Fradi újság (1993)

1993 / 13. szám

FRADI ÚJSÁG Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg, elsősorban NEM a sportról, hanem életükről, szerepeikről, terveikről érdeklődünk. Tesszük ezt azért is, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. Az első „tiszteletjegyet BUBIK ISTVÁN művész úrnak adtuk. BICSKA MAXI ÉS A FRADI Bubik Istvánt egy ideig nem láttuk a színpadon, várta a Kaland Angliá­ban. Aztán ismét felbukkant, eléne­kelte Kolumbuszt, és most itt az újabb kaland: egy új színház bemu­tatkozó előadásának főszerepét játssza.- Milyen érzés egy teljesen új szín­házban és társulatban dolgozni?- Valóban minden új, bár én a ta­nulóévek helyszínére megyek vissza. Kazimir Károly növendékeként már másodéves koromtól játszottam itt az általa rendezett darabokban, így a színház minden szegletét ismerem, félig-meddig tehát hazajövök. Az biztos, hogy minden új kezdeménye­zésnek nagyon erős kezdőlépéseket kell tennie. Egy ismert és befutott színháznak nem kell megfeszülnie, hogy felhívja magára a figyelmet. Mi újak vagyunk és az emberek kíván­csiak, hogy a sok ún. „nagyágyú” ho­gyan fog együtt játszani. Legtöbbünk sokat próbált, sokféle színházi közös­séget megjárt ember. Talán nem is a közösségtől várunk valamiféle cso­dát, nem akarunk egy nagy család lenni, vagy minden időnket együtt tölteni. Szó sincs erről. De mindenki­ben él az igény, hogy egy valóban minőségi, korrekt és művészileg ma­gas szintű vezetéssel jobb színésszé váljon. Színházunk vezetése, remé­lem, garancia arra, hogy olyan rende­zőket fog meghívni, akiknek kurzu­saira érdemes lesz járni az időseb­beknek és a fiatalabbaknak is. A sza­kértelem a döntő. Szeretem a profi környezetet, mely mindnyájunkra ösztönzőleg hat. Tudom, hogy csak akkor lehetek jó, ha a partnereim is jók. Most pró­bálni próbálunk, Taub János sajátos módszerével, mely fegyelmezettséget és fokozott koncentrálókészséget kö­vetel. Ettől elszoktunk, ritkán kívánták meg a rendezők. Sokkal inkább az eset­legesség és a felkészületlenség hatá­rozta meg a próbákat, ezért fontos órákat, napokat veszítettünk el.- A Művész Színház első bemuta­tója a Koldusopera, melyben Bicska Maxit alakítja. Szívesen játszik Brecht-darabot?- Mint az emberek többsége, ko­rábban én is kellő ellenállással viszo­nyultam Brechthez. A Nemzetiben, a Kaukázusi krétakör bemutatása után hónapok kellettek, hogy igazán meg­szokjam, sőt, meg is szeressem. Le­ginkább szókimondó nyersességet becsülöm. Nem kell Brechtet miszti­fikálni: furcsa, száraznak tűnő, fe­gyelmezett formában ugyan, de itt is embereket kell játszani. Én azon igyekszem, hogy a Taub-féle, sok­szor hidegnek ható koreográfiában egy hús-vér Bicska Maxit tudjak fel­mutatni, aki tele van érzelmekkel. Bicska Maxi nagyon kemény és gát­lástalan figura, aki azonban minden­kit meg tud nyerni magának. Ezért veszélyes. Most nagyon sok embert látunk magunk körül, akik kegyetle­nül keresztülgázolnak mindenkin.- Ez adja a darab aktualitását?- Igen, az emberek lassúságát, bá­tortalanságát vagy butaságát sokan használják ki. Koldusok és gengszte­rek szép számmal akadnak körülöt­tünk. Aktuális tehát a darab, de nem erőltetetten aktualizáló az előadás.- Ha nem is Bicska Maxiként, de láthattiik már Koldusoperaelőadáson.- 1981-ben, amikor a Nemzeti Színházhoz szerződtem, elsőként épp ebben a darabban léptem fel, Ljubi- mov rendezésében. Tojás Edét, az egyik bandatagot játszottam. Egy an­gol emeletes busz volt a díszlet, a sze­replők abban ültek, és onnan léptek ki a színpadra. így az összes próbát és előadást végig a színpadon töltöttem, és annyiszor hallottam a Koldusope­ra dalait, hogy mindet kívülről tu­dom. Éppen ezért nehéz, hogy a dalo­kat ne ismert slágernek, hanem az elő­adás szerves egységének tekintsem.- Hol láthatjuk még ebben az évadban?- A Kolibri Színházban játsszuk tovább Szomory: Incidens az Inge- borg hangversenyen és Lengyel Menyhért: Az árny című darabját. A Kolumbusz című rockoperát jövő nyárig nem adjuk elő, de zenei anya­ga szeptemberben jelent meg CD-n és kazettán. Készülünk egy Lorca­estre is, mely október 21-én lesz a Fé­szek Klubban. Szentandrássy István festőművészt megihlették Lorca ci­gányrománcai, csodálatos festmé­nyeit a nagyteremben lehet majd megtekinteni. Mi néhányan, Cserhal­mi Györggyel, Körtvélyessy Zsolttal, Funtek Frigyessel és másokkal a hoz­závaló verseket fogjuk előadni, roma barátaink pedig zenélnek.- Megy tovább a Színészzenekar is?- Nekünk specialitásunk és legna­gyobb érdekességünk, hogy egymást is alig látjuk. Éppen ezért fantaszti­kus öröm számunkra, amikor minden évben augusztus elején összegyű­lünk, hogy felkészüljünk évi rendes koncertünkre a Budai Parkszínpa­don. Idén már a negyedik alkalom­mal léptünk itt fel és jövőre is kap­tunk meghívást. Év közben azonban egyeztetési problémák miatt nagyon nehéz hetünket különböző színhá­zakból összeszedni. De ha ráérünk, akkor elmegyünk a világ végére is.- A fellépések mellett marad-e ideje másra is?- A Fészek Klubban már négy éve működik és idén ősszel is újraindul egy kis stúdió, ahol Dölle Zsolttal együtt fiatalokat ismertetünk meg a színházi fortélyokkal. Zsolt, mint pantomimművész, elsősorban a moz­gásra figyel, én pedig a próbált jele­neteken keresztül a gyerekek kapcso­latteremtő, illetve koncentráló képes­ségét és beszédkészségét igyekszem fejleszteni. Kettőnk munkája termé­szetesen nem válik el egymástól. Ez is, akárcsak a Művész Színház-beli működésem, izgalmas és állandó megújulást kívánó feladat. Mind­egyik nagy kaland!- Mi az első Fradival kapcsolatos emléke?- Ahogy a bölcsőben Fradit kiabál­tam. .. Na, de félre a tréfával, nálam a „fradizmus” szülői örökség, hiszen kézen fogva hoztak a meccsekre - így boldogan mondhatom, hogy lát­tam a hatvanas évek nagy Fradi csa­patát. Micsoda csatársor volt: Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, az­után pedig Brankovits.- Tudjuk, hogy sokrétű sportem­ber. ..- Igen, az öttusa mellett a kosár­labdázás és természetesen a foci is kedvelt sportágam.- \Az öttusából melyik a kedvenc száma?- Legjobban a vívást szeretem.- A Színészzenekar mellett a lab­darúgó színészválogatottnak is osz­lopos tagja.- Amikor csak tehetem, mindig beszállok egy jót focizni, de ahogy emh'tettem öttusázni és kosarazni is imádok.- A Fradiból kivel van szorosabb barátságban?- Nagyon sok haverom van a Fra­diban, de Dölle Zsolttal évek hosszú sora óta igaz barátságban, mi több, közös „munkaviszonyban” vagyunk. Egyébként a barátság az, ami szá­momra még rendkívül fontos. A Fra­di pedig köztudottan baráti és csalá­dias klub... Nagy Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents