Fradi újság (1993)

1993 / 13. szám

FRADI ÚJSÁG Takács József a Ferencvárosnál 1975 és 1982 között 395 díjmérkő- zésen ült a kispadon. Ha összeadjuk a mérkőzések időtartamát, akkor összesen 30 550 perc jönne ki! Ennyi ideig kuporgott kis készenléti táská­jával a partvonal mellett ő, a csapat masszőrje. Most 45 évi munkavi­szony után nyugdíjba megy, hivata­losan elköszön az Üllői úttól. Mielőtt a vele készült interjút közölnénk, né­hány olyan embert szólaltatunk meg, aki Takács József partnere, munka­társa volt az elmúlt években: Dr. Juhász József, a Ferencváros orvosa:- Nagyszerű társ volt, akire a leg­A GYÚRÓ BÚCSÚZIK Takács József az FTC gyúrója hét évi Üllői úti korszaka után 1982-ben nyug­díjba vonult - a gyúrótáskát a közönség előtt jelképesen is átadta utódjának - Bodnár Józsefnek. Akkor elbúcsúzott az Üllői úttól - most pedig az élettől. A váci temetőben helyezték örök nyugvóhelyére. A síron természetesen az FTC zöld-fehér szalagos koszorúja is ott díszelgett... Újságunkban pedig úgy búcsúzunk tőle hogy felidézzük azt az interjút, amit nyugdíjba vonulása­kor Gyenes András készített vele a Fradi műsorlap részére. nehezebb pillanatokban is lehetett számítani. Nagy felkészültségével és odaadásával döntő mértékben segí­tette az edző és az orvos munkáját. Novák Dezső vezetőedző:- ő volt az az embertípus, akinek azt hiszem, nincs ellensége. Készsé­ges, egyszerűen nem lehetett tőle olyant kérni, amelyet ne teljesítene azonnal. Bodnár József a labdarúgócsapat másik gyúrója:- Nagyon sok mindent lestem ;el tőle, mert hallatlanul értette a szak­máját. Nagyszerű ember, remek taní­tómester volt számomra. * A gyúró, aki ekkor állt utoljára bajnokcsapat fotózáshoz... Ülő sor balról: Ebedli, Nyilasi, Szokolai, Pogány, Ta­kács, Major, Tepszics. Középső sor: Takács József gyúró, Murai, Jancsika, Novák Dezső vezetőedző, Monosto­ri Tivadar pályaedző, Mucha, Koch, Bodnár József gyúró. Harmadik sor: Mörtel, Szepessy, Kakas, Zsiborás, Hajdú, Judik, Rab. Takács gyúrót a pályán búcsúztat­ták nyugdíjba vonulása alkalmá­ból. Balról: Takács József, Bod­nár József, Losonczi Tibor ügyve­zető elnök, Havasi Mihály techni­kai vezető. Az időpont 1982 má­jus... Takács Józseffel az egyik edzés után ültünk le, hogy felelevenítsük pályafutásának néhány érdekesebb epizódját.- Hol kezdődött a masszőrsége ?- A Vác NB Il-es csapatánál dol­goztam 15 éven át. Majd a BVSC ugyancsak NB Il-es együttesénél ki­lenc esztendőt dolgoztam. Az utolsó hét évet itt a Fradinál töltöttem, s ha lehet azt mondani, ez igazán méltó befejezés volt.- S a válogatottak?- 1954-ben a budapesti Főiskolás VB idején dolgoztam először gyúró­ként. 1955-ben, amikor a Népstadi­onban férfi kosárlabdázóink nagy meglepetésre Európa-bajnokságot nyertek, szintén én voltam a csapat mellett.- Mikor került a labdarúgókhoz?- 1956-ban az UEFA tornán ül­tem először Hoffer József mellett. Ezt követően kilenc alkalommal vet­tem részt UEFA tornákon!- Tudom, hogy a nagyválogatott- nál is volt...- Igen, s mi több a B-Utánpótlás és az öregfiúk együttesénél is. Jártam a moszkvai VIT-en, az 1958-as svéd­országi világbajnokságon és az 1960-as római olimpián.- őriz-e valamiféle humoros tör­ténetet pályafutásával kapcsolat­ban?- Az 1977-es FTC-Kaposvár mérkőzésen kettős minőségben ül­tem a kispadon: mint edző és mint gyúró. Történt ugyanis, hogy Dalno­ki Jenő vezető edzőnket az MLSZ el­tiltotta attól, hogy a pálya mellől di­rigálhassa csapatát. Mit lehetett ten­ni, kiült az egyik klubházi iroda ab­lakába és onnan dirigálta telefonon a csapatot. Én voltam a vonal végén s így tulajdonképpen „forró dróton” keresztül adtam az instrukciókat.- Ennek a szakmának is megvan­nak a rejtélyei?- Természetesen. Bizonyos fogá­sok generációkon át öröklődnek, és vannak bizonyos titkok a sérülések kezelésében, orvoslásában.- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyúró legyen?- Szó szerint ki kell kóstolni a já­tékosait; ki kell ismerni valamennyi labdarúgó izomzatút. Beles Feri, aki 190 centi magas, közel 90 kiló. Úgy­hogy neki leginkább gyalupadra len­ne szüksége ahhoz, hogy jól meg le­hessen dolgozni.- A Fradiban kivel lehetett a leg­könnyebben bánni?- Martos Győzővel és Mészöly Palival. Úgy ment velük a munka, mint a parancsolat; olyan az izomza­túk, amelyről minden masszőr álmo­dik. Lágy, könnyen kezelhető.- Pályafutásából melyik szakasz­ra emlékszik a legszívesebben?- Egyértelműen az a hét esztendő a csúcs, amelyet itt a Fradinál töltöt­tem. A két bajnokság öröme pedig felejthetetlen élmény.- Mi a véleménye az utódjáról, Bodnár Józsefről?- Nagyszerű masszőr, s ami a leg­fontosabb, olyan gyerek, akit örökö­sen hajt a tudásvágy. Állandóan ké­pezi magát, szó szerint megszállottja a munkájának, s ami döntő, nagysze­rűen érti azt, amit csinál. Becsületes fiú, akiben egészen biztos, hogy nem fognak csalódni.- Végül árulja el az olvasóknak, hány kilométert tett meg naponta azért, hogy a fővárosban dolgozhas­son?- 45 éven át 33 kilométert tettem meg oda-vissza Vác és Budapest kö­zött. Vagyis napi 66 kilométert! Sok­szor megkérdezték, megéri-e ez a bumlizás? A válaszom az elmúlt hét évben mindig igen volt. A Fradiban dolgozni ugyanis nemcsak hivatás volt, hanem boldogság is. FRADISTA! HA A VÁCI TE­METŐ MELLETT JÁRSZ, TÉRJ BE EGY PERCRE ÉS TEGYÉL EGY SZÁL VIRÁGOT TAKI BÁ­CSI SÍRJÁRA...

Next

/
Thumbnails
Contents