Fradi újság (1993)
1993 / 9. szám
1 10 FRADI ÚJSÁG IN MEMÓRIÁM... Az utolsó „Hajrá Fradi!” Egy hét leforgása alatt elhunytak a legendás Sárosi testvérek! Előbb Béla június 15-én Zarago- zában, majd négy nap múlva Gyurka Genovában... Gyurka 55 évvel később azon a napon, amelyen 1938-ban világbajnoki döntőt játszott! ■Í~í*" Sarosi Béla 1974-ben a Fradi- pályán, két egykori játékostársával Monostori Károllyal és Gyetvai Lászlóval. Az FTC árbócrúdján Sárosi Béla halálhírére vontuk fel a fekete zászlót, amelyet Gyurka iránti kegyeletből a kupadöntő utáni napig fújdo- gált a ferencvárosi szellő... A Sárosi testvérek egykoron - ma már az égi tizenegy tagjai.. Dr. Sárosi György - a nyolcvanas években A Fradi futballmúzeum baráti társaságával áprilisban Olaszországban jártam. Genova is az úticélok között: szerepelt. Nem véletlenül, hiszen az FTC vezetőitől megbízatást kaptam egy „adósság” törlesztésére. Dr. Sárosi György, a klub legendás futballistája, rekorder gólszerzője ugyanis 1992 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából az FTC Aranydiploma kitüntetésben részesült. Akkor nem tudott hazajönni, nem vehette át, csak dísztáviratból értesült a megtiszteltetésnek. Idén áprilisban aztán az autóbuszba az Aranydiploma is bekerült. Április 4-én vasárnap, úgy este 7 körül érkeztünk Genovába, és a város központjában, egy bérház hangulatos lakásában Sárosi Gyurka már várt. Szépen felöltözve, láthatóan kicsit izgatottan fogadott, a másik szobában a felesége, sajnos betegen feküdt... Szóval nem illett sokáig időzni - de hát az ölelő karok és a meghatott tekintet azért beszélgetésre bíztatott. Az Aranydiploma - amely az FTC legnagyobb kitüntetése - könnyeket csalt Gyurka szemébe. A hosszú előszoba telis-tele volt Fradi-ereklyékkel, rendezetten, bekeretezve, s így kicsit közelebb hozták az Üllői utat. Gyurka boldogan mutatta a hajdani képeket, és némi keserűséggel jegyezte meg: „De hát, sajnos, nagyon megöregedtem, betegeskedem. .. ”- Melyik volt a legszebb fiatalkori fradista emléked?- Amikor a szurkolók a góljaim, akcióim után kórusban „Gyurka! Gyurka! ” ütemes kiáltással ünnepeltek. Nem is hagytam el soha a Fradit, és a drága szurkolókat is örökre a szívembe zártam. Ebben az egyesületben éltem át azt a nagyszerű érzést, hogy szinte éreztem a felém irányuló „forró szere tetet". Nekem ez volt pályafutásom legnagyobb ajándéka, a különféle érmek és kupák csak ezután következnek...- Húsz évesen tagja voltál a Fradi legendás, százszázalékos bajnokcsapatának...- Igen, a játékommal igyekeztem a bizalmat meghálálni, de ha jól emlékszem, akkor még nem ment úgy a góllövés - talán egy gólt ha szereztem. A bajnoki zárókép felejthetetlen volt: az utolsó meccsen a pálya közepén könnyes szemmel énekeltük a Himnuszt...- Általában könnyen elsírtad magad?- Mindig meghatott, ha válogatott meccsen képviseltem hazámat. Na és ugye, amikor egyszer-kétszer a szurkolók is meleg szívvel ünnepeltek. Ezek előcsalták az örömkönnyeket...- Néhányszor a vállukra is emeltek - úgy ünnepeltek. Emlékszel ilyenre?- A legemlékezetesebb az Austria elleni legendás KK-visszavágó - 6- 1-re győztünk ott, akkor szinte agyonölelgettek, de egy 1934-es Húsvéti tornán is vállon vittek le a pályáról. Igaz, két meccsen kilenc gólt szereztem...- Gondolom, a válogatottban is, amikor a cseheknek hét gólt rúgtál.- Óh, azon a meccsen nekem nagyon kijött a lépés, szinte minden sikerült. Az első félidőben egy, a másodikban hat gólt szereztem! Szegény Planicska arca egyre fehérebb lett, ahogy kapta a gólokat. Úgy megsajnáltam, hogy a meccs után hozzáléptem, átöleltem és vigasztaltam. Talán nem sokan tudják, de a „ hetes ” után életre szóló barátságot kötöttünk.- És a régi játékostársak közül kik voltak a kedvenceid?- A Fradiból senkit sem szeretnék említeni, hiszen úgy éltünk, mint a testvérek, egy mindenkiért, s mindenki egyért küzdött.- A portyákon, külföldi utakon ki volt a szobatársad?- Toldi Géza - akit Fradi-szívéért nagyon tiszteltem és szerettem. Micsoda lelkesedéssel, lendülettel játszott!. .. És ez ránk is nagyon lelkesítőén hatott.- Gyurka! Most is lelkes az Üllői úton a hangulat -, ugye, tudod, hogy a Fradi 1992-ben bajnok volt és ez igencsak összehozta a Fradi-tábort. Nem vágysz haza egy „csipetnyi Üllői úti hangulatra"?- Dehogynem, csak hát a betegségeim meg a korom miatt nehezebben mozgok. Pedig mindig szépek voltak a pesti hazalátogatások. Ahogy tíz éve a Fradi-szurkolók az FTC klubházban ünnepeltek, nos, úgy sírtam, zokogtam, hogy alig tudtam megszólalni. Jó volt ismét az Üllői úti stadion gyepén lépdelni, kezdőrúgást végezni. Bizony megható volt mindez, hiszen akik ott tapsoltak, fiaik, unokáik azoknak a régi szurkolóknak, akik hajdanán még engem ünnepeltet A falelátók eltűntek, de a pálya varázsa most is a Fradi imádatát hirdeti. Látod, ezért is örülök ennek az Aranydiplomának, hiszen onnan, a hazámból, az Üllői útról kaptam.- Nyáron, vagy az őszi hónapokra hazalátogattok?- Terveink között szerepel minél hamarabb, hisz ki tudja - meddig mehetünk...- Várunk, és a Fradi-múzeumban még a régi lelátó egyik gerendadarabját is megőriztük - fényképen és videón. Most búcsúzunk és „Hajrá Fradi!”.- Hajrá Fradi! És várjatok! Ezután elbúcsúztunk, kikísért az ajtón, még egy ölelés, egy integetés. Az utolsó!... Nagy Béla „A Fradi dicsőségéért mindenre készek voltunk” Sárosi III. Béla a Ferencváros egykori huszonötszörös válogatott labdarúgója hetekkel 74. születésnapja előtt, szívroham következtében hunyt el. 1937-től egy évtizeden át viselte a zöld-fehér mezt, három bajnok és három Magyar Kupa győztes Ferencváros tagja volt. Több, mint háromszázszor szerepelt a Fradiban s bár az összeállításokban fedezetnek írták, így is majd száz gólt szerzett! A nagytermetű játékos mind bomba-szabadrúgásaival, mind távoli lövéseivel a kortárs kapusok egyik félelmetes ellenfele volt. Még a partdobásaitól is rettegtek hiszen a 16-os környékén az már gólhelyzetet eredményezhetett. Erre korábbi beszélgetéseink egyikén így emlékezett:- A nagy taccsdobásokat Marku- sovszkitól lestem el és később én is úgy végeztem. Jobb kézzel dobtam - tehát egy kézzel - a ballal csak támasztottam a labdát. így majd mind szabálytalan volt, de a bírók nem merték lefújni, olyan tökéletesen sikerültek... A lövéseimben azonban nem volt semmi szabálytalan, „csak” megrúgtam a labdát... 1947-től már Olaszországban, a Bolognában rúgta a labdát. És egy nem mindennapi érdekesség: 1949- ben Sárosi Gyurka a Barinál edzős- ködött, és odahívta Bélát a csapatába... Egy éven át Sárosi Bélának a bátyja volt az edzője! Pályafutását Spanyolországban fejezte be - Zara- gozában telepedett le. Évtizedeken át ott élt - majd a hetvenes-nyolcvanas években több alkalommal is hazalátogatott. Természetesen eljött az Üllői útra is, ahol jól érezte magát, örült a régi játékostársakkal való találkozásnak, utódai sikereinek. No és rendre meglátogatta a régi játékostársakat.- Csikós Gyuszit a Leiningen utcában majdnem „elütöttem”. Ő ugyanis mindig kerékpárral közlekedett otthona felé, amikor én, hogy zrikáljam, egész közel autóztam hozzá és alaposan rádudáltam, sőt még ki is szóltam neki. Gyuszi leugrott a kerékpárról, méregbeborult arccal már éppen válaszolni akart a sértésre, amikor felismert. Mondani sem kell, összeborultunk, öleltük, csókoltuk egymást.- Ez a szeretet, baráti szellem volt a jellemző egykoron is?- Minket nagy hagyománytiszteletre, a Ferencváros iránti érzelembő életre neveltek. A Fradi dicsőségéért mindenre készek voltunk. Profizmus ide, vagy oda, a pénz csak mindezek után következett. Már soha nem tudom meg, hogy például mennyi pénzt kaptunk volna a S la via elleni KK döntő győzelemért. Minket a vesztes döntő után nem az esetleges pénz bántott, hanem azért zokogtunk, hogy a mérkőzés végén nem mi vehettük át a kupát, és nem játszhatták el a tiszteletünkre a magyar Himnuszt, nem loboghatott a nemzeti színű zászló... A Fradi pályán Sárosi halálhírére a fekete zászló lobogott. Gyászoltuk a távolban elhunyt igaz fradistát, aki egyik látogatásakor így búcsúzott:- Holnap elutazom, a szívem azonban itt, a Fradi pályán hagyom... N. B. * Most, augusztus elején kaptuk a hírt, hogy Sárosi Béla hamvait a családja még ebben a hónapban hazahozza és magyar földben helyezik végső nyugalomra. Búcsú a 100 gólos Fradi csatártól... Megdöbbentő szomorúsággal álltunk Kiszely István, a kortársaknak „Lapaj” becenéven ismert egykori csatár sírjánál. Immár ismét eltávozott tőlünk egy régi barát, egy légi zöld mezes. Talán az ifjú fradistáknak illik felidézni alakját, akár egy villanásnyi időre is. Kiszely a Fradi híres labdarúgója, tudásához képest kevés alkalommal viselte a címeres mezt, hét alkalommal hallgatta a pálya közepén a nemzeti imádságot. Pedig ballábas bombáival, nagy góljaival ott is kivívta a szakemberek, szurkolók elismerését. Tagja volt az FTC 1940-es és 1941-es bajnok és 1942-es Magyar Kupa győztes csapatának. KK ezüstérmes és sok nagy futballmérkőzés aktív részese. Kilencven Fradi meccsen 97 gólt szerzett! A legtöbb bombaként vágódott az ellenfél kapujába... Aztán eljött a búcsú, a távozás ideje - majd a visz- szavonulás senkinek sem könnyű percei. Immár szurkolóként is az Üllői úti pályát választotta. Ott ült a lelátón, bebenézett a klubházba. A Fradi futball- múzeumban szeretettel nézegette a hajdanvolt ereklyéket, sok volt köztük, amiért egykoron ő is küzdött és tett is azért, hogy mindez az Üllői útra kerüljön... Az új bajnoki rajtnál egy hely a lelátón immár üresen marad. Nem szoríthat utódjai sikerének, nem tapsolhat egy-egy Fradi gól láttán... Pedig egykoron ő is sok gólt szerzett. A legtöbbet idézzük a korabeli sportsajtóból... Kiszely csodálatos gólja A futballbajnokság páratlanul izgalmas finisében a ferencvárosi fiúk hétről hétre önmagukat felülmúlva igyekeznek behozni az Újpest hatalmas gólarányelőnyét. Vasárnap megtörtént az, amit senki sem tartott volna lehetségesnek: a ferencvárosi csatárok 9 gólt lőttek a Phőbus kapujába és ezzel hárommal felülmúlták Zsengellé- rék 106 adott gólját. Ennek a szinte hihetetlenül hangzó eredménynek a kivívásában ezúttal Kiszely, a fiatal ferencvárosi balösz- szekötő vitte el a pálmát. Egymaga hat szebbnél szebb gólt lőtt a Csikós által kétségbeesett elszántsággal védett Phőbus- hálóba. Közöttük egy olyat - az ötödiket - amelyről valószínűleg még évek múlva is legendákat fognak mesélni a ferencvárosi kiskocsmákban. A zöld- fehérek új tankja, a pálya közepetáján elkapott egy labdát, ellenállhatatlanul robogott vele az ellenfél tizenhatosáig és hiába nyomták, tolták, húzták ketten is: futás közben egyszerre csak lendült egyet a ballába és a következő pillanatban a labda bent táncolt Csikós kapujának jobb felső sarkában. Miként került oda, senki sem látta, mert a labda olyan borzalmas erővel suhant keresztül a téren, hogy egyszerűen lehetetlen volt szemmel követni. Csak mikor már vagy háromszor ide-oda pattogott a kapufa és a föld között, ocsúdott fel a nézősereg és szakadt fel sokezer torokból az önfeledt kiáltás: Góól! Góól!... Valóban az utolsó tíz év egyik legnagyobb gólja volt. Képes Sport, 1939. június 6.
