Fradi újság (1992)

1992 / 4. szám

FRADI ÚJSÁG A krumplicukortól a Milkáig Schillerwein Pista la kétszázadikróM álmodik Nem tegnap kezdtem az újságírást, de esküszöm én még ilyet nem láttam. Schillerwein István (59 éves) hatalmas aktát vesz elő, de erre semmi szükség. Mielőtt még megtud­nék szólalni fejből, mint egy komputer úgy önti az adatokat, nem is egy, hanem két vödörrel a nyakam közé. Sorolja a versenyzők nevét: Schick, Petróczy, Mészáros, Hóbor, Fel­kér, Bárdos, Nagy, Kiss, Verebes, Jackel, Szűr, Bodnár, az­tán a KSI-s újhullám képviselői, akik a Fradiban folytatták: Bürger, Illés, Gábor, Sarkadi, Móricz, majd Zaják, Szőke, Kiss, Nagy, Zaka, Szűcs, Somogyi és Paizs is előkerül Schil­lerwein több kötetben összegyűjtött életmű regényéből.- Silikém áruld el, mi a közös ezekben a kerékpárosokban?- Valamennyi a Fradiban nyert bajnokságokat, s mindegyiknek a versenyzői útját én egyengettem edzőként.- Jó, jó, de ha Nagy Béla meglátja ezt a hosszú listát, mint szerkesztő, fejest ugrik az írógép klaviatúrájába.- A krónikás jegyezzen fel min­dent. Most még van valaki, aki el tudja ezt a hosszú listát sorolni, de ha én már nem leszek itt, vajon ki emlékszik majd ezekre a fiúkra.- Rendben van, de most nehogy elővegyél egy újabb dossziét.- De igen, mert én felkészültem. Most az edzők jönnek: Sipos Zol­tán, Heim Ferenc, Felenbücker Im­re, Boda Gyula, Jezermiczky Lász­ló, Willy Ferenc, Fülöp József, Ta­kács Gyula, Hóbor Lajos és Illés Bálint.- Na most kész vagyok és lelki sze­meim előtt látom, hogy a lap szer­kesztője kínjában biciklire ugrik, s különböző kunsztokat mutat be raj­ta.- Nem árt egy kis mozgás, a ke­rékpározás egészséges...- Tudod Sili, hogy jubileumhoz érkeztél?- Egy tény, 1958 óta vagyok a Ferencvárosnál. Két évig még ver­senyeztem itt, aztán 1959 őszétől már edzőként dolgoztam.- Hogy kerültél ide?- A Honvéd 57-ben feloszlatta a kerékpár-szakosztályát és én jobb híján átmentem a Budapesti Petőfi­hez. Egy nap összetalálkoztam Szá­raz Pista bácsival, aki a maga köz­vetlen modorában közölte, hogy mit szórakozik, miért nem jön át hozzánk?- S te milyen feltételeket szabtál a klubcserénél?- Pusztán annyit, hogy engedjék meg, hogy kitanuljam a cukrász­mesterséget. Ha hiszed, ha nem, még mesterlevelem is van. Látod ezt is a Fradinak köszönhetem.- Mit jelent neked a Ferencváros?- Most áradozzak, mondjak nagy szavakat? Nem jellemző rám.- Jó, rendben van. Mi van akkor, ha holnap bejelentik, nincs pénz és ingyen kell dolgozni a klubért?- Engem akkor sem tudnak kieb- rudalni innen. Társadalmi munká­ban is boldogan csinálom, egyetlen fillér nélkül.- Mikor volt a legkellemesebb a zöld-fehér egyesületnél dolgozni?- Nekem soha nem voltak ko­moly konfliktusaim, én általában jól éreztem itt magam.- 5 mikor volt a legkellemetle­nebb korszak?- Nevetni fogsz, én valamennyi elnökkel kijöttem. Ennek egy titka volt: mindig tudomásul vettem az adott anyagi lehetőségeket és soha­sem követelőztem. Általában figye­lembe vettem, hogy meddig lehet nyújtózkodni, meddig ér az a bizo­nyos takaró. Ám, ahogy jöttek a ha­zai és nemzetközi sikerek azért mi ke­rékpárosok érezhettük a klubvezetés részéről a szeretetet, a megbecsülést.-Azért arról se feledkezzünk meg hogy az Édesipar bizony a Fradi ke­rékpárszakosztály számára valósá­■v. *: vWWvZw/X'Xíví.v.w/XSWW’X m i mi TAVASZI 3)re6er JÁTÉK! Ha 20 db 1992-ben palackozott Dreher Export (piros) vagy Dreher Pilseni (zöld) címkét - vegyesen is - a feltüntetett címre beküld, egy Fiat Tipo boldog tulajdonosa lehet!!! A beküldők között több százezer forint értékben egyéb nyereményeket is kisorsolunk. Annyiszor nyerhet, ahányszor 20 db-ot beküld - akár egy csomagban is. Cím: Student-Dreher, 1461 Budapest 94. Pf.71. A beérkezés határideje: 1992. április 24. Sorsolás május első felében. A küldemények feldolgozását a Student diákvállalkozás végzi! |1 l I ill i m „■ . .NIM l.Ol gos hajtóanyagot, biztos hátteret je­lentett.- Ez így van. Mindig segítették a munkánkat, sokat tettek a zöld-fe­hér kerékpárosokért. Erkölcsileg is ott álltak mögöttünk. Bizonyítja ezt, hogy a vállalat vezérigazgatói voltak mindig a szakosztály elnökei: Putics József, dr. Huszár János és dr. Zentai László.- Jelenleg mi a beosztásod?- A Quintie Kft. propagandave­zetője vagyok, közvetlenül az ügy­vezető igazgató irányítása alatt.- Mi ez az új cég?- A Budapesti Édesipari Válla­lat volt az elődünk.- Te annak idején még melyik cégnél kezdtél propaganda vonalon dolgozni?-Jaj az már az őskor. Akkor még magyar Édesipari Vállalatnak hív­ták. Abban az időben a Sportcsoki volt a menő, most meg a Milka. Na most mindehhez tedd hozzá, hogy az én sráckoromban még a krump­licukor az igazi csemege.- Hallom oda vagy az unokádért.- A Dóra lányom egy csodálatos hölggyel ajándékozott meg, a négy éves Violettával. Egy biztos, nem lesz belőle élsportoló. Most kezdett el balettozni, azt akarom, hogy egészséges, boldog ember legyen. Nézd, a komoly versenysport iszo­nyúan kemény, rengeteg időt és energiát emészt föl. Az átlagpolgá­rok életritmusa és az élsportolóké között a különbség ég és föld. Arról nem beszélve, hogy ma már abból, hogy valaki híres versenyző, nem le­het megélni. Elhivatottság, meg­szállottság kell ahhoz, hogy valaki vállalja a napi kétszeri embertpró- báló kemény edzéseket. Az uno­kámnak azt tanácsolom, ehelyett inkább szerezzen diplomát, tanul­jon nyelvet, sajátítsa el a komputer- technikát. Ez a kor követelménye.- Ha mára megszállottságnál tar­tunk te is az vagy.- Ezt komolyan mondod?- A legkomolyabban. Imádod a kerékpársportot, lótsz-futsz azért, hogy jól legyenek menedzselve a bringásaid.- Ez a dolgom. Tizenötévesen je­gyeztem el magam ezzel a gyönyörű sportággal 1948-ban. Sokat kaptam tőle, s most megpróbálok minden­ből valamit visszaadni. Az az igaz­ság, keresem az új Schillerweineket, azokat, akik komolyan dolgoznak a kerékpársportért. Nekik minden tá­mogatást megadok, boldogan kíná­lom fel tálcán a tapasztalataimat.- Kik a legtehetségesebbek a tanít­ványaid közül?- Eisenkrammer Károly, Valter Tibor, Antalffi László. Ok azok, akikről meggyőződésem, hogy még sokat fogunk hallani.- Somogyi Miklóstól mit vársz a barcelonai olimpián?- Azt, hogy szépen fejezze be a pályafutását, s a pontversenyben tu­dásához méltóan szerepeljen. Ma­gyarán, legyen az első tízben. S ha már a terveknél tartunk, 1992-ben szeretném megérni az FTC kétszá- zadik bringás országos bajnoki győ­zelmét. 1959-ig mindössze har­minckét aranyérmünk volt, azóta - harmincöt év alatt - százötvenhetet gyűjtöttünk. (gyenes)

Next

/
Thumbnails
Contents