Fradi újság (1993)
1993 / 11. szám
6 FRADI ÚJSÁG Erre a találkozóra még nem lehetett jegyet váltani... Az eló'készületi meccs közben is épült a Népstadion „toronyépülete” és még a játékoskijáró sem volt „bombabiztos”... Az épülő' felsó'lelátó - és évtized múltán egy oda érvényes jegy (FTC-Wi- ener SC 2-0) FELSŐ KÖZÉPTRIBÜN Bejint » Népstadion úti kapun! összesen: 16,— Ft „JEGYBEN” JÁRT A FUTBALLAL... Hál Istennek akadnak még olyan „őrült” futballrajongók széles e hazában, akik nem csakúgy a fiók mélyén, hanem nagy becsben is tartják az egykori legendás mérkőzésekre szóló belépőjegyeiket. Mint például Makkai László. Ez az 52 esztendős úriember nem mindennapi ajándékkal kedveskedett a Fradi múzeumnak, illetve annak szakavatott muzeológusának, Nagy Bélának: több mint száz bilétát adományozott a klubnak avégett, hogy helyet kapjanak a vitrinben a többi felbecsülhetetlen értékú zöld-fehér relikvia között.- Emlékszik még, mikor és milyen indíttatásra kezdte gyűjtögetni a belépőket? - kérdeztük Makkai urat.- Semmi különösebb nem motivált, egyszerűen megtetszettek a mívesen kimunkált, esztétikailag szinte művészi kivitelben kibocsátott jegyek. Talán tizenhárom éves koromban tettem el az elsőt. Persze azelőtt még leginkább kerítésen átmászva jutottunk be a lelátóra, hiszen nem volt pénzünk meccsjegyre.- De melyik jegyet tette el először?- Erre sajnos nem tudok válaszolni, mert eleinte nem írtam a hátára, ki kivel és mikor játszott és mennyi lett az eredmény. Egyszerűen csak sajnáltam eldobni. Aztán szép lassan kezdett gyarapodni a gyűjteményem.- Sokban különböztek az akkori jegyek a maiaktól?- Hajjaj, de még mennyire! Régebben a válogatott mérkőzésekre gyönyörű víznyomásos jegyeket bocsátott ki, ami ha belegondolunk, nem lehetett olcsó mulatság. De akkoriban nem kellett mindenen spórolni.- Legkedvesebb bilétája?- Több is van. Említhetném akár a 7-1-es magyar-angolt, ami ugye az évszázad mérkőzésének a visszavágójaként vonult be a labdarúgás történelmébe. De inkább nem is emelnék ki mást, hiszen rengeteg mérkőzésre jártam, s jónéhányról elmondhatom, hogy nagyszerűen szórakoztam, csodálatos élményben lehetett részem. Egy-egy hétvégén általában öt-hat meccsen is ott szurkoltam a lelátón, nem is a csapatokért, hanem a jó futballért rajongtam. Akkoriban még az NB II-ben is magas volt a színvonal.- Melyik klubért dobog a szíve?- Klubsoviniszta soha sem voltam. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a két legkedvesebb csapatom két ősi rivális, a Ferencváros és a Kispest. Egyébként inkább a nagy egyéniségek miatt szurkoltam ennek vagy annak a gárdának. Kocsis Sanyi volt az első kedvencem, aztán Albert Flóri. Azt hiszem, az utolsó igazán nagy egyéniséget Nyilasi Tibornak hívták a magyar pályákon.- Akkor most, ha nem tévedek, a Zöld Sasok híve.- Be kell vallanom őszintén, manapság nem sűrűn járok meccsre. Sokkal szívesebben megyek ki egy Fradi öregfiúkra. Nem tehetek róla, de engem inkább az ottani játék emlékeztet arra a sportágra, amit úgy neveznek, labdarúgás.- Ez elég szomorú a maiakra nézve.- Nem szeretnék senkit megbántani a fiúk közül, hisz ők nem tehetnek róla, hogy nem tudnak annyit, mint elődeik. Elképesztően sokat változott maga a futball, s mi nem tartottuk a lépést a nyugattal.- Vagyis mostanában nem sok jegyet tett el.- Nem is tagadom. Néha-néha azért kilátogatok a Fradi-pályára. Elvégre itt dolgozom szemben, a Filmgyárban. És a régi barátok is itt rugdosták a labdát. Sőt, amatőr szinten magam is belekóstoltam a futballba. Együtt focizgattunk egykoron Rákosi Gyuszival, vagy Dalnoki Jenővel. Mondhatnám azt is, az Üllői úton nőttem fel.- Nyilván ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fradinak adta a bilé- tagyűjteményét.- Igen. De befolyásolt az is, hogy megadják a tiszteletet az ereklyéknek. Tudtam, hogy a Fradi múzeumban kellőképp megbecsülik ezt a gyűjteményt, itt jó kezekbe került. n-ly FELSŐ OLDALTRIBÜ Bejárat a Verseny utcai kapun! SZEKTOR t,~ Ft A Fradi két híres kupameccsére érvényes jegye a Népstadionbeli 90 percekre. A 171-es az FTC-lnterre, a 99-es számú az FTC-Manchester United (2-1) mérkőzésre biztosította a belépést. Akinek ilyen jegye volt, látta Karába óriási bombagólját... VILÁGBAJNOKSÁGON JÁRTAK Az idei kerékpáros világbajnokságot a norvégjai Hamarban rendeztek. Az Oslótól mintegy 140 km-re fekvő városban történelmi jelentőségű viadalra került sor, mivel első ízben fordult elő, hogy a profik és az amatőrök együtt álltak rajthoz. A versenyen a magyar színeket kizárólag zöld-fehér kerekesek képviselték. A válogatott ugyanis Illés Bálint edző és Sipos János szövetségi elnök kíséretében Pais Péter, Hegyes János és Fábián István összetételben utazott ki a skandináv országba.- Nem is okoztunk csalódást - mondja Illés Bálint. A kerékpársport hazai állapotait figyelembe véve tényleg nem szerepeltünk rosz- szul. Egyedül Hegyes maradt el kissé a várakozástól. Talán a felkészülése nem sikerült úgy, ahogy azt szerettünk volna, de az is hátráltatta a jobb időeredmény elérésében, hogy társa bukott. Ez az ezer méteres távon nagyon ritkán fordul elő, és óhatatlanul is visszaveti a versenyzőt. Fábián és Pais teljesítményével elégedettek lehetünk. Az ő esetükben előre nem tudtuk, hogy az idő, amit mennek, mire lesz elegendő a vb mezőnyében. Nos, elég illusztris volt a névsor azoknak, akiket megelőztek.- S úgy különben, milyen volt odakint a hangulat?- Számomra kicsit feszültnek, nyomottnak tűnt. Mégpedig azért, mert a profik bizonyítani akartak, nem hiába profik, az amatőrök meg mindenáron meg szerették volna mutatni, hogy ők is tudnak legalább any- nyit. Ebből aztán néha sportszerűtlen jelenetek is adódtak. Soha ennyi bukást nem láttam még világversenyen. Mindettől függetlenül csodás körülmények, ideális feltételek között nagyszerű volt a rendezés. Óriási élmény volt, hogy ott lehettünk. Pais Péter túl a harmadik X-en is remekül tekeri a pedált. A bringá- sok élő legendája, aki - még leírva is szinte hihetetlen - 50-szeres magyar bajnoknak vallhatja magát, Hamarban is a válogatott legjobbjának bizonyult. Az úgynevezett selejtezőversenyen, ahol minden kör után kipottyan az utolsó, a hetedik helyet szerezte meg.- Világbajnokságon már végeztem előrébb is, 86-ban Coloradoból van egy negyedik helyezésem is. Az előzmények ismeretében most sem álmodhattunk éremről. Ez a vb számunkra tulajdonképpen nem volt több diplomáciai kapcsolattartásnál.- Ezt meg hogy érted?- Mind erőnlétileg, mind technikailag, mind feltételrendszer tekintetében messze elmaradtunk a nyugat mögött. így eleve az esélytelenek nyugalmával állhattunk rajthoz.- De nem bántad meg, hogy kimentéi?- Persze, hogy nem. Láttunk csodabringákat, amikkel akár az évezredforduló környékén is jó esélyekkel versenyezhet bárki. Az angoloknak például olyan biciklijük van, hogy szinte teljesen rádőlnek a kormányra, minimálisra csökkentve ezzel a légellenállást. A pálya faborítású, számunkra szokatlanul gyors volt. Hiába, mi a jó öreg Millenáris betonján nőttünk fel. Közvetlen közelről tapasztalhattuk, mennyivel előttünk jár a világ élmezőnye. Egyhamar, biztos nem érjük őket utol. n.
