Fradi újság (1993)
1993 / 16. szám
FRADI ÚJSÁG Isten éltessen „Sili”! Ilyen spontán születésnapi köszöntőt még életemben nem hallottam. Schillerwein István, minden idők legsikeresebb magyar kerékpáredzője decemberben tölti be a hatodik „ikszet” (vigyázat, nyugdíjról még szó sincs), ebből az apropóból kértem tőle interjút. Beszélgetésünk kellős közepén aztán benyitott hozzánk egy tagbaszakadt, középkorú, bajúszos úr, az ünnepekhez fordult, és rá- kezdte:- Mester, most hallottam, hogy hatvan éves lesz, engedje meg, hogy gratuláljak. Testnevelő tanárként és kajakedzőként a mai napig azokból a tanácsaiból élek, amelyeket 1959-ben, jegyzetlapokon adott át nekem, a reggeli tornáról, az étkezésről a bemelegítésről, és így tovább. Efféle dicséret születésnapi ajándéknak is megteszi. Az első csodálkozás után rövid fejszámolást végeztem, ennek eredményéül adódott, hogy „Sili bácsi” 1959-ben még csak huszonhat éves volt. És már egy életre szóló muníciót adott majdani edzőkollégájának. A recept iránt senki.THSRMAL HOTEL, AQV1NCVM HÉTVÉGI PROGRAMAJÁNLAT Kikapcsolódás, fitness, sport: A szálloda uszodája várja vendégeit: Úszó- és termál medencék, szauna, jacuzzi, gőzfürdő', fitness terem, masszázs és szolárium. Nyitvatartás: 7-21 óráig VASÁRNAPI CSALÁDI EBÉD az Apicius étteremben 3 fogás 500,- Ft/fő Gyermekeknek további 20% engedmény. THERMAL HOTEL AQUINCUM Budapest, III., Árpád fejedelem útja 94. Tel.: 250-3360, 250-4177 Sili egy ferencvárosi „aranykeretes” csapat edzőjeként. Balról: Hóbor, Gábor, Illés, Jaczina, Szűr, Bodnár (napjainkban a labdarugók masszőré!) Papp. Elöl: Bürger, Schillerwein, Jeserniczky. nek sem lehet pillanatnyi kételye sem, ezt bizonyítja Schillerwein szakvezetői pályafutásának és az FTC kerékpár szakosztályának tündökletes eredménylistája, íme, a dicsőség számai, természetesen a teljesség igénye nélkül: Az 1959-93 közti harmincnégy év során az FTC kerékpárosai 176 felnőtt magyar bajnoki címet nyertek. Az ünnepelt szövetségi kapitánykodása alatt az 1981-es világbajnokságon a 4000-es csapat nyolcadik; 1983- ban a pontbajnokságban Somogyi a kilencedik; 1985-ben a 4000-es csapat ugyancsak kilencedik, Somogyi viszont nyolcadik; 1986-ban tandemban a Pais- Pintér kettős a hatodik (ez egyedülállóan jó eredmény!); egy évvel később, ugyanebben a versenyszámban ugyanez a duó hatodik. ízelítőül ennyi is elég, de gyorsan tegyük hozzá, hogy Schillerwein István nem edzőként kezdte, hanem „menő” versenyző volt. A kerékpársportban eltöltött négy és fél évtizedet persze képtelenség néhány sorban összefoglalni, de néhány mérföldkőről mindenképpen szót kell ejtenünk. Például a rajtról. Hogyan választhatja egy tizenöt éves srác a bringát a negyvenes évek végének Magyarországán, egy futballőrült közegben, éppen az Aranycsapat uralkodásának hajnalán? íme, a válasz; magától a legilletékesebbtől:- Tulajdonképpen futballistaként kezdtem, együtt játszottam Lindenmayerrel, aki az Aranycsapatban Lantos néven vált híressé. Abszolút ballábas létemre eljutottam a kölyök válogatott keretig, de aztán történt valami. 1943-ban bérmáltak, a gyerekek erre az alkalomra általában ajándékot kapnak. így jutottam egy félverseny-kerékpárhoz, az angyalföldi srácok között ezzel „király ” lettem. Rengeteg kerékpártúrán vettem részt hasonló korú gyerekekkel, itt olyan vetélkedés alakult ki közöttünk, aminek hatására 1948-ban befejeztem az aktív labdarúgást, és kerékpárversenyző lettem. Nem is akármilyen. Tizenegy magyar bajnoki cím, tandemben pontszerző, ötödik hely (Furmen- nel) az 1952-es helsinki olimpián, két esztendővel később főiskolai világbajnoki cím a 4000-es csapatban és ezüstérem tandemban. Tizenegy, versenyzéssel töltött év, ebből kilenc évi válogatottság, mintegy húsz országos rekord. Aztán egy - a külső szemlélő számára - hirtelen búcsú. 1959- ben, huszonhat évesen, a sikerek és a népszerűség csúcsán. Miért? Hallgassuk ismét Schillerwein Istvánt:- Volt nekem egy rendkívül jó tanácsadóm, a Nemzeti Sport akkori külső munkatársa, Molnár Géza. Egyszer azt mondta nekem: „Mindent elértél amit itthon lehetett, itt van két ifjú tehetség, őket már úgysem tudod megverni, ne rombold le azt a képet, amelyet a szurkolóid, a híveid alkottak rólad. Semmi szükséged rá, hogy pofozógép legyél. ” Az SZHSE-nél és a Honvédnál töltött évek után ekkor már a Ferencváros versenyzője voltam, az átigazolásommal egyidejűleg kerültem az édesiparba, civil dolgozóként. A munkahelyi előmenetelem és a versenyzés sem fért igazán össze, ezért úgy döntöttem, edző leszek. Sportolóként kettő, szakvezetőként harmincnégy évet töltöttem a Ferencvárosnál, ugyanennyi ideje dolgozom az édesiparban. A klubnál a hivatalos titulusom 1960-tól edző, majd vezető edző, két éve pedig szakosztályigazgató. 1974-től a szövetségben szakágvezetősködtem, majd 1986- tói 91 közepéig szövetségi kapitány voltam. a Beszélgetésünk közben partnerem néha felpattan, hatvan év rutinjával, de egy tinédzser lendületével magyarázza, hogyan kell a bringát hajtani, milyen fontosak a combi húzóizmok, majd több négyzetméter alapterületű statisztikai adatot válogat szét előttem, röpke másfél órában átfogó képet ad a magyar kerékpársport és az FTC szakosztálya elmúlt két évtizedéről. Már régen nem interjú zajlik, inkább élvezetes előadás, ahol a kérdező feladat nélkül marad, illetve sistergő tollal szántja a papírt. Amikor leültünk az Üllői úti klubház Csanádi termében az asztalhoz, Schillerwein István bevezetésképpen megjegyezte: „Ennek nagyon szép cikknek kellene lennie, mert a mostani kétszeresen is ritka jubileum.” Egyetértünk. Bár hatvan évről hatvan sorban megemlékezni majdnem olyan kemény feladat, mint emelkedőn, szembeszélben sprintelni. Egyébként „Sili bácsi” igazán szerencsés ember, hiszen gyakran érezhette a hátszelet is, de lejtőre sohasem került.
