Fradi újság (1993)
1993 / 11. szám
8 FRADI ÚJSÁG I. A kezdet Az igazság az, hogy a vízilabdá- zással kötött több mint harminc éves szerelmemnek családunkban nem voltak hagyományai. Annál több a labdarúgással. Apai nagyanyám bátyja: Iszer Károly a „Tata” a magyar labdarúgás egyik megalapítója volt. A nagyobb rokonsághoz tartozott Jakab Laci az FTC, a Budapesti Lokomotív és Pósa a felejthetetlen „Prakker” is. Édesapám, ha alcso- nyabb osztályban is - de tíz évig focizott. A gimnáziumban osztálytársam volt Laborcfalvi, a felnőtt csapat nagyreményű kapusa és egy-két évet együtt koptattuk a padot Henni II. Miklóssal is. Természetesen ilyen külső és belsőhatásokra én is megpróbáltam labdát rúgni. Nyilvánvaló, hogy hatalmas karrier előtt álltam. Csak egy dolog akadályozott meg a siker útján. A fűző. Akkoriban a labdát két részből kellett összerakni. Ha a gumiból készült belsőt és a bőrből összevarrt külsőt összeraktuk, a bejárati nyílást bőrfúzővel kellett lezárni. Ez a fránya főző befőzés közben rendszeresen megcsavarodott. így ha a labda ezen felületével ütközött az ember feje, akkor arra sokáig emlékezett. Az ilyen jellegű találkozásaimat igyekeztem csökkenteni. Emlékszem egy KISOK bajnokság során 0:0-ra állt a mérkőzés. A győzelem a továbbjutást, a döntetlen a kiesést jelentette számunkra. Az utolsó perc előtt szöglethez jutottunk. Én fejem bőrét kímélendő kezdtem komótosan az ellenfél tizenhatosáról kivonulni. A beívelt labdát Garban Lóránt barátom a kapufára lőtte. A kipattanó labda viszont tarkón vágott és a kapuba hullott. GYŐZTÜNK. Ez lelkileg annyira megviselt, hogy a nagypályás labdarúgástól - sikerem csúcsán - visszavonultam. 1945-től kezdődően az FTC minA MEDENCE SZÉLÉN Egy mindenesfiú emlékei den létező csapatát, és azok mérkőzéseit szorgalmasan látogattam. Az FTC (Bp-i KINIZSI) bajnoki és kupa mérkőzéseit csak akkor kezdték el, ha én is megérkeztem. Kérdezhetnék, hogy miért az FTC-t érte ez a csapás, hogy szurkolójává lettem. Hát azért. Azért mert 40 évig a Vasas pálya mellett laktam. Azt hiszem az ember vagy fradis- tának születik, vagy nincs értelme életének. De ezért a vonzalomért nem egyszer- az elmúlt 45 év alatt nagyon sokszor- lelki és fizikai fájdalmat is bírnom kellett szurkolótársaimmal együtt. Azért vidámabb dolog is történt velem. Ez viszont már közelít a vízilabdához. 1955-ben - mert meghívtak - épp néphadseregünket erősítettem. Szombati fegyvertisztításom nehezen akart befejeződni. Ezért korábbi gyakorlatomtól eltérően nem volt időm otthon civilbe átöltözni. így a csodálatos szovjet mintájú gimnasz- tyorkámban száguldottam a Margit hídról a szigetre befelé. A volt Úttörő stadion egyik rekettyéséből egy fess katonatiszt ugrott elém. Beinvitált a bokrok közé. De mielőtt bármi rosszra is gondolhattam volna, átadott egy aranyos üvöltöző őrmesternek, aki egy teherautóra rúgott föl. A kocsi megtelt. Egy fél óra múlva a Kilián laktanyában tömörültünk, vagy szá- zadmagammal. Miután beépített ügynökeim nekem is voltak, a következőket tudtam meg. Bata István az akkori idők nagy honvédelmi minisztere szombati napon vette föl először új szürke tábornoki egyenruháját. Sétálni indult. Budapestnek annyi szép és csodálatos része van. Nem, ő a Margit szigetet választotta. Ahogy ott díszelgett fel és alá, alig volt aki megadta volna a köteles tiszteletet, a lapátolásnak csúfolt kézemelgetést. Őminisztersé- gét elkapta az elvtársi pulykaméreg és megszólította az őt épp lekörözni kívánó tüzér alhadnagyot. Mondja alhadnagy elvtárs, maga miért nem tiszteleg nekem! Mit gondol ki vagyok én? Az alhadnagy végignézte Batát, majd közölte: ahogy így elnézem, nyilván maga az új tűzoltó főparancsnok. Derék miniszterünk erre mozgósította a városparancsnokság teljes harci állományát és minden egyenruhás személyt a Margit szigetről a Kilián laktanyába hurcoltatott. Ebből számomra csak egy szomorúság származott, lemaradtam az FTC- UTE (Bp. Kinizsi-Bp. Dózsa) bajnoki vízilabda mérkőzésről. Ha lassan araszolva is, de egyre közelebb kerültem a vízilabdázók világához. Munkatársam Jaskó Karesz adta meg a döntő lökést. Az öccse Iván ugyanis a felnőtt csapatunknak volt nagyreményű játékosa. Közreműködésével sok mindenkit megismerhettem, ami egy szurkolói státuszban lévő halandónak már önmagában is nagy élmény. A végső megérkezésig azonban néhány évig még várni kellett. Dr. Giovanolli István (Folytatjuk) Víziiabdacsapatunk bajnoki mérkőzései Október 2. Eger-FTC Október 9. FTC-BVSC Október 16. OSC-FTC Október 23. FTC-Vasas Október 30. Tundsram-FTC November 6. FTC-UTE November 13. KSI-FTC November 20. Szeged-FTC November 27. FTC-Szentes December 4. SZESE-FTC December 11. FTC-Spartacus Egy régi kép-egy muzeális emlék... A tizes évek egyik „világháborús" FTC csapata. Az ekkor még csak pár éves FTC klubház (1911 szeptemberében készült el) eló'tt állók nem mindegyikét ismerjük. 1-es: Kiss Béla (ó' válogatott is volt!), 2-es Mihók Béla (napjaink jégkorong szakosztályvezetőjének a nagyapja!), 3-as Izsák Zsazsa (később a Fradi futballpalánták legendás nevelő edzője vált belőle!), 4-es Ungár Gyula (a híres német-angol túrán káprázatosán védett). Katonaruhában pedig Medgyesi Jenő, aki 1929-ben a nagysikerű cél-amerikai túrán kalauzolta fradista „utódait”... CASINO VIGADÓ Bp. V. kér., Vigadó u. 2. ROULETTE BLACK JACK SLOT MACHINES TANDOX Autójavító Kft. 1107 Budapest, Barabás u. 40/B. Telefon: 269-9767 Fax: 269- 9808 Mi tudjuk, hogy az Ön ideje drága, épp ezért szerelőink a még precízebb és gyorsabb szervizelés érdekében rendszeres továbbképzés keretében sajátítják ei az OPEL márka műszaki újdonságait. Nálunk nincs alkatrészhiány, mivel saját OPEL alkatrész-áruházunknak köszönhetően közel 10 000 féle OPEL alkatrészünk van raktáron. Garanciát adunk kilométer megkötés nélkül - hat hónapra - minden általunk elvégzett szervizmunkára. Hozzánk bármikor fordulhat, kollégáink szívesen állnak rendelkezésére a 269-9767-es telefonszámon. Tisztelettel: TANDOX Atójavító Kft.
