Fradi újság (1993)
1993 / 10. szám
2 FRADI ÚJSÁG FRADI PÓLÓ A FERENCVÁROS VÍZILABDACSAPATA a nyolcvanas évtized végén sokadik aranykorszakát élte. És ez most szó szerint értendő, hiszen dr. Szívós István vezető edzős- ködése idején a gárda szorgalmasan gyűjtögette a bajnoki érmeket. Sőt, kétszer a nemzetközi kupák elődöntőjébe is eljutott, ahonnan mindkét alkalommal valószínűtlenül kicsi különbséggel esett ki. A szép idők egy valóban zivataros júniusi délelőttön értek véget a Hajós Alfréd uszoda nyitott medencéjében. Az FTC akkor a bajnoki döntőben legyőzte a Vasast, és az 1990-es siker óta kénytelen jobbára emlékeiből élni. 1992-ben aztán ismét megfogalmazódott: (újra) kell egy csapat! Az előző társaság ászai, Ambrus Tamás, Gyöngyösi András, Dóczy István, Vad Lajos addigra már mindannyian külföndön pólóztak, a Fradi megújított szakosztályvezetése pedig megpróbált megfelelő pótlásról gondolkodni. Első lépésként Vad Lajos utódját találták meg - méghozzá magában Vad Lajosban. A balkezes bombázó úgy döntött, hazatér Co- móból, mert a magányból egy év is bőven elegendő, és ha már Pestre jön, másnak esélye sem lehet, csak a Fradinak. KAPUSPOSZTRA Tirolból, Innsbruckból erősített a szakosztály. Természetesen nem valami ismeretlen osztrák kapuscsodára leltek, hanem leszerződtették Kardos Istvánt, aki kinti tanulmányai befejezése után ugyancsak Magyarországra vette az irányt, mert - mint elmondta - az iskolapadban sokat okult ugyan, de a vízben, póló közben jobbára csak felejtett. Ezután dr. Horkai György került a válogatott élére, a szövetségi kapitányi posztra, és kiválasztottjaival minőségben-mennyiségben olyan szintű munkát végeztetett, amelybe kívülről, légiósként szinte képtelenség volt bekapcsolódni. Rövidesen nyilvánvalóvá lett: aki részt szeretne venni az 1996-os olimpián, annak Atlantába Magyarországon keresztül vezet az út. A MÁJUSI, athéni Világ Kupán ezüstérmes gárdában mindössze egy idegenben játszó kapott helyett, Gyöngyösi András. Igen, „Tojás”, aki a Genova menti Pro Recco csapatában ontotta hétről-hétre a gólokat, februárban az UTE ellen LEN Kupa döntőt is játszott. Az Újpest akkor mindkét mérkőzésen fölényesen verte ellenfelét, a második összecsapás után, a genovai uszodában Gyöngyösi mégsem volt vigasztalhatatlan. Sőt, a következőket mondta:- Örülök, hogy magyar csapat nyerte a kupát, mert Olaszországban a mi pólónk nimbusza egyre süllyed, most is biztosak voltak a győzelemben. Legalább láthatták, hogy Magyarországon is tudnak vízilabdázni. Amikor a hallottakon nekibátorodva megkérdeztük, igaz-e, hogy nyáron esetleg visszatér, Gyöngyösi egyáltalán nem válaszolt kategorikus nemmel. És aki valamelyest eligazodik a sportolók szótárában, az nagyon is jól.tudja: ez bizony már majdnem igen. A tavasz folyamán egyre előrébb haladtak az FTC és Gyöngyösi András tárgyalásai, és bár időközben az olaszok is újabb, igen kedvező szerződést kínáltak, ez már nem marasztalhatta „Tojást”. Miután véglegesen határozott, a Komjádi uszoda büféjében indokolta döntését:- Igazán nagy nemzetközi sikerre vágyom, az az álmom, hogy 1996- ban olimpiai döntő játszhassak Atlantában. Ha ennek érdekében haza kell jönnöm, itt vagyok. A Ferencváros vezetői elmondták, hogy rajtam kívül további erősítéseket is terveznek, és ha feljavul a csapat, akkor valóban érdemes hazajönnöm. Mi az, hogy feljavul. Szinte kész tényként könyvelhettük el, hogy az FTC-ben folytatja pályafutását Roman Polacik is. Bizonyára emlékeznek még a Vasas behemót, sistergő balkezű centerére, aki bajnoki aranyéremmel búcsúzott Angyalföldtől, és Nápolyba szerződött. A szlovák Fiú azonban egyre nehezebben birkózott meg az igazi otthont jelentő Kassa és Dél-Olaszország távolságával, és bár a magyar póló napjainkban sem eredményességben, sem anyagiakban nem mérhető az olaszhoz, Budapestnek mégis van egy behozhatatlan előnye a többi világvárossal szemben: a legközelebb fekszik Kassához. POLACIK végül mégsem jött, és a „miértre” különféle variációk láttak napvilágot. Maga a játékos azt terjesztette, neheztel a Fradi-vezető- ire, mert az első, egyeztető beszélgetés után úgymond nem keresték, elfelejtkeztek róla. Wiesner Tamás szakosztályvezető azonban elmondta, Polacik sztorija épp a valóság tökéletes fejreállítása. Szóban tényleg megegyeztek, kezet is adtak egymásnak, és azzal búcsúztak, Polacik majd jelentkezik. Ez a jelentkezés azonban hónapokat váratott magára, és magyarázatként hamarosan híre járta, hogy egy magánszponzor háromszázezres ajánlattal próbálta Po- lacikot Nápolyban marasztalni. Ami azt illeti, nyomós érv, a jelek szerint hatott is. A FERENCVÁROS erősítési terveit, az ütemet mindez nem befolyásolhatta. Ha nem sikerült elhozni a Vasas egykori centerét, gyerünk, vigyük a mostanit. A nyári átigazolási időszak kétségkívül legnagyobb szenzációja: Tóth László is a Fradié! A Szentesről indult középcsatár épp az FTC jelenlegi vezető edzője, Kásás Zoltán szövetségi kapitánysága idején lett stabil válogatott, így két régi ismerős újra összetalálkozott. Tóth László az Üllőiúti klubházban, néhány perccel szerződésének aláírása után a következőket mondta átigazolása hátteréről:- A Vasas már tavaly is az utolsó pillanatig várt az újabb szerződéskötéssel, idén is teljes bizonytalanságban hagytak, napról napra halogatták a megbeszélést. Én viszont szerettem volna azzal a tudattal kiutazni az angliai Európa-bajnokságra, hogy otthon már mindent elrendeztem. Pont ebben a helyzetben keresett meg a Fradi, elhívtak, a Vasasnál pedig különösebben nem marasztaltak. Úgy képzelem, ha egy árverésen, vagy bárhol két fél versenyzik valaminek a mnegvételéért, egymásra licitálnak, én viszont csak a Fraditól kaptam ajánlatot, különösebben tehát nem kellett tépelődnöm.- Mielőtt azt hinnénk, csak kényszerből jöttél ide, nyugtasd meg a szurkolókat és a társakat: azért, ugye más is vonzott?- Persze, itt a Ferencvárosnál egyedi a légkör. Egészen már ilyen szurkolótábor előtt sikert elérni, bajnokságot nyerni, mint mondjuk a BVSC-ben, két tucat néző előtt.- Vendégtől udvariatlanság lenne megkérdezni, de te már nem vagy az, így nyugodtan megtehetem: meddig maradsz, hiszen folyamatosan csábítanak külföldre?- Ha megnyerjük a bajnokságot, vagy a Magyar Kupát, tehát ha kiléphetünk a nemzetközi porondra, semmiképpen nem szerződök el. AZ EURÓPAI kupaszereplés pedig kötelező cél, legalábbis Papp Albert szakosztályelnök szerint, aki szakítva az általában szokásos, taktikus nyilatkozatokkal, kerek perec kimondja: ennek a csapatnak három éven belül BEK-döntőt kell vívnia. Ennek érdekében további erősítések is történtek, hiszen a Ferencváros pólósa már Steinmetz Barnabás is. Az egykori kiváló kapus, dr. Steinmetz János fia ugyan mezőnyjátékos, de a védekezésből így is nagyon hatékonyan ki veszi a részét, fiatal kora ellenére máris oszlopos tagja Horkai György válogatottjának. A negyedik igazolással, a KSI-ből szerződtetett Radványi Attilával teljes a lista. Kásás Zoltán vezető edzőt arra kértük, tartson nekünk külön névsorolvasást, régiek és újak számbavételével. íme:- Az egykori Fradi fő erénye az volt, akármilyen sok gólt kapott, általában eggyel többet tudott dobni. Tavaly mindez a visszájára fordult, ugyan nagyon kevés gólt kaptunk, mégis elveszítettük a mérkőzéseket, mert még kevesebbet lőttünk. Gyöngyösi András és Tóth László rengeteget tehetnek azért, hogy véget érjen ez a gólínséges időszak. Ma Magyarországon nagyon kevés a korszerű szellemben játszó, jó hátvéd, egyikük Steinmetz Barnabás. Fizikai adottságai kiválók, ő is komoly erősítés számunkra. Radványi Attila igazi csapatember, nagyszerű úszó, azt várjuk tőle, hogy felgyorsítsa a játékunkat.- Ha már az újakkal kezdtük, folytassuk két régivel, Bíró Attilával és Csizmadia Zsolttal. Ők a közelmúltban elvágytak a Fradiból, sőt majdnem el is mentek...- De szerencsére maradtak. Bíró Attila példamutatóan edz, szeretne válogatott lenni, és úgy érzem, erre meg is van minden esélye. Csizmadia Zsolt is visszatért, teljes intenzitással kapcsolódott be a közös munkába. És akkor még szót sem ejtettünk az elmúlt évek válogatottjairól, Lová- nyi Róbertról, Pardi Tiborról, Vad Lajosról. Az egyetlen váratlan gondot Regős Áron sérülése jelenti. A fiatal center olyan szerencsétlenül esett le a lépcsőn, hogy térdében szinte minden elszakadt, ami szakadhatott, jelenleg a műtét utáni lábadozás embert próbáló pillanatait éri. A társak viszont túrára utaztak Törökországba, csupán Loványi Róbert nem tartott a többiekkel, őt sérülés helyett sokkal örömtelibb ok akadályozta. Loványi sikeres államvizsgája után már ügyvédkedik, a napi munka mellett folytatja a vízilabdát. Az edzéstervet azonban itthonhagyták neki, munka után, délután öttől rendületlenül rója a napi penzumot. AMI A KLUBCSAPATOK SZÁMÁRA a nyári szünet és az alapozás, az a válogatottnak a nagy visszatérés időszaka volt a világ élvonalába. A májusi, Világ Kupa ezüstérem után a csapat a július-augusztusi, sheffieldi Európa-bajnok- ságon is döntőt játszhatott. A csoportból pontveszteség nélkül, első helyen jutott tovább, három góllal verte a sokak által a világ legjobbjainak tartott spanyolokat. Az elődöntőben a románokat is sikerült legyőzni, csupán a fináléban kellett meghajolni az olaszok - egyelőre, még - nagyobb tudása előtt. Az ellenfél mestere azonban elsőként gratulált, majd számunkra hízelgőén azt jósolta, a két válogatott még nagyon sok verseny döntőjében találkozik egymással. Az EB ezüstérmesek között hárman képviselték a Ferencvárost: Gyöngyösi András, Steinmetz Barnabás, Tóth László. Ebből is kitűnik, igen jól sikerültek idén az igazolások. Három válogatott már az első bajnoki meccs kezdete előtt is bőven felér egy mesterhármassal.
