Fradi újság (1993)
1993 / 16. szám
1 FRADI ÚJSÁG Higgadt tolmács örökzöldben Közhely, de igaz: a jégkorong veszélyes üzem. A pályán végigküz- dött hatvan perc nem egy leányálom: az embert könnyen a palánkhoz vágják, bodicsekkel fékezhetik a tempóját, nemritkán a bot nyelének hegyét érezheti a bordáiban, ehhez jönnek még a szurkolók poénjai - nem véletlenül a kemény gyerekek sportja a hoki. Hudák Gábor, az FTC egyszerűen csak Lónak nevezett középcsatára három éve kapitánya is a csapatnak.- Hajzer Tibort váltottam a kapitányi poszton - kezdi a hatalmas termetű játékos. - Ha jól emlékszem, kétszer annyi szavazatot kaptam, mint a másik jelölt, Dobos Tamás.- Véleménye szerint mit honoráltak a társai: a játéktudását, a klubhoz való hűségét vagy egyszerűen csak azt, hogy jó „haver"?- Ha jól számolom, tizenhat éve vagyok az FTC játékosa. A KSl-ben kezdtem, onnan hat év után eljöttem, s azóta csak zöld-fehér mez volt rajtam. Tudják rólam, hogy nem vagyok kirobbanó tehetség, különösebben technikás sem, ellenben meghalok a pályán a győzelemért. Ezt a tulajdonságot a csapatsportágakban különösen értékelik, talán ezért sem sértődtek meg az idősebbek, hogy egy fiatalabbat választott a társulat.- El tudja dönteni, hogy a csapatot képviseli-e a vezetőségnél, vagy a vezetőséget a csapatnál?- Nem hiszem, hogy ezt el kellene döntenem. A csapatnak nyilvánvalóan vannak kérdései vagy kívánságai, s miután a játékosok nem rohanhatnak külön-külön a főnökökhöz, ezért nekem mondják el a gondjaikat, s én tolmácsolom azokat. Ugyanez fordítva is érvényes. Egyfajta ütközőpont vagyok, ami nem mindig kellemes állapot.- Fel tudna idézni a közelmúltból ilyen, úgynevezett nem kellemes állapotot?- Fel tudnék, de nem akarok...- Mégis, mit szokott a többiek nevében kérni?- Lényegtelen, említésre sem méltó apróságokat.- Például...- Hogy kezdődjön később az edzés, vagy kapjunk egy pihenőnapot, mert fáradt a csapat. Semmi komolyabbat.- A hokiban mindennaposak a „különmérkőzések". Egy kapitányt mennyire feszélyezi tiszte; kérdezhetném úgy is, hogy meggondolja-e a kiilönbokszot?- Higgadtabb vagyok, mint a többiek, engem nem szoktak végleg kiállítani. Inkább nyugtatom a társaimat, mintsem hogy helyettük verekedjek.- Milyen a mérkőzés közbeni kapcsolata a játékvezetőkkel?- Jégkorongban nem szokás meccs alatt társalogni. A találkozó előtt van egy megbeszélés a bírókkal, akkor elmondják, hogymire figyeljünk, közlik, hogy sportszerű játékot kémek, s ilyenkor jelentik be, ha különösen szigorúak akarnak lenni. Rendkívüli helyzetben mérkőzés közben is van alkalmam sérelmeinket továbbítani: a zsűri előtti kis félkörnél lehet panaszt tenni, amelyet aztán a játékvezetők vagy meghallgatnak, vagy nem.- Sajnálatos módon a közelmúltban volt rá alkalma, hogy higgadtságát bizonyítsa. Arra gondolok, hogy az FTC előbb bejutott a BEK középdöntőjébe, aztán meg nem...- Lehangoló történet, amely egyben a magyar hokis sportdiplomácia csődjét is jelzi. Ismét bebizonyosodott, hogy velünk, magyarokkal mindent meg lehet csinálni. Most persze mindenki mossa a kezét, pedig két eset lehetséges. Vagy utólag hozták ezt a döntést, ami sértő ránk nézve, vagy már korábban elhatározták, csak valakik nem tudtak róla. Mindegy, melyik variáció az igaz, a lényeg, hogy nem játszhatunk tovább...- Milyen a csapat hangulata?- Képzelheti. Mindenki elkeseredett, ám úgy veszem észre, hogy ez a számunkra negatív döntés összekovácsolta a csapatot. Nyilasi Tibor: Rákosit még mindig magázom- Kétszeres kapitánnyal beszélgetek, hiszen az FTC-ben is, majd később a válogatottban is viselhette a karszalagot. Kezdjük a klubbal: egyhangú volt a szavazás?- Nem volt semmiféle szavazás. Hogy is mondjam, amolyan tekintélyelvi alapon lettem én a kapitány. Egy csapaton belül magától kialakul egyfajta hierarchia: a vezéregyéniségek éppúgy születnek öltözőkben, mint bárhol másutt.- Kit követett csapatkapitányi minőségében ?- Bálint Lacit.- Rab Tibor, Ebedli, Magyar; játéktudása alapján bármelyikük lehetett volna kapitány. Mégis Nyilasi lett. Tudja az okát?- Ha azt válaszolom, hogy igen, nagyképűnek tűnnék, ha azt, hogy nem, hazudnék. Mondjuk azt, hogy volt tekintélyem a fiúk előtt, talán azért, mert elfogadtak mint futballistát, esetleg, s ne nevessen, mert magas voltam. így együtt tűnhettem jó választásnak.- Mit szólt a döntéshez az edző?- Dalnoki Jenőnek természetesen vétójoga volt, de nem élt vele, s ez igen jólesett. Nováknál is kapitány maradtam, ami egyfajta elismerés volt.- Az edzők kíváncsiak voltak a véleményére, vagy csak afféle „dísz- kapitány" volt?- A csapatkapitány helyzete különleges. Sokan azt hiszik, hogy fölötte ott van az edző, alatta meg a csapat. Ez így nem igaz. Az edző érthető módon kíváncsi a csapat hangulatára, a játékosok véleményére, a csapat meg arra, hogy miként vélekedik róluk és teljesítményükről az edző. Ha az ember nem kellően diplomatikus, kellemetlen helyzetbe kerülhet.- Értsem ezen azt, hogy vigyáznia kell, mit mond itt és ott?- Igen. Az öltözőben sok minden elhangzik, aminek csak egy része tartozik az edzőre. Ha a kapitány sokat beszél, olyasmiket is kifecseghet, ami a csapat titka. Az edző informálódni akar, ám vannak olyan dolgok, amelyek nem tartoznak rá.- Ugyanez a véleménye most is, hogy edzőként a „másik oldalon" áll?- Természetesen. Én is szeretném tudni, miről megy a szöveg az öltözőben, de a feléről sem értesülök, így van ez rendjén.- Momentán Keller a kapitány. Őt is közfelkiáltással jelölték ki?- Nem, őt választották.- Hogy Nyilasi milyen kapitány volt, arról Dalnokit, meg Novákot kéne megkérdezni; ám hogy Keller milyen, azt most megtudhatom...- Jóval gátlásosabb, mint én voltam. Magának való, csendes gyerek, nem az a típus, aki tűzbe-lázba hozza a társait.- Talán furcsának tűnik a kérdés: mi a különbség a hetvenhármas, meg a mai öltöző között?- Rengeteg. Más a hangulat, mások a játékosok. Amikor hetvenhá- romban megjelentem az öltözőben, hangos „Jó napot kívánókkal” köszöntem. Akkor odajött néhány idősebb játékos, s azt mondta, ugyan öcsi, tegeződjünk. Nem mindenki ajánlotta fel a pertut: Novákkal például csak fél éve tegeződöm, mondván, hogy kollégák lettünk. Rákosit még mindig magázom, pedig ő tegez.- És a játékosai?- Mindenki tegez. Még csak harmincnyolc éves vagyok, a tekintély különben sem ezen múlik.- A válogatottban is volt csapat- kapitány. Mennyiben más ott karszalagosnak lenni, mint a klubcsapatban?- Az egyesületben nap mint nap együtt vagyunk, a válogatottban pedig legfeljebb három-négy napig. A Fradiban megtehettem azt, hogy mérkőzés közben átalakítottam a csapatjátékát. Előfordult, hogy ezzel sem lettünk jobbak, de Dalnoki sohasem tolt le azért, mert jobbat akartam. Mészöly idején voltam a válogatott csapatkapitánya; Kálmánra hálás szívvel gondolok, mert megbízott bennem.- Egy csapatkapitánynak természetesen a pályán is vannak feladatai, többnyire a mérkőzés előtt. Kézfogás a bírókkal meg az ellenfél kapitányával, térfélválasztás, egyebek. Felkészíti-e valaki az újoncot ezekre a teendőkre?- Hogy mi egy kapitány feladata, az szájhagyomány útján terjed, úgy is mondhatnám, apáról fiúra száll. Az ember figyel akkor is, amikor „egyszerű” csapattag, így aztán semmi váratlan nem érheti, amikor ott nyüzsög a kezdőkör közepén.- Már csak azt nem tudom, mi jó az edzőnek: ha sztárjátékos a kapitány, aki esetleg a fejére nőhet, vagy egy szerényebb képességű, akin „ uralkodhat ” ?- Embere válogatja. Mondok egy „semleges” példát. Az Austria Wien- ben Prohaska volt a kapitány. Elképesztő tekintélye volt a játékosok és a vezetők előtt. Előfordult nemegyszer, hogy balsiker esetén az edző Prohaska mögé bújt, nyilatkozzon ő a sajtónak, vigye el az a balhét.- Mi a véleménye az ilyen edzői mentalitásról?- Nem tartom követendő példának. Igaz, könnyen beszélek: nekem, sajnos, nincs Prohaskám... Jakab József (Népszabadság) West+?SJ?0 Együtt az élvonalban! Együtt a sikerekért!
