legendás jobb láb, ha az első szabadrúgása bemegy, már megéri egy hétig borogatni. Egy hét múlva megint rásérülni. Eljött Selenka, aki a rossz nyelvek szerint azért kezdő, mert övé a labda. Gyakorlatilag nélküle nincs Fradi- öregfiúcsapat. No meg a Nyíl. A

zöld-fehérek edző-félistene: Nyilasi Tibi. Azt mondja a B-közép, Tibi csak azért lassult le, hogy megmutassa a gyerekeknek, mit hogy kéne csinálni. így hogy Tibi lassulva mutogat, nem kell videót venni, lassítani a mozgást, minden mozdulat tisztán látható.

Éltetik egy sort Gyetvait, az edzőt is. Pedig úgy gondolom, neki annyi dolga van, mint nekem a vasárnapi ebédnél. Nokedli, a nejem szól, Zoli, kész az ebéd, akkor kiballagok, bemelegítésnek töltök magamnak egy Unicomot és ehetünk. Ezzel megtettem a magamét. Gondolom, Gyetvai kiosztja a mezt, szó nélkül mindenki beáll a megszokott helyére, Gyetvai megköszörüli a torkát. „Gyerekek, akkor ahogy megbeszéltük. ” így sac- colom, bár lehet, megint tévedek.

Elnézést az Ikarusz fiaitól, de hát hiába meresztgetjük a szemünket, ismerős arc nincs köztük. Mondják ugyan az ötösről, hogy rá emlékeznek, bitang kemény fiú, a nyolcas valamikor jó center volt, de hát mire mennék, ha azt írnám, húszas számmal Papp játszik, míg kettessel Vicsotka.

Elkezdődik a meccs, a nép lázadozik, nagyon készült az Ikarusz, any- nyian levetkőztek, két csapat is kiállhatna, meg aztán fiatalok is „Legközelebb az úttörőcsapattal gyertek! ”

A B-közép sietve az Ikarusz kapuja mögé vonul. Szegény kapust ugratják, hogy vajon eléri-e a felső kapufát. Tényleg nem egy létra, úgy százhatvan centisre becsülöm. Szőke ki is próbálja, a felső kapufa alá nyes egy labdát, de kipiszkálja. Dicsérik is: ,,Mé’ nem engeded be? Te majom! ”

Jó a meccs, látszik, a labda van a legjobb kondiban, azt futtatják. Ne szívass, mint a paraszt a bervát, mondja az Ikarusz kilencese a jobbösszekötőnek (ha ugyan még van ilyen), aztán rájött, felesleges ennyit beszélni, igaz, hiába futott harminc métert, labda meg nem jött, de a duma is felesleges, milyen jól jönne az a levegő úgy öt perc múlva?

Nyilasit fejbe rúgják, vagy ő hajol épp mélyre. Határeset! ,,Mé’ nem adod meg te, buzi? Nem látod, hogy gól?" - feddik meg a játékvezetőt. Ez a bíró nem csinál ebből ügyet, hogy itt megsértették, nem fütyüli le a meccset, nem kéri azonnal, mondják be a hangosbemondón, hogy sportszerű buzdítást kérnek a szurkolóktól (lehet, nincs is hangosbemondó). Majd akkor ugass, ha kérdezlek. Buzi a nővéred, szól ki a lelátóra. Ezzel az ügy lovagiasan letudva.

Egyre jobban tetszik ez a bíró. Kár, sosem tudjuk meg, ki vezeti a meccset. Megkérdezni nem lehet, azt gondolná, hogy ismerkedni akarok. Rádiótelefonon az étteremből sört rendel a B-közép. Csokornyakkendős pincér hozza a nedűt, nyitja is az üveget. Kínálgatják erősen: „Itt van, papa, igyál, hát ne ríjál nekünk. Mi szeretünk!"

Kis lökdösődés van a pályán. Bíró spori kiesik a szerepéből, zsebéhez kap, kiejti a sárga meg a piros lapot is. „Ne marhult bíró, ne má’, hogy ezért kiállíts! Jó, bólint a bíró, de akkor ne reklamálj. Aztán Ebedli Ebédlő Zolinak támad afférja az ellenfél edzőjével. Felveszi a labdát, enyhe bokamozdulattal megcélozza az edző fejét. Fárad Zoli, mert épp Gyetvait találja el. Beszélgetnek picit, aztán kézfogás.

Nem kell a dolognak nagy feneket keríteni!

Hajt az Ikarusz, becsülettel hajt, minden labdára rámennek, de ezzel csak annyit érnek el, közelről nézhetik, hogy Ebedli szögletét Nyilasi bebólintja. Tibi, te drága, te bitang, lelkesedik egy egészen öreg ember. Ennek az embernek több ujja van, mint foga. Erősen pöszít, de úgy kiabálja: „Ezért a Tibiért még mindig odaadnám a Schneider-Deszatnik- duót." Egye fene, mellé tenné Szenest, meg hogy sértődés ne essék Gregort is. Alig várja, hogy vége legyen a meccsnek, megcsapkodhassa Tibi hátát, vállát, meg is csókolgassa, hogy „ Tibi, nagy vagy! ” A könnye is kicsordul a boldogságtól.

Kis ország népe apró örömmel is beéri.

Aztán a lelátó népe a sörözőbe indul. Sört kérünk, megint Jancsika, Rab, Takács, Pogány, Nyilasi nevétől hangos a söntés.

Ez kurva jó volt, mondja egy pókhasú ember. Előtte Holsten sör, zöld címkés, igaz fradista ma ebben „dolgozik”. Aztán este nyolc felé, amikor a mama a küszöbön pattog: „ Hol voltál, papa? Ne tagadd, látom az arcodon, megint meccsen?" Csak vállat ránt: „Hétfőn meccsen? Ne beszélj zöldet. Csak jártam egyet... Amúgy öregesen."

(Kurír)

Ókét keressük!

Keressük a képen látható mélyesen átvehetik. Nevük Fradi újságot olvasó szúr- és ajándékuk a következő' kólókat. Jutalmukat a Fradi lapszámunkban olvasha- futballmúzeumban sze- tó...