Fradi újság (1992)
1992 / 9. szám
1992. 9. szám A Ferencvárosi Torna Club lapja Ezt a számot J^ko ° szponzorálta! 2074 Perbál, Fő u. 8. Vallomások... villanások... az utolsó 180 perc előtt Telek András Simon Tibor ✓ Ú gy érzem, elég sokat fejlődtem az idén, ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy végre biztos kezdőember lehettem a védelem közepén. Az sem a véletlen műve, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt az egész NB I- ben, közvetlen előttem lévőkkel és Tonóval egymás gondolatát is ismerjük, tökéletes az összhang közöttünk, csak ritkán jöttünk zavarba. A tavaszi idényből ón sem szeretnék kiemelni egykét mérkőzést, ón minden győzelemnek egyformán örülök, volt is alkalmam rá bőven. Végre úgy játszottunk a találkozók többségén, ahogy egy Fradinak játszania kell, és amit a közönség is elvártőlünk. Régen fordult elő, hogy egy hetest vagy egy hatost rúgtunk volna bajnoki találkozón, a biztos vezetés tudatában sem álltunk le és kényelmesedtünk el. Veszprémben még nekem is volt lehetőségem a gólszerzésre, kár, hogy kihasználatlanul maradt. Teljesült egy hőn áhított vágyam is ebben az évben, Jenei Imre bizalmat szavazott nekem a válogatottban. S nemcsak kipróbált, hanem ott is tartott. Tudom, nincs bérelt helyem a középhátvéd posztján, mindig bizonyítanom kell. Azt hiszem, az angolok ellen ment a legjobban. Az Iz- land meccsről csak annyit, kínszenvedés volt lefelé jönni a pályáról. A Fradival viszont majd minden mécs után tiszteletkört futottunk... E z a tavasz a Fradiban mindenkinek csupa jót hozott. Ilyen fantasztikus sorozatra még mi sem számítottunk. Hadd ne emeljek ki egyetlen mécsesét sem, mindegyik találkozó úgy marad meg az emlékezetünkben, hogy csodálatos élményben lehetett részünk, s úsztunk a boldogságban. Állítom, ha ősszel nem kell eleget tennünk nemzetközi kupakötelezettségünknek, amire szintén szívesen gondolok vissza, de rengeteg energiát emésztett fel, legalább öt-hat ponttal többet szerzünk az NB l-ben, és sokkal hamarabb eldőlt volna a bajnoki cím sorsa. Ezúton is szeretném megköszönni a közönségünknek ezt a mindent felülmúló buzdítást, amihez hasonlóval soha nem találkoztam még magyar pályán. Nem is sejtik, milyen sokat segítettek ezzel a csapatnak, és nagymértékben hozzájárultak a sikerekhez. A válogatott szereplése azonban inkább keserűséget okozott. Az Izland elleni hazai vereség egész labdarúgó pályafutásom legnagyobb csalódása, még máig sem tudtam, s egyhamar nem is fogom kiheverni. Nem is értem, hogyan kaphattunk ki tőlük. Az a kilencven perc olyan volt, mint egy lidércnyomás. Szerencsére zöld-fehérben volt alkalmam vigasztalódni. A „Leglelkesebb Fradista”: TELEK ANDRÁS A Liga Szakszervezet egy szép - a fotón is látható-trófeát ajánlott fel annak a ferencvárosi játékosnak, akit a szurkolók szavazatai alapján ebben a bajnokságban a leglelkesebb fra- distának mondhatunk. Nos, a szurkolók a PMSC elleni mérkőzés jegyeinek hátoldalára ráírták azt a nevet, akit ebben az idényben a leglelkesebbnek láttak. Két játékosunk alaposan kitűnt a többi közül, hiszen Telek és Simon együttvéve több szavazatot kapott, mint játékostársaik együttvéve! Telek András óriási fölénnyel 1105 szavazattal végzett az élen. Simon Tibort pedig 480-an látták a leglelkesebb fradistának. Azt, hogy mit éreztek - gondolhatják... Telek: - Életem eddigi legnagyobb kitüntetésének, játékom elismerésének tartom, hogy a trófeát ón kapom. Köszönöm a szurkolóknak, hogy rám szavaztak - felesleges is mondani, a jövőben is úgy szeretnék játszani, hogy e díjra méltó legyek. Simon: - Mindig jó a szurkolói szeretetet érezni - a pályán, nézőtéren, a mindennapi életben, így a sörözőnkben is. Nem tagadom, engem éltet, feldob ez a szeretet - amelyet csupaszív játékkal igyekszem meghálálni. Mindent megteszek, hogy kirobbanó erőben legyek, hiszen ez játékom lételeme. Minden rám szavazónak köszönöm a bizalmat és elismerést - azoknak pedig, akik most nem rám voksoltak, azoknak a pályán szeretnék bizonyítani, hogy jövőre a Simon nevet írják fel a szavazásksor. Andrisnak pedig úgy érzem a csapat nevében is - szívből gratulálok.
