Fradi újság (1993)

1993 / 10. szám

FRADI ÚJSÁG 5 „Tehát a kapuban Szeiler József” Nyitóforduló, BVSC-Dreher-Fe- rencváros mérkőzés a Népstadion­ban. A Zöld Sasok kapujában egy szőke, bongyor hajú fiatalember röp­köd ide-oda a bemelegítésnél az 1 -es számú mezben. Szeiler Józsefnek hívják. Aki csak egy kicsit is jártas a futballban, az nagyon jól tudja, való­ságos csoda, hogy ő a kezdőember. Nem, a képességeit soha senki nem vonhatta kétségbe. S nem is a cseresorból kellett visszaküzdenie magát a csapatba. Hanem a halál tor­kából...- Amikor a találkozó előtti percek­ben bemutatták az együtteseket a hangosbemondón, látszott, kicsit el- érzékenyültél.- Igen, mert engem különösen meleg hangon köszöntöttek, s ez rendkívül jól esett. Komolyan mon­dom, eleinte nemis figyeltem oda. Amikor az hangzott el, hogy hosszú utat tett meg, míg most újra itt lehet közöttünk a pályán, azt hittem, Détári Döméről van szó. Különben is, el voltam foglalva, hisz a fiúk rúgdos- tak kapura. Egyszer csak hallom, hogy „tehát a kapuban Szeiler Jó­zsef’! S a közönség is hatalmas ová­cióval fogadott. No, ekkor nem taga­dom, legszívesebben elbőgtem volna magam.- Hányadszor védtél a Ferencvá­rosban élvonalbeli bajnoki mérkőzé­sen?- Ez volt a negyedik meccsem. És ezen kaptam életem első NB I-es gól­ját.- Gondolom, emiatt nem vagy túl­zottan elkeseredve. Bármibe lefoga­dom, februárban azzal is kiegyeztél volna, hogy az idei bajnokság első ta­lálkozóján háromszor kell kikotor­nod a hálóból a labdát.- Talán még át is ölelem, aki ilyet jósol. Szerencsére most már ott tar­tok, hogy bosszant ez az egy is. Ad­dig egyetlen lövés sem jött kapura, nem igazán éreztem meg a ritmust, szerintem nem hibáztathatnak a gó­lért. De még így is idegesít, pedig vá­laszként rúgtunk egy ötöst.- Szerinted hogy ment a védés az újjászületésed utáni debütálásod­kor?- Az első félidőben akárcsak a csapat, én is bizonytalankodtam egy keveset, a második félidőben már nem volt gond. Nem is tettek nagyon próbára a vasutas csatárok.- Nyilasi Tibor csak a dicséret hangján nyilatkozik rólad. Elképzel­hető, hogy annyi esztendő után való­ra válhat az álmod, s te leszel a Fe­rencváros első számú kapusa?- Végre megkaptam a lehetőséget, remélem, a labdákhoz hasonlóan ez sem csúszik ki a kezemből. Most már minden csakis rajtam múlik.- Majd kicsattansz az erőtől. Cseppet sem fáj soha ez az átkozott vágás ott a hasadon?- Hál Istennek, egyáltalán nem is érzem. Csak látom a tükörben. S gyakran nézegetem. Mert egy ilyen betegség után annak is örülnöm kell, hogy nézegethetem... (naszály) Tizenhármán... Az 1991-92-es idénytől kezdve az FTC első csapatában sorrendben így mutatkoztak be a játékosok: 611. Szergej Kuznyecov 1991. augusztus 24. Vác: Vác-FTC 1-1 bajnoki 612. Balogh Gábor 1991. szeptember 28. Üllői út: FTC-Kispest 0-0 bajnoki 613. Morvái Zoltán 1991. december 4. Üllői út: FTC-HASK Gradjanski 2-1 614. Bubcsó Norbert 1991. december 4. Üllői út: FTC-HASk Gradjanski 2-1 615. Soós András 1991. december 4. Üllői út: FTC-HASK Gradjanski 2-1 616. Fodor Imre 1992. február 22. Üllői út: FTC-Sturm Graz 2-2 617. Eugen Neagoe 1992. február 22. Üllői út: FTC-Sturm Graz 2-2 618. Gregor József 1992. július 29. Üllői út: FTC-Volosz 8-0 619. Sorin Cigan 1992. szeptember 26. Üllői út: FTC-Rába ETO 2-2 bajnoki 620. Zavadszky Gábor 1993. május 19. Üllői út: FTC-MTK 1-0 MK 621. Hrutka János 1993. augusztus 8. Salgótarján: S. Kohász-FTC 4-7 MK 622. Kovács József 1993. augusztus 8. Salgótarján: S. Kohász-FTC 4-7 MK 623. Détári Lajos 1993. augusztus 14. Népstadion: BVSC-FTC 1-5 bajnoki Hrutka és Zavadszky „Fantasztikus érzés volt” A BVSC elleni 5-1 után... Álló sor balról: Szekeres, Telek, Kovács, Simon, Gregor. Elöl: Szeiler, Wukovics, Lipcsei, Albert, Détári, Keller Ügy tartja a mondás, mindenki a maga sikereinek kovácsa. Miért éppen egy Kovács, pontosabban Kovács Józsi lenne kivétel ezalól? Ez a fiú az első bajnoki mérkőzé­sén, melyen ferencvárosi színek­ben játszott, mindjárt két góllal kedveskedett a zöld-fehér szurko­lóknak. Persze, hogy rögtön ked­venc lett az Üllői úton.- A megilletődöttség nyoma sem érződött rajtad a Népstadi­onban...- Nem vagyok egy izgulós fajta. De néhányszor körbepislogtam, míg felfogtam, hol is vagyok tulajdonképpen. Ilyen stadionban ennyi néző el­őtt még soha nem léptem pályára azelőtt. Fantasztikus érzés volt. És azért az sem volt mellékes, hogy sztárok között Détárival, Alberttel és Lipcse­ivel egy csapatban játszhattam.- És lőttél két gólt Felidéznéd ezeket az örömteli momentumo­kat?- Az első találat előtt Döme magára csalta a védőket, kivárt egy üte­met és remek labdát tálalt elém. Nem volt túl nehéz dolgom. Amikor lát­tam, hogy megrezdül a háló, szinte megszűnt körülöttem a külvilág, az­tán hirtelen ott találtam magam az ünneplő Fradi-tábor előtt. Hogy hogy kerültem oda, már alig emlékszem. Csak úgy vitt a lábam. A társak meg ölelgettek.- A második gólod sem volt akármilyen csatárteljesítmény.- Tényleg nem volt csúnya. De ehhez megint kellett egy csodás át­adás, amely ezúttal Flóritól érkezett. Nagyszerűen megérezte, hogy mi­lyen irányban és ütemben mozdulok el a védőről.- Azt ugye már tudod, hogy te lőtted a Fradi 1100. népstadionbeli gólját. De hány gólt lőttél korábban az első osztályban?- A szaklap szerint a BVSC elleni meccs végéig összesen tizenkilen­cet. Én mintha egy kicsivel többre emlékeznék, de lehet, hogy nekik van igazuk.- Az előző Fradi újságban azt ígérted, Fradi pezsgővel ünnepied majdan első találatodat. Volt pukkanás?- Az ígéret szép szó... Természetesen folyt a pezsgő, bár nagyon szo­lid keretek között. A szüleim és barátnőm társaságában.- Átlagon felüli gólerősséget már korábban, előző csapataidban is feltűnt. Itt a Ferencvárosban hány találatot ígérsz a szurkolóknak?- Nem szokásom a jósolgatás, remélem, minél többször feliratkozom majd a góllövő listára. Csakis azt ígérhetem meg, hogy megszolgálom a számomra is kissé magasnak tűnő vételáramat.- Tudod, az ígéret szép szó... nasz-

Next

/
Thumbnails
Contents