Fradi újság (1993)
1993 / 4. szám
2 FRADI ÚJSÁG Mire büszke az utánpótlás edzó? Rohan az idő. Újra és újra keserűen vesszük tudomásul, amikor a Ferencváros berkein belül régi ismerőseink születésnapját, különleges évfordulóit ünnepeljük. Ilyenkor általában összecsapjuk a kezünket, s meglepődve csak ennyit mondunk: „Szinte hihetetlne, iszonyúan szaladnak az évek...” Az FTC egyik legsikeresebb, kiváló utánpótlás ezdője, Rózsa Lajos a napokban lesz hatvan éves. Ebből az alkalomból készítettük vele ezt az interjút. Olyan szakembert köszöntünk, aki sok-sok későbbi kiváló zöld-fehér labdarugó, NB I- es játékos karrierjét indította el gyerekkorban.- Kérem, mondjon néhány szót a játékos pályafutásáról.- A Ganzban kezdtem és az ifiben olyan kiváló csatársorban szerepelhettem, mint Szabó III, Kubala, Újlaki, Pál és én voltam a balszélső. Kubaiéból világklasszis lett, s a Barcelonában ért el óriási sikereket. Újlaki pedig sokszor szerepelt a francia válogatottban is, a Racing Paris-ban valósággal hősként ünnepelték a negyvenes, ötvenes években.- S Lajos bácsinak hogyan alakult a későbbiekben az élete? teli ellenére, mivel a családom nem paraszti származású, ezért nem lehetek kertészmérnök. Na, most ne higgye senki, hogy valami előkelő famíliából származom, mert az édesapám mozdonyvezető volt. Ám, az akkori oktatási elvek szerint egy munkás gyereke mehetett jogi, köz- gazdasági pályára, de a Kertészeti Egyetem kapuja bezárult előtte. Végül is műszaki területre kerültem és a EMAG-ban megbecsültek, és fő- diszpécser-helyettesnek is kineveztek.- Mikor lett edző?- Milyen elv szerint oktatta a fiatalokat?- Mindig nagy súlyt fektettem arra, hogy jó fizikai állapotúak legyenek nálam a játékosok. Ezen kívül ha csak lehetett, minden gyakorlatot labdával végeztettem, s arra törekedtem, hogy a csapatjáték is vérükké váljon.- Régi tréningek jutnak az eszembe, amikor Lajos bácsi órákig foglalkozott egyénileg is egy-egy fiatal labdarúgóval.- Akiket tehetségesnek láttam, azokkal igen gyakran 40-50 percen át is egyénileg foglalkoztam.- Ki volt az edzői példaképe?- Nagyon sokra tartottam dr. Lakat Károlyt. Főleg az intelligenciája miatt becsültem. A fizikai felkészítés terén Friedmanszky Zoltántól is sok mindent ellestem. Végül a pedagógia vonatkozásában Agárdi Feri bácsi volt a példaképem. Bár csak egy egyszerű pékmester volt, de csodálatosan értett a gyerekek nyelvén.- Mikor jött el a Fraditól?- 1981-ben. Mondanom sem kell, hogy nem akartam elmenni semmilyen körülmények között. De a Csepel lényegesen több fizetést ajánlott. Ma is hálás vagyok nekik, hiszen döntő mértékben rajtuk múlt, hogy napjainkban elfogadható nyugdíjam van. Szeretettel emlékszem a csepeli szakosztály irányítójára Losonczi Flóriánra, akitói rengeteg segítséget kaptam. Három éve azonban ismét „haza értem” a Fradihoz.- Kik a leghíresebb tanítványai?- A jelenlegi Fradiból Telek Andris, Albert Flóri, de a siófoki Kirchmayer, valamint a csepeli Vác- zi is az én nevelésem. Kirchmayerre külön büszke vagyok és nagyon örültem, amikor élvonalbeli labdarúgó lett. A mélyből, merem állítani a sárból kellett kiemelni gyerekkorában. Éppen ezért minden egyes góljának, sikerének külön örülök. De vannak olyan fiúk, akik nem lettek híres labdarúgók, ám az életben példásan megállták a helyüket. így például dr. Nagy István vagy dr. Néder Zoltán, akiből ügyvéd lett, s az egyik hajdani ifistámból, Berendiből híres fodrász.- Mostanában mennyit tölt egy nap a pályán?- Általában három órát. De ez a hét minden napján így van, még szombaton is.- Milyenek a mostani gyerekek?- Van köztük sok ügyes, de bizony az is tény, hogy alig terelhetők. Már gyerekkorban sok a boka- és térdsérülés.- Milyen az utánpótlásedzők megbecsülése?- Negyven év óta szüntelenül azt mondják, hogy fizessék meg azokat, akik az utánpótlás területén dolgoznak. Sajnos, ez még most sincs így.- Mikor kellene elkezdeni a gyerekekkel való foglalkozást?- Meggyőződésem, hogy már óvodás korban, mert csak így tudunk felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz. Sajnos, amikor már hozzánk kerülnek, hat- hét éves korban, szomorúan vesszük tudomásul, hogy a természetes mozgás is hiányzik náluk. Egy bukfencet nehezen tudnak csinálni. No, és van még valami, ami hosszú évek edzői tapasztalata nálam. Pusztán olyan gyerekekkel szabad foglalkozni a futball vonatkozásában, akik gyorsak és robbanékonyak. Továbbá az is lényeges, hogy meg legyen a kissrácokban a küzdeni akarás. Lomha, lassú, gyáva gyerekkel nem lehet mit kezdeni, felesleges rájuk még fél órát is fecsérelni.- Tudom, hogy Friedmanszky Zoltán mellett két éven át a felnőtt csapat mellett is dolgozott pályaedzőként.- Igen. A gyerekek Lajos bácsinak szólítottak, a felnőttek pedig Senornak neveztek el. Azt hiszem, ez is a szeretet jele.- Mi az, ami minősít egy utánpótlásedzőt?- Az, hogy hány élvonalbeli labdarugót tudott nevelni. Ha minden csoportomból csak egy-egy is eljut az NB I-ig, akkor elégedett lehetek. Eddig nem volt okom panaszra. S a végén azért azt is írja meg, jóleső érzés nekünk, amikor hajdani tanítványaink a csúcsra érnek és nem felejtik el az újságoknak adott interjúban megemlíteni, ki volt a nevelőedzője, ki tanítgatta kissrácként a futball tudományára. (gyenes)- Tizenhét évesen szerepeltem a Ganz nagycsapatban, majd az Elektromoshoz igazoltam, ahol még Páz- mándiékkal futballozhattam együtt. Katonaként a fehérvári légierőben játszottam. Nem is rosszul, mert 1952-ben innen el akart vinni a Győr NB I-es gárdája. Ám, egy súlyos bokasérülés keresztülhúzta a számításaimat. Kereskedelmit végeztem, méghozzá jó eredménnyel, így aztán olyan álmaim voltak, hogy a Kertészeti Egyetemen folytatom a tanulmányaimat. Fel is vettek, de szeptemberben kaptam egy papírt, amely valósággal leforrázott. Ez jellemző volt az akkori politikai helyzetre, légkörre. Közölték, hogy a jó felvé- 1964-ben, itt a Ferencvárosnál. Akkor még úgynevezett társadalmi edző voltam, vagyis mindenféle honorárium nélkül dolgoztam együtt Friedmanszky Zolival és Agárdi Ferenccel. De 1969-ben már az FTC Sportiskola főfoglalkozású labdarugóedzője voltam. 1970-ben „tanulmányi útra” egy évre kimentem Németországba. Ám, ezt követően, 1981-ig csodálatosan szép tíz évet töltöttem itt a Fradiban.- Az első Fradi generációban, amelyet nevelt, kikből lett híres játékos?- Ebedli Zoli, Onhausz, Rab Tibi, Kelemen Guszti, Zsiborás és Józsa Miki jut hirtelen eszembe. A „fakóról” nemistudnék lemondani Egy apuka, aki testközelből kísérheti figyelemmel fia tehetségének kibontakozását. Diószegi József éppen tíz évvel ezelőtt vitte le először Ígéretes labdaérzékkel rendelkező sarját a Fradi serdülőinek edzésére, aztán ott is ragadt. Ma már a tartalékcsapat intézője, vagyis mindenese.- Természetesen mindig is a zöld-fehér színekért dobogott a szívem - mondja. - Nekem régebben Páncsics Miklós volt az első számú kedvencem, tisztán, egyszerű eszközökkel, ugyanakkor könnyed eleganciával játszott. Nem is volt vitás, hogy a fiamat melyik egyesületbe vigyem futballozni. Szerencsére ez a választás neki sem volt ellenére.- Kinek segített először intézni a csapat körüli apróbb-cseperőbb teendőket?- Serli Sándor volt akkoriban az edző a serdülő V.-nél. Ott edzettek a srácok a László Kórház pályáján. Egyik este Sanyi odajött hozzám, s megkérdezte, nem lenne-e kedvem vele dolgozni. Mivel úgyis mindig kijártam még a gyakorlásokra is, nem éreztem nagy megterhelésnek, vagy időkiesésnek. Egyből elvállaltam. De nemcsak a fiam miatt. Nagyon jó kis társaság jött össze ebben a 72-es korosztályban.- Kik voltak még ott?- A nagycsapatban egyelőre még csak Szekeres Tamás vetette meg a lábát, de többeknek is esélye van erre. Bubcsó Norbert, Boracsek Zsolt és a fiam kezdettől fogva itt járta végig a szamárlétrát. A serdülőknél mindig bajnoki címet szereztek, aztán később az ifiben Horváth Laci irányításával is övék lett az aranyérem, az ifi I-ben pedig Vincze Géza keze alatt veretlenül nyertek a bajnokságot. Kár, hogy ez a csapat nem tudott teljesen együtt maradni, sokan közülük elmaradoztak, vagy átigazoltak más klubhoz.- Miért, ha együtt maradnak, az NB I-ben is megállták volna a helyüket. Egy az egyben, erősítések nélkül is?- Szerintem igen. De az biztos, jónéhány játékosnak már most helye lenne az élvonalban. Ez a csapat a nemzetközi megmérettetéseken is szinte kivétel nélkül remekelt, kupák egész sorát hozták haza külföldről. Érdekes módon ez a korosztály más csapatoknál már képviselteti magát, serdülő és ifiválogatottnál is dolgoztam, abból a gárdából a már említett Szekeres mellett Dubecz, Hámori, Horváth Feri, vagy Juhár már stabil NB I-es játékosnak vallhatja magát. A fiam is több mint harmincszor húzhatta magára a címeres mezt.- Mikor lesz ő is élvonalbeli futballista?- Amikor az edző úgy dönt, hogy áthívja a keretéhez. Ebbe én nem akarok beleszólni. Még fiatal, úgyhogy bőven van ideje. Az is lehet, hogy a gyereknek nem is jó, hogy én is itt dolgozom az egyesületnél, nehogy bárkit is elfogultsággal vádolhassanak. Mindenesetre eddig biztatókat hallottam a srác jövőjét illetően.- Hogyan ítéli meg a tarcsi esélyeit az idei bajnokságban ?- Mindenképpen ott kell lennünk az első háromban. Ez a csapat szerintem kiemelkedik ebből a mezőnyből. Szerencsére a bevonulások sem nehezítik túlságosan a minél eredményesebb szereplést, hiszen minden katonánk tud edzésre járni. A fiam például az Ady-ligeti határőrségnél szolgál, egy gyakorlásról sem hiányzik.- Egyébként mi az Ön foglalkozása a „civil" életben?- A Rozmaring TSZ kertépítő kft-jében vagyok művezető, elég sok az elfoglaltságom. Ezért kellett lemondanom a válogatottnál vállalt feladatokat. A sok kikérőt már nem néztek jó szemmel a munkahelyemen. De a fakónál ott maradtam. Erről nem kellett, nem is tudnék lemondani. (n-ly) Rózsa Lajos köszöntése
