Fradi újság (1992)
1992 / 8. szám
FRADI ÚJSÁG Úgy szerették, hogy meghúzódott tőle Találkoztam boldog futballistával is Fodor Imrét másfél évig csak a Fradi érdekli Fodor Imre balszerencsés. Gólt lőtt egykori csapatának, az MTK-nak, s a nagy öröm közepette sérültre ünnepelték. Kiszaladt a pályáról, letérdelt, a néhány szurkoló odafutott, ledöntötte a ferencvárosi középpályást, aki aztán úgy állt fel, hogy húzódást érzett a lágyékában. Ráadásul a meccs vége előtt, labdaelrú- gásért még ki is állították. Erre, persze, a panelgondolkodású újságíró azt hinné, megviselte az MTK-meccs Fodort, ám amikor találkozunk, semmi nyoma a bánatnak. Annak ellenére sem, hogy az apró sérülés egyben azt is jelenti: a huszonkilenc éves Fodor Imre ötödik válogatottságára még várni kell. Előfordulhat, hogy már mindörökre...- Tényleg nincs elkeseredve, valóban nem bántja az elmaradt nagy lehetőség? - kérdezem.- Nem mondom, hogy örülök ennek, mert miért is örülnék. A válogatottság számomra is igen nagy dolog, de nem akkora, mint lett volna évekkel ezelőtt. Akkor beledög- löttem volna a bánatba, ha ilyen buta eset miatt kell válogatott meccset kihagynom.- Ez azt jelenti, már le is mondott arról, hogy stabil válogatott játékos legyen?- Már nincsenek illúzióim.- Miért, korábban voltak?- Talán egy ideig. Nagyon rövid ideig. Aztán felmértem magamban a helyzetem, s rájöttem, a körülmények aligha teszik lehetővé, hogy állandó tagja lehessek a válogatottnak.- Ez így kicsit homályos. Milyen körülményekre gondol?- Mondhatok többet is.- Akkor legalább egyet!- Irányító középpályás vagyok, s a játékstílusom erősen behatárolja lehetőségeimet.- Ezt még több poszton is elmondhatják magákról az emberek Például kapusból csak egy kell- Hát irányítóból sem kell több. Én nem vagyok szerelőzseni, én játszom a focit, tehát aligha lehet védekező szerepkörrel megbízni. Viszont irányítóként a válogatottban évek óta ott van Détári Döme és Bognár Gyuri. És még azt sem mondhatom, hogy jogtalanul, hiszen mindketten nagyszerű játékosok, Détári meg egyenesen világklasszis.- Igen, de Fodor Imre valamikor jobbszélsőt is játszott.- Játszottam, de ott is őrületesen nagy volt a konkurencia. Ugye először Bodonyi Bélával kellett volna megküzdenem, s amellett, hogy ő sem rossz focista, ráadásul még honvédos is volt, s akkor ők összeszokott csapatot alkottak. Később feltűnt Kiprich, aki nehezen beve- rekedte magát a csapatba, s tulajdonképpen egy ideje megérdemelten őrzi is a posztját. És mindketten jobban is voltak menedzselve.- De mintha mintketten harcosabbak lettek volna önnél- Nem hiszem. Harcolok, megyek, én még nem adtam fel mérkőzést.-A válogatottságért folyó versenyt mégis, látszólag könnyen, feladta.- Dehogy adtam fel, csak nem voltak illúzióim. És ez más. Ez azt jelenti, tudja az ember, hogy hol tart. Amikor például éreztem, hogy korábbi gyorsaságom elhagyott, magamtól kéredzkedtem vissza a középpályára, mert tudtam, ez elől bizony már kevés.-Akkor vegyem úgy, hogy Fodor felmérte a helyzetét, és megállapította: jó NB I-es játékos lehet, de semmi több?- Ez így túl szimplán hangzik, azért ennél jóval bonyolultabb volt az egész. így, visszanézve úgy látom, hogy volt bennem némi dac, makacsság, néha talán sértődöttség is, de alapjában véve tisztában voltam képességeimmel, s ennek következtében békében éltem önmagámmal.- Tehát elégedett a négy válogatottsággal is?- Végső soron igen.- Ez az ötödik sem fáj? Nem fog később hiányozni?- Nem tudom, később mi lesz, most azt mondhatom, ha a buta sérülésre gondolok, akkor igenis fáj. Egyébként pedig tudomásul kell vennem, a helyzeten sokat nem változtat.- Nem érzi úgy, hogy egy angolok elleni jó játékkal, hosszabb időre válogatott mezt szerezhetett volna? Hogy ott lehetne később a vb-selejtezőkön, sőt, talán még a világbajnokságon is?- Én csak azt érzem, hogy aligha lehetnek vérmes reményeim. Több helyen és többször is megjelent: a magyar válogatott első számú játékosa Détári Lajos. Ez ellen pedig nem lehet egyetlen szavam sem. Elfogadom. Nem is tehetek mást. Butaság lenne haragudnom rá azért, mert nagyon jő futballista. Inkább keresek magamnak más örömöt és más lehetőséget.- Mégpedig?- Klubomban, a Fradiban. Hajtok orrvérzésig, hogy kijussunk valamelyik nemzetközi kupába.-Az sem érdekli, hogy a válogatotthoz azért közelebb a határ, vagyis könnyebben felfigyelnek külföldön is az emberre?- Két-három éve még erőltettem volna a külföldi szerződést, de ma már ez sem izgat különösebben. Akkor nem ment, s nem én tehettem róla. Most meg már úgy vagyok vele, ha szerződésem lejárta után beesik valami jó, esetleg kimegyek, de nagyszerűen érzem magam a Ferencvárosban. Nekem világéletemben ez volt a vágyam, még emtékás- ként is, végre megvalósult, s egyelőre hosszú időre boldoggá tesz.- Mikor jár le a szerződése ?- Másfél év múlva. S addig csak a Fradi érdekel. Talán ezért is tudok maximálisan csak a játékra figyelni. Különben is, itt olyan szeretet uralkodik, annyira jók a társak, nem hiszem, hogy valaki is el akarna menni, még külföldre sem.-Pedigúgy tudom, különösebben nem ugráltak örömükben a ferencvárosi játékosok, amikor a télen meghallották: érkezik Fodor Siófokról- Én ezt nem hallottam, nem is éreztem. Úgy fogadtak, mintha mindig is ott játszottam volna. Nem volt semmi zavar a beilleszkedésemmel.- Mert jól játszott és gólokat lőtt.- Ez természetes, elvégre ezért hoztak.- No, ez koránt sem természetes, hiszen az új játékosok többsége minden csapatnál beilleszkedési zavarokkal küzd az elején.- Tudtam, hogy az előlegezett bizalmat meg kell szolgálni, bár, hogy őszinte legyek, ez így, konkrétan nem is foglalkoztatott különösebben. Tulajdonképpen boldog voltam, hogy végre a Fradiban lehetek, és egyszerűen játszottam. Felszabadultan, örültem, hogy itt játsz- hatom. Emellett szárnyakat adott a közönség is. Mert játszani csak közönség előtt lehet igazán, a Ferencvárosnál ezzel hál istennek, nincs gond.- Gond azért van a Fradi-közön- séggel, ha nem is az, hogy nem szurkol. Most a sérülését is szurkolók okozták, s az MTK-meccsen egyébként is bajok voltak aferencvárosi táborral- Miért baj az, ha be akarnak jönni örülni?- Bajnak nem baj, csak mint a példa is mutatja, baj lehet belőle.- Én láttam a Bréma-Bruges meccset, ahol tízezer német rohant meccs után a pályára. Senki nem bántotta őket, ők sem bántottak senkit, még meg is simogatták a belgákat. Más, ha valaki verekedni akar, és más, ha csak együtt akar ünnepelni a játékosokkal.-Azért baj, mert nemzetközi előírások léteznek- De akkor sem kell az emberekre ráuszítani a kutyát.- Ebben egyetértünk Csak a bejáratnál elkobzott kések, tőrök, gáz- szprék sokasága jelzi, hogy nem mindenki szurkolni jár a mérkőzésekre, illetve néhányan sajátságoson értelmezik a klubhoz tartozást.- Kétségtelen, hogy vannak nehézfiúk is, de összességében egyáltalán, nem annyira rossz a mi közönségünk, mint amilyennek mondják. Csak bánni kell tudni vele. Nem amatőr módon hőzöngeni vele, felbosszantani, hanem kiemelni a valóban veszélyes alakokat. A többit viszont hagyni kell szurkolni. Mert meggyőződésem, az MTK- meccsen sem lettekvolna csúnya jelenetek, ha az a testőr nem hamarkodja el a dolgot, ha nem akar minden áron, teljesen fölöslegesen intézkedni. Ott volt a szombathelyi mérkőzés. Ott is beömlöttek a hazai szurkolók a pályára, de nem volt ebből ügy.- Ha már ismételten szóba kerül az MTK-meccs, hadd kérdezzem meg milyen érzés volt egykori csapatának gólt rúgni. Sőt, ezt megtette korábban is, hiszen a Honvéd ellen is betalált.- A két érzés nem is hasonlított egymásra. Az MTK-nak lőtt gólom talán a bajnokság végkimenetele szempontjából is jelentős volt.-Akkor ennek jobban is örült.- Nem lehet így különbséget tenni. Nem találtak még ki mércét az öröm mérésére, különben is a honvédos gól is fontos volt. Csak ott más érzések is munkáltak bennem.- Mégpedig?- Szinte végtelen bizonyítási vágy. A körülmények miatt. Mindenki tudja, milyen érzésekkel hagytam ott a Honvédőt. Hol játszattak, hol nem, s szinte örültek, hogy megszabadultak tőlem. Az MTK pedig nevelt, s ezt soha nem felejtem el.- Kötődik még az MTK-hoz?- Annyiban, hogy az indítást onnan kaptam, s utólag látom, hogy szerettek ott engem az emberek.- S ha most visszanéz pályafutásán, egészen az MTK-s időkig: elégedett?- Igen.- Tehát ez azt jelenti, hogy mindent jól csinált, ennyi volt Fodor Imrében, és nem több?- Én nem mondtam azt, hogy mindent jól csináltam, mert olyan ember nincs. Biztos voltak tévedéseim, melléfogásaim, de a lelkiismeretem tiszta.- Nem bánt meg semmit?-Nem.- Még a klubcseréket sem?- Nem. Még a Honvédőt sem, pedig nem mondhatom, hogy ott aztán különösebben megbecsültek volna. De ha másra nem, tanulásra az az időszak is jó volt. Elvégre tanulni mindenütt és mindenből lehet.- Akkor azon kevés játékosok egyike, akik elégedettek pályájukkal A világértsem akarom mégvisszavonultatni, de így, egy lépésre a harminchoz már lehet kasszát csinálni. Igaz, végösszeg még nincs, de van komoly részeredmény. Ez mit mutat önnél?- Azt mutatja, hogy itt áll egy elégedett ember, aki rengeteget kapott a futballtól. S a vége fele még azt is megkapta, hogy ott játszhat, ahová mindig is vágyott.- Akkor még nem gondol a visz- szavonulásra?- Minek gondolnék. Nem érzem magam öregnek, s egyelőre lekötnek a mindennapok, ma még élvezem a játékot, a Fradit, a társakat, az Üllői úti közönséget. Ha majd valamelyik is terhes lesz, nyilván elgondolkodom azon, hogy meddig csináljam még.- Azért valamilyen elképzelése csak van, hiszen azt mindannyian tudjuk: futballistaként nem lehet egyből nyugdíjba vonulni.- Elképzelésem van. Úgy gondolom, legalább három-négy jő év van bennem, de az sem kizárt, hogy esetleg több. Persze, a futballban benne van a sérülés veszélye, s az mindent-mindent fölboríthat. Rendesen éltem és élek, nekem a futball jelent mindent, s amíg bírom magam, addig csinálom. Hogy külföldön vagy itthon, nem tudom. Annyi biztos, nem vágyódom máshová. Ha itt kell befejeznem, akkor sem leszek boldogtalan.-Es ha ma be kellene fejeznie?- Borzasztó lenne, de akkor is elmondhatnám magamról, hogy vittem valamire. Hogy sokra, vagy kevésre, döntsék el mások. De akkor is kijelenthetném: boldog voltam, amíg a pályán lehettem. Kiss László KÉPEK-KÉRDÉSEK Gondolkozási idő - amíg a kedves szurkoló a 12. oldalhoz ér... A XX. század legnagyobb Fradi szurkolója „Kalap”, a fiával. Mi volt „Kalap” becsületes neve?
