Fradi újság (1993)
1993 / 2. szám
FRADI ÚJSÁG Egy fradista visszavonult A- Újpesten...- Mikor és hol kezdődött labdarúgó pályafutásod?- Tulajdonképpen a Fradiban, hiszen Tolna község ifi csapatában mindössze 2 meccset játszottam. 1974-ben a „Bácsi kérem, hol lehet focizni?” toborzó akció keretében éppen itt az Üllői úton a Ferencvá- ros-Csepel meccs eló'tt játszottuk a döntó't Jól ment a játék, felfigyeltek rám. Dr. Lénád Lajos, az FTC akkori elnöke pedig kifejezetten javasolta leigazolásomat. Szóval Fradi szimpatizánsból FTC játékos lettem.- Kik voltak az FTC ifiben az edzőid?- Gácsér István, Perlaky látván, Lovas Albed, majd utána hosszú ideig Vincze Géza. Az ő irányításával nyedük meg az országos ifjúsági bajnokságot is.- A Fradival hol szerepeltél először külföldön?- 1975-ben Svájcban, Bellinzo- nában egy ifi tornán.- Mikor mutatkoztál be az első csapatban?- 1978. március 15-én a Ferenc- város-PMSC mérkőzésen. Örömem határtalan volt, amikor Dalnoki Jenó' edzó'nk becserélt. Szinte nem emlékszem rá, hogy azon a bizonyos 25 percen át, amíg pályán voltam-mit is csináltam... Boldogságomban nem láttam, nem hallottam - óriási élmény volt.- Melyik volt a későbbiekben életed legemlékezetesebb meccse?- Amikor az Üllői úton az 1982- 83-as bajnokságban a Tatabánya ellen játszottunk. Ha győzünk és a Győr Kispesten kikap, bajnokok vagyunk. Nos, a Honvéd már 2-0-ra vezetett az ETO ellen, mi pedig 1-1-re álltunk és állandóan rohamoztunk. Aztán én fejeltem a győztes gólt, de végülis az ETO egyenlített, így „csak” a meccset nyedük meg a gólommal és nem a bajnokságot... Azt a 10 percet viszont, amikor úgy nézett ki, hogy bajnokok leszünk, soha sem feledem. A közönség tombolva ünnepelt bennünket - a fejesgólom után pedig társaim az örömtől majd szétszedtek, csókoltak, öleltek... Életem legfelejthetetlenebb meccsemléke ez az Üllői úti varázs volt.- Ki volt a csapatból a legjobb barátod?- Jó viszonyban voltam mindenkivel, de talán a Bánki Dodó egy kicsit közelebb állt hozzám, hiszem mi az ifiből együtt kerültünk fel.- A katonaság megtörte a pályafutásod?- Egyértelműen. Bevonultam 2 évre. A Kossuth KFSE-ben fociztam 20 hónapig - azután amikor leszereltem a bajnokság közben - nem hívtak vissza a Fradihoz, hanem kölcsönadtak egy fél idényre Budafokra. Nagy örömemre azután visszakerültem a Fradiba.- Volt súlyos sérülésed?- Sajnos igen és ez döntően kihatott egész pályafutásomra. 1979. június 2-án - pont a születésnapomon - egy MTK elleni tarcsi mécsesén megsérültem. Aztán dagadt térddel, sokszor még sérülten is játszottam. Sérülésem elhúzódott egészen 1980 februárjáig, amikor azután megműtötték a térdem.- Ki küldött el végülis a Fradiból?- Tulajdonképpen senki nem mondta ki nyíltan, hogy menjek el, nem férek bele Dalnoki Jenő elképzeléseibe. Alapoztam, edzettem - de egyre csak késett a szerződés- kötésem. Húzták-halasztották a szerződés megkötését és amikor már csak ketten-hárman voltunk, akiknek nem volt szerződése, akkor megkérdeztem Hargitai elnök urat és Dalnoki edzőt, hogy mi az elképzelésük rólam. Nyíltan nem mondták ki, hogy menjek el, de szerződést sem ajánlottak... Egy hétig álmatlan éjszakáim voltak, aztán fájó szívvel úgy döntöttem, hogy elmegyek Győrbe, ahová Horváth Robi - ugye ő is fradista volt - hívott és Verebes is szívesen fogadott. Végül anyagilag sem jártam rosszul.- Milyen edződ volt Verebes?- Talpraállított mind fizikailag, mind pszichikailag - rendbe jöttem, sokat köszönhetek neki. Verebes elhitette velem, hogy posztomon a legjobb vagyok. Felszabadultan játszottam, a bizalom feldobott.- Melyik volt a kedvenc posztod?- Irányító középpályásként szerettem a legjobban játszani.- Címeres mez?- Az olimpiai válogatottságig vittem, ötször szerepeltem címeres mezben. A legjobb meccsünk a franciák ellen volt, odakint nyertünk 2-1-re.- Milyen érzés volt a Fradi ellen játszani?- Borzasztó - zavart az a tudat, hogy a nevelő egyesületem ellen játszom. Először Győrben, azon az emlékezetes 5-4-es meccsen rúgtam fradisták ellen a labdát. Azután jöttünk az Üllői útra - az még nehezebb volt.- Kifütyültek?- Nem voltam a Fradiban akkora sztár, hogy a közönség tüntetett volna ellenem. Meg azért a szurkolók is tudták, hogy nem én akartam annak idején elmenni, hanem lemondtak rólam és csak ezért távoztam.- Amikor először jöttél „idegenként” az Üllői útra, nem „tévesztetted" el az öltözőt - automatikusan nem mentél a jobb oldali folyosóra, a Fradi öltözőbe?- Nem tévedésből mentem oda, hanem beköszöntem a fiúknak. Én nem haraggal mentem el, sok barátom még évekig az Üllői úton játszott.- Amikor nem a mi játékosunk voltál, akkor is jónéhányszor láttalak a Fradi étteremben, pályán egyaránt. Tartottad a régiekkel a kapcsolatot?- Én sem Győrben, azután Újpesten sem tagadtam, hogy fradista vagyok. Itt nőttem fel és ezt nem lehet az ember szívéből kitépni. Tolnába is minden nyáron hazajárok, oda kötnek a gyerekkori emlékek. Ezek éppúgy kitörölhetetle- nek, mint a Fradi nevelés, a fradis- taság érzése. A régi játékostársaim is hasonlóan érezhetnek, hiszen Takács, Pogány, Ebedli is rendszeresen bejönnek a Fradi étterembe - amely családias, klubszintű hely - nos ott jó dolog két-három órát el- dumcsizni, egymás és a klub tiszteletére egyet-egyet koccintani.- A régi FTC labdarúgó-szakosztályból kikre gondolsz vissza szeretettel?- Monostori Karcsi bácsi az intézőnk aranyos, drága ember volt. Bennem végig bízott, szeretett - jó volt vele lenni. Azután Bodnár Jóskát a masszőrt is nagyon szerettem - edzőtáborban, külföldön mindig egy szobában laktunk. Mai napig tart a jó kapcsolatunk. Az edzők közül Novák Dezsőre gondolok visz- sza a legszívesebben, pedig nála csak kiegészítő ember voltam.- Hol arattad a legnagyobb sikered?- Egyértelműen Újpesten, hiszen ott bajnokságot nyertünk. Mindkét helyen csapatkapitány is voltam, sérülésmentesen, folyamatosan játszottam. Annyit gondolkoztam, hogy kellett-e az a váltás, hogy az Üllői útról elmenjek és mindez sikerüljön. Fájdalom, hogy csak éppen a „hazámban" nem sikerült érvényesülni. Talán ha türelmesebb vagyok, az Üllői úton is elérhettem volna hasonló sikert.- Család, gyerek...- Tíz éves házasok vagyunk, két nagy lányunk van: Petra 10 éves, Eszter pedig 6 éves. Ami aput illeti, eleinte inkább a tanulást forszírozta, de azután futballista utam végülis egyengette és az Üllői útra kerülésemért is mindent megtett. Egyébként az iskolát sem hanyagoltam el, leérettségiztem, most pedig edzőire járok. Dehát apám álma, az egyetem tényleg elmaradt.- Testvéred, Rubold Ödön az ország egyik legnépszerűbb színésze. Fradista? Meccsrejáró?- Természetesen fradista, de azért kijárt mindig azokra a mécsesekre is, ahová engem a sorsom irányított.- Testvéred melyik szerepben láttad utoljára?- Minden darabját megnéztem, a Don Carlosban nyújtott alakítása felejthetetlen volt.- Most, immár 34 évesen, visszavonult labdarúgóként kijársz az Üllői úti meccsekre?- Amióta visszavonultam, minden Fradi meccset láttam - lelkem minden rezdülése ide szólít... Ezt, aki máshol nem futballozott, nem értheti.- Napjaink csapatából kinek a játéka tetszik leginkább?- Sokaknak, de legjobban a Flóri játékát szeretem. Ha nincs a pályán, nekem nagyon hiányzik.- Melyik kupameccsedre gondolsz vissza a legszívesebben?- A Bilbao elleni siker nagyon szép volt.- Hol kaptad a legtöbb prémiumot egy győztes meccs után?- Győrben, amikor kivertük a kupából a Dinamo Minszk csapatát.- A három klubnál természetesen három különféle szurkolótábor van. Melyik, hogyan szeretett?- A Fradiban, mivel saját nevelés voltam, szerettek, de nem sztá- roltak. Nem is volt miért. A Fradi táborban nyugodt, jó légkör volt körülöttem. A másik két helyen viszont, annak ellenére, hogy fradista voltam, nos csendben elfogadtak. Nem szidtak, nem emlegették fradista múltamat - így mutatták ki szimpátiájukat.- Akiket láttál a Fradiban focizni, azok közül kiknek a játéka tetszett leginkább?- A védőjátékosok közül Martos Győzőé, az ő játékát nagyon szerettem. Középpályán Nyilasi és Ebedli majd egy szinten produkált - azzal a különbséggel, hogy Nyíl futószalagon lőtte, fejelte a gólokat. A maga nemében mindkét futballista szenzációs volt. Aki persze a gólokat szerzi, mindig és mindenhol a legnagyobb sztár.- Anyagilag megalapoztad a futballal a jövődet?- Nem. De rendezettek az anyagi körülményeim.- Napjainkban mivel foglalkozol?- Keresem a magamnak való utat - valószínű, hogy az üzleti élet jelenti a jövőt. De egy pályaedző- ség sem elképzelhetetlen. Amikor eljön az idő, szeretnék a labdarúgás vérkeringésébe visszakerülni. Addig pedig kijárok a Fradi mécseseire - szurkolni... Nagy Béla Ez volt az a bizonyos FTC-Tatabánya mérkőzés, amelyen Rubold a győztes gólt szerezte... „HOBBIBÓL JÁTSZUNK” Néhány éve lassú halódásnak indult Budapest férfi kézilabda sportja. Megszüntette szakosztályát az Újpest, szélnek eresztették a Fradit, a Honvéd pedig önkéntes száműzetésbe vonult Solymárra. Az „eltűntek” közül egy gárda vissszatért a fővárosba - a bajnoki tabellákon újra olvasható a Ferencváros neve. Igaz, hogy még csak az NB I B-ben, de az induláshoz, az újrakezdéshez képest ez is szinte „felhőkarcolói” magasság. Páll Tibor, a régi-új Fradi játékmestere - különös ismertetőjele, hogy a női csapat másodedzője is - így emlékezik a közelmúltra:- Amikor feloszlattak bennünket, Kiss György a kiöregedett ifiket indította a Budapest-bajnokság- ban, a legalsó osztályban. Évről évre léptek egyre feljebb, ezzel párhuzamosan jöttek vissza a régi játékosok is. Kiss Gyuri az edzőskö- dés mellett játszott is, mellette ittmaradt hírmondónak Bazsik Jani, Megyeri Attila és Venczel Józsi, alias „Kolbász".- A lépegetés olyan jól sikerült, hogy a társaság egyszer csak betoppant az NB I B-be.- Igen, ekkor igazolt vissza Horváth István Gödöllőről, Kovács Gábor Solymárról, Kerekes Károly kapus és én a Hargitából. Jelenleg holtversenyben a második-harmadik helyen állunk, öt ponttal vezetünk a negyedik előtt.- Az első osztály egyelőre elérhetetlen messzeségben van, vagy átugorható a szakadék?- Ahhoz, hogy valami finomat főzzek, először is alapanyagokra van szükség. Nemazt várom, hogy a klub teletömjön bennünket pénzzel, de két- három olyan játékost szerződtetni kellene, akik húzóemberré válhatnának. Állítom, hogy a mostani gárda sem esne ki az NB I-ből, de a többségnek itt megvan a maga egzisztenciája, amit már nagyon nehezen adna fel. Most annyira teljes nálunk az amatőrizmus, hogy mezt ugyan kapunk, de a cipőinket már mi magunk vettük. Fizetés vagy meccspénz szóba sem jön, a jelenlegi helyzetben a feljutásnak nem is lámánk értelmét. Hiszen hobbiból játszunk, és az ember szórakozásból nem szívesen szalad bele 8-10 gólos vidéki vereségekbe.- A játékosok mellett a szurkolóitok is „ visszataláltak” a népligeti csarnokba?- Az ismerősök és a régi Fradisták kijárnak, de sokkal több nézőnk lenne, ha felkerülnénk.- Mennyi többletmunkát kellene vállalni az első osztályért, egyáltalán vállalnátok-e?- Napi egy edzésre lenne szükségünk, a mostani „mag” nagy része ezt vállalná, és rendesen „oda is tenné magát”. Nem a pénzért, hanem azért, hogy az a csapat, amelyben egykor játszottunk, amely az életünket jelentette, a mesterséges kiejtés után ismét ott lehessen a legjobbak között. Ez személyesen nekem is elégtételt jelentene. Rubold Péterrel, a Fradi régi játékosával immár visszavonult labdarúgóként beszélgettünk...
