Fradi újság (1993)

1993 / 5. szám

10 FRADI ÚJSÁG Mosolycsekk minden mennyiségben Hajnika jubileuma Milyen egy ideális királynő? Ked­ves, előzékeny, valósággal lesi a fő­nökének még a gondolatát is. Szó­val, mikor elégedett valaki a titkár­nőjével? Abban az esetben, ha valaki olyan, mint Fekete Hajnalka, az FM Sportlétesítmények igazgatójának dr. Török Lajosnak a jobbkeze. Min­denkihez van egy jó szava, precíz a munkájában és soha sem türelmet­len. Nem véletlen, hogy szeretik a kollégái. Amikor arra kértem, hogy beszél­gessünk a mindennapi feladatairól, életéről, először kedvesen visszauta­sított a következő szavakkal: „Nem vagyok olyan érdekes ember, hogy rólam újságcikk készüljön.”.- Rendben van, de az Ön klubhű­sége már önmagában tiszteletet pa­rancsol.- Pontosan húsz éve, 1973 áprili­sában kerültem a Fradihoz. Gépíró­ként vettek fel, de ha hiszi, ha nem, madarat lehetett volna velem fogat­ni, ugyanis gyerekkoromtól kezdve imádom a zöld-fehér klubot.- Boldog volt, holott nem csinált igazán nagy karriert.- Már önmagában az is érdekes, ahogy az egyesület alkalmazottja let­tem. Teljesen véletlenül ajánlott be Fogarasi Emmi, aki a hetvenes évek­ben atléta edzőként dolgozott az FTC-ben. Gépírni tudó adminisztrá­tort kerestek, s Emmi azt javasolta, próbáljak szerencsét. Nem telt bele csak néhány hét és Klára Jenő, a Fe­rencváros akkori gazdasági elnökhe­lyettese közölte velem, hogy ha lét­rejön a klubnál a sportlétesítmény üzemeltető önálló vállalat, szívesen látna maga mellett titkárnőként.- Két évtizeddel ezelőtt milyenek voltak a körülmények az Üllői úton?- Ez csodálatosan szép korszaka volt a Fradinak. Hiszen ekkor épült a gyönyörű stadion. A szemünk előtt nőtt ki valósággal a földből, az öltö­zőépület, a lelátók. De fokozatosan bővültünk, hiszen elkészült a birkó­zó csarnok is. Szóval ezek sorsfordí­tó évek voltak az egyesület életében.- Részese lehetett annak, hogy a dédelgetett álmok szép fokozatosan megvalósulnak és mára európai mércével mérve is impozáns otthona van az FTC-nek.- Tegyük hozzá, hogy azóta a Népligetben is évről évre terjeszke­dik a Ferencváros. Ma már valóban korszerű, minden igényt kielégítő utánpótlás centrumunk van, a régi Petőfi pálya és a Ganz-Mávag ko­rábbi területein.- Nehéz a főnökökhöz alkalmaz­kodni?- Ha felfedezzük bennük az em­beri értékeket, meggyőződésem, hogy ebben az esetben felhőtlen le­hetett a munkakapcsolat. Nekem há­la istennek, szerencsém volt.- Na, de mi van akkor, ha ideges, rigolyás, aki a párnázott ajtó mögött ül.- Szegény Klára Jenő, aki szívin­farktusban hunyt el három évvel eze­lőtt, tényleg olyan típus volt, hogy két végén égette a gyertyát, már ami a munkát illeti. Hiába voltak figyel­meztetőjelek, egyik súlyos betegség a másik után, képtelen volt valamit is visszavenni az önmaga diktálta tempóból. Nagyon sokra értékeltem az ügyszeretetét, azt, ahogy a Fe­rencvárosért rajongott. Erre mond­tam azt, hogy az emberi értékeit kell felfedezni a főnöknek és akkor az egymás mellé rendeltség, a minden­napi robotolás is könnyebb.- A jelenlegi igazgatóról dr. Tö­rök Lajosról gondolom nehezebb nyilatkoznia. Amennyiben dicséri, azt mondhatják a háta mögött: „ Vi­lágos, hogy a kézenfekvőbb megol­dást választotta, így nem lehet gond­ja. Egyszerűen csak szépet és jót kell mondani a góréról". De a bírálat is veszélyes, elvégre Török úr adja a következő hónapban is a fizetést.- Doktor Török Lajossal is szíve­sen dolgozom együtt. Megbecsüli a munkámat, s ami a legfontosabb, megértő, a beosztottjaival törődő fő­nök. Az eddigi tevékenysége nélkül aligha tartanánk itt. Fejlődésünk üte­me az elmúlt években jelentősen fel­gyorsult. Imádja a klubot, minden kérdést úgy közelít meg, hogy ebből mennyi haszna lehet a Ferencváros­nak, a sportolóknak.- Tudja, hogy a kollégái mennyi­be becsülik, szeretik?- Ha ez így van, az nagyon jól esik.- Gondolom azért érzi is ezt.- Szeretem a munkámat és azt a közösséget, amelyikben dolgozom.- Sportolt valamit?- A gimnáziumi évek alatt szer­tornáztam, majd később a Kistext csapatában röplabdáztam. Nem fog­ja elhinni, de elsők között húztam a hölgyek közül futballcipőt. Mint vil­lámgyors szélső ott voltam a magyar női foci bölcsőjénél.- A góllövéssel hadilábon állt?- Lendületes voltam, olykor-oly­kor még a cselek is bejöttek, de a véznaságom miatt az erőszakos vé­dőkkel nem bírtam. A fejelés pedig egyáltalán nem ment.- Azt hallottam, hogy a fia bezzeg komoly csatárerényeket csillogtat.- A Szentlőrinci AC serdülő csa­patában játszik jobbszélsőt. Tizen­négy éves és imádja a labdarúgást. Természetesen ő is megszállott Fra- dista. Még egész pici volt, amikor a legnagyobb jutalom az volt számára, ha kivittem a meccsre. Mindig azt mondta: „Ugye anyuci, megint ott leszünk a mi stadionunkban.”.- A srácnak mik az erényei?- Gyors és technikailag is szépen fejlődik. Egyre jobban bánik a lab­dával. Örülök, hogy a sport meny­nyire fontos számára, de azért az is­kolában is tisztességgel helyt áll. To­mi nagyon rendes gyerek és ami a legfontosabb, családszerető. Jelentős segítség számomra, hogy talpraesett és önálló.- Árulja el, hogy a jelenlegi csa­patból ki a kedvence?- Telek Andris, aki nemcsak a pályán klasszis, de a magánéletben is példamutató a viselkedése. Az öregebb Albert Flórit is nagyra be­csülöm. Óriási egyénisége volt a ma­gyar és a nemzetközi labdarúgásnak, vezetőként él-hal a klubért. Az edzők közül Dalnoki Jenő is közel áll a szívemhez. Osfradista, aki csak tiszteletet és megbecsülést érdemel.- Azt tudja, hogy Nagy Béla is a lelkemre kötötte, hogy ezt az interjút ne csak tintával, de szívvel is írjam.- Gondolom azért, mert Béla első könyvének kéziratát még kimondani is sok, több mint húsz évvel ezelőtt én gépeltem le.- Árulja el, hogy Nagy Béla köny­veit el is olvassa?- Igen, szinte mindegyiket. Örü­lök, hogy rákérdezett, mert nemcsak a sporttörténeti könyveivel alkotott maradandót, de az is felbecsülhetet­len értékű munka, ahogy feldolgozta a Ferencváros múltját. Büszkék le­hetünk arra, hogy egyetlen magyar klubnak sincs annyira rendezett szép múzeuma, mint nekünk, s ami a leg­fontosabb, 1899 óta minden történeti hűséggel van megörökítve. Ez mind­mind Béla érdeme.- Nem rója meg a főnöke, hogy munkaidő alatt ennyit beszélgetünk?- Egyáltalán nem. Sőt, örült an­nak, hogy megszólaltat a Fradi Új­ság.- Kié lesz a bajnoki aranyérem?- Látja, ez volt a legkönnyebb kérdése. Természetesen a Fradié. (gyenes) Vanicsek minisztori Az FTC-UTE mérkőzésen már jól bennvoltunk a játékidőben, amikor a Fradi szögletrúgáshoz jutott. Pozsonyi Lajos fotósunk a kapu mellől kiabálta Vanicsek felé:- Zolikám fejelj egy gólt, ráállok a gépemmel a mozdulatodra... Vanicsek Zoli a következő percben befejelte élete első NB I-es gólját! Öröme határtalan volt, szinte a nézők közé futott... Ezért, élete első NB I-es gólöröméért - sárga lappal bűnhődött!- Mit mondtál a játékvezetőknek, amikor a sárga lapot felmutatta?- Fülig érő szájjal azt, hogy „köszönöm”...

Next

/
Thumbnails
Contents