Fradi újság (1993)
1993 / 5. szám
FRADI ÚJSÁG 3 „Fogok még a Fradiban védeni!” Ősi, civilizáció előtti időkre nyúlik vissza a görög termékenységisten, Dionüsszosz kultusza. A tiszteletére rendezett misztérikus szertartások nyomán alakult ki a dráma... Szeiler József, a Ferencváros örökösnek mondható cserekapusa - súlyos betegsége okán - belépő nélkül tapasztalhatta meg a „műfaj sajátosságait”. Nem, nem tragédia történt vele, amit több orgánum öles betűkkel adott közre. A dráma szó jelentése - cselekedni, és rá ez az ige az igazán jellemző. Pályafutása során többnyire csak a hangosbeszélő ejtett szót, és ily módon a játéktérre is csupán a bemelegítéskor lépett. Az első számú kapus készülődésekor, mancsaftként. Mindezek ellenére nagyon szép eredményeket tudhat magáénak: Magyar Kupa-győztes, bajnok, sőt akkor aktuálisan Petry tartalékjaként, lassan tíz éve, hogy ifjúsági Eu- rópa-bajnökságot nyert. Pedig hát azon az Eb-n, Jerevánban kis híján ő állt a kapuban. Ám ez csak oly mértékben vált valósággá, mint a jereváni rádió híre, miszerint Mercedesek osztogatása helyett valójában Moszkvicsok játsszák a főszerepet, amelyeket fosztogatnak. Gyerekként, a Vegyiművek kapusaként védjegyezhetett utoljára gondtalan éveket. Ott már tizenöt évesen az első csapat hálóőre lehetett, igaz, a BLSZ-baj- nokságban. Miután nagy szerelméhez, a Fradihoz került, kezdte szemérmetlenül csalni az élet. Az említett ifi-kontinensviadal előtt tette elé a sors az első paktumot. A ma is kikezdhetetlen válogatott kapus helyére állhatott volna, de egy csúnya autóbaleset leparancsolta a pályáról. Zúzódott a veséje, alig maradt ép csontja - nyolc hónapot kellett kihagynia. Szintúgy visszatérését követően. A zöldek junior-csapatában, első meccsén ripityára tört a csuklója. Operációval, beépített csavarokkal, maródisággal vonszolták magukat a kényszerpihenő napjai. Felépülte után kölcsönjátékos- nak állt, védett a Pénzügyőrben és a Volánban. Helyzetéről akkor így vélekedett: „A balesetet követően örültem, hogy védhetek. A Ferencvárosra nem is gondoltam, hiszen tudtam, hogy sem fizikailag, sem lelkileg nem voltam olyan állapotban, hogy az Üllői úton felvehettem volna a versenyt a posztomért. ”, Ma már máshogy látja, de ne szaladjunk előre. A cseregyerekséget még máshol is folytatta, ám ott - Veszprémben Telek és Fodor „szponzorosított” szerelésben Jegylopás 1923 és 1993... Hetven éve nagy jegylopás történt az örökrangadó előtt, de nem az Üllői úti pályánál, hanem a Budapesti Hírlap elővételi pénztáránál. Egy egész tekercs tribünjegyet lopott el az ismeretlen tolvaj. A mérkőzés kezdete előtt elcsípték ugyan a tolvajt, de addigra ajegyek túlnyomó részén már túladott... * Idén márciusban az FTC-UTE mérkőzés előtt az Üllői úti stadion elővételi pénztáránál hosszú sor kígyózott. A pénztáros egy pillanatra elfordult és az éppen soros, egy fiatalember hirtelen benyúlt az ablakon, felkapott egy köteg jegyet, és elrohant vele. Dr. Török Lajos létesítményigazgató elmondta, hogy olyan tizenöt-húszezer forintnyi a kár, és feljelentést tettek az ügyben. Sajnos a tettes mindmáig ismeretlen ...- legalább jól érezte magát, volt perspektívája: „Azóta is sokat gondolkodom azon, mi történt volna, ha maradok Veszprémben. Talán én is befutottam volna, mint Végh Zoli, és már akár válogatott is lehetnék. Tehát visszatért a Ferencvároshoz, ahol először Zsiborás helyére Józsa, majd Józsa helyére a nála fiatalabb Balogh Tamás került - helyette. A második váltásnál pedig ő volt a favorit, de a talpcsonttörést szenvedett Józsa Miklóst mégsem tudta helyettesíteni. Akkor a fizikuma után a lelkét gyötörte meg a balsors, családi gyász miatt nem tudta felvenni a kesztyűt. Mire egyenesbejött, újra várakoznia kellett. Valószínűleg csak két héttel ezelőttig, minden bizonnyal most már Szeiler Józsi váltotta volna az elbizonytalanodó Baloghot. De nem. Neki - kegyetlenül - azt írhatták meg oda- fönn, hogy folytassa a harcot. Nem holmi szekundával felglan- colt ruhadarabért, az egyetlenért, az életéért - az alattomos betegség, a rák ellen... félelmetes... A műtétet követően biztatták, van esély, lehetséges, hogy hat hónap elteltével még az óvatos tréningezést is elkezdheti. Fityiszt, ő mást gondol: „A gyógyításom az orvosok feladata, az enyém pedig az, hogy futballozzak. Erről én döntök. Fogok még a Fradiban védeni!” Kevesebb, mint egy hónappal az operáció után, bár óvatosan, de edzésbe állt. Ez a csoda. Vagy nem is - ez maga az ember, a cselekvő, a küzdő. Ezt meg kell, hogy köszönjük. Önzőn nem csak érted, értünk. Mindnyájunkért. És nem ámen, hanem sok sikert Szeiler Józsi! G. G. WestEgyütt az élvonalban! A zöld-fehér tábor minden tagjának sikert kíván a West, a Ferencváros hivatalos támogatója! A múlt egy szobor- BLASZ III. a jelen... Rákosszentmihályon egy sportszobomál jártunk. Hét évtizeddel ezelőtt emelték - méghozzá kegyeletből! Az RTK az első világháborúban husi halált halt sportolói emlékére határozta el e nemes cselekedetet. Megmozdult egész Rákosszentmihály, hiszen az emlékmű 150 000 koronába került. Közadakozásból teremtették elő ezt a nem kis pénzt, igaz még a szobor kicsinyített példányait is eladták... A szobor alkotója Elbert János helybéli szobrászművész volt. „Három méter magas sötétszürke gránitkőből készült, elöl világos betéttel, amely egy sporférfiút ábrázol, amint egy babérkoszorút tart a kezében, az elesett sporttársak hősi tetteire visszagondolva. Az RTK nem csupán tagjainak szenteli az emlékművet, hanem Rákosszentmihály összes sportegyesületének elesett tagjainak is, akik nevét az emlékoszlop három oldalán aranybetűkkel örökíti meg.” Több száz meghívót küldtek szét a szoboravató ünnepségre, amely bizonyára megható perceket hozott... Talán azok közül is voltak az elesettek között, akik az FTC ellen 1901. december 22-én a Millenárison játszottak. Ez bajnoki osztályozó volt és az „ősfradi” 4-1 -es félidő után 10-2-re győzött fennállásának egyetlen ilyen mérkőzésén. Néhány mondat a korabeli tudósításból: „A mérkőzést a ferencvárosiak folytonos támadása jellemezte. E támadás olyan intenzív volt, hogy például megtörtént az a páratlan eset, hogy Berán az FTC backje fejjel lőtte a labdát az ellenfél kapujába, oly közel jött az egész csapat az ellenfél kapujához.”. Az FTC győzelmével természetesen az I. osztályban, a Rákosszentmihály pedig a II. osztályban maradt. A labdát a rákosszentmihályiak napjainkban is rúgják. Ezúttal azonban már nem a legmagasabb osztályba kerülésért, a cél szerényebb: feljutás a BLASZ III. osztályból a másodikba. A nemrégen újjáalakult egyesületet a XVI. kerületi önkormányzat mellett helybéli magánemberek is támogatják. A mezt pedig a Szabó MAZDA vásárolta meg negyven ezerért... A meccseken belépődíjat nem szednek, a sikeres kilencven percek után pedig úgy, mint a hajdani futballvilágban a játékosok a szurkolókkal - szinte mindannyian szentmihályiak- nos, együtt koccintgatnak, beszélgetnek. Varga Ferenc - egyébként óriási Fradi szurkoló - a kis klub labdarúgóinak elnöke elmondta, hogy az őszi idénytől már utánpótlást is nevelnek - ificsapatot indítanak. Talán a későbbiekben egy-két tehetség onnan kerül az Üllői útra. Ugyanis lesz aki a Fradi pályára irányítja őket. Bánki Dodó a futballtól ugyan hivatalosan visszavonult, de maga is - szentmi- hályi lakosként, egy-egy meccsre „beugrik” a kékek közé. Amint mondta, egykoron édesapja is ebben a kis csapatban kergette a labdát. Szóval, egy újjászületett klub elindult felfelé. Akkor, amikor máshol százával szűnnek meg a csapatok... N. B.
