Fradi újság (1992)

1992 / 1. szám

FRADI ÚJSÁG 5 Az orvosok már tíz éve eltiltották a birkózástól Sajtófigyelő • BÍRÓ LÁSZLÓ NEM A BÍRÓK KEDVENCE Európa-bajnokként lehetett ak­kora sajtója Bíró Lászlónak, mint az FTC-Müfémszer-Csepel birkózó csapatbajnoki finálét követően. A sorsdöntő csepeli találkozó ugyanis éppen a zöld-fehérek válogatottjá­nak Pillikkel vívott csatája miatt fulladt kishaján botrányba. Bíró László a mai napig sem emésztette meg igazán a történteket:- A feleségem a tanúm, hogy a döntőt követően két napig aludni sem tudtam. Folyvást az járt a fe­jemben: miattam, aki tizenkét éve birkózom a Fradiban, úszott el az FTC-Múfémszer aranyérme, ne­vetséges hibát követtem el.- No, igen. Meglehetősen nagy fölénnyel vezetett...- Nagy fölénnyel? Az nem kife­jezés: 6-0 volt javamra. A világon semmit sem kellett volna csinál­nom, csak kivárni, amíg lejár az idő. Szerintem így is én nyertem technikai tussal, de akadt, aki más­ként látta... Más kérdés, hogy nem most előszűr volt pechem, hiszen a balszerencse lényegében egész pá­lyafutásomat végigkísérte.- Világbajnoki ezüstéremmel, Európa-bajnoki első és második he­lyezéssel, olimpiai negyedik és hato­dik hellyel, illetve tíz magyar bajnoki sikerrel sok birkózó látatlanban ki­egyezne...- Akkor sorolom az ellenpédá- kat. Az 1983-as Eb-n úgy kaptam ki a döntőben 8-7-re, hogy egy há­rompontos akciómat a bírók,,nem vették észre”. Hiába óvtunk, a zsüre meg sem nézte a mérkőzés felvéte­lét. Életem legjobb formájában voltam 1984-ben, de a politikusok megakadályozták olimpiai szerep­lésünket. Aztán ott volt az 1986-os, pesti világbajnokság. A szünetben, amikor leültem pihenni, 10-7-re vezettem az észak-koreai Li ellen. Ám amikor felálltunk a folytatásra, már 10-9 állt az eredményjelzőn. Amíg én Hegedűs Csaba kapitányt hallgattam, ellenfelem kapott két pontot. Idehaza... A végén aztán elúszott az aranyérmem. Nem volt szerencsém az idei kontinensviada­lon sem, ahol az akciók eredmé­nyességét tekintve 5-1-re vezet­tem, ám a jegyzőkönyvbe az ötből csak két pontot könyveltek el, s a hosszabbításban kikaptam. Külö­nösen a vb kudarc fáj, mert a hazai utánpótlás elnézve ebben a fogás­nemben mostanában nemigen ke­rül magyar az aranyérem közelé­be...- Önt nem minden névrokona kedvelte...- Bíró létemre valóban akadtak konfliktusaim a bírókkal. Túlságo­san sokat balhéztam egy-egy pont miatt a mérkőzésvezetökkel, akik megegyeztek maguknak... Mai fej­jel, 31 évesen talán lenne, amit AZ ÉN ÁSZOM Kállai Ferenc zöld-fehér szívvel Komáromi Tibor sikerében bízik-Karfiolfülű...- Sok mindent mondtak már nekem, de ezt még nem!- Félreértett - neveti el ma­gát Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas művé­sze. - Csak kedvenc sportolóm sportági hovatartozását próbál­tam tömören kifejezni- Ezek szerint az illető bir­kózó, de nem lettem okosabb, hiszen közülük elég soknak van karfiolfüle.- De van még egy jellemzője, méghozzá a zöld és a fehér szín.- Tehát fradista.- Mást várt tőlem? Akinek ereiben szinte a születése óta zöld-fehér vér csörgedez- Sike vagy Komáromi?- Próba szerencse...- Komáromi Tibor- Telitalálata van! Lottóz­zon! Nyerhet.-És Tibi?- Fantasztikusan bízom ben­ne. Ha valaki megérdemli az aranyérmet, akkor ő igen. Min­dent tud, amivel végre a csúcsra juthat És most már 28 évesen abban a korban van, amikor a tudása párosul a rutinnal, a megfontoltsággal- Egy kicsit előreszalad­tunk, hiszen előbb egy Euró­pa- bajnokságon még ki kell harcolnia az olimpiai részvétel jogát.- Ez nem okozhat neki gon­dot. Az Eb számára csak főpró­ba lesz a nyári játékokra- A művész úr ennyire biz­tos, ennyire hisz Komáromi­ban?^- Évek óta figyelemmel kísé­rem a szereplését, a versenyzését és nyugodt szívvel - fradista szívvel!- állíthatom: kevés ilyen birkózó van a világon, aki min­den mérkőzésén annyira akar győzni, mint Tibi És ez a sikeres szereplés biztosítéka. Ez Komá­romi éve lesz! Komáromi Tibor vajon mi­lyen reményekkel vág az 1992- es esztendőnek?-A nem éppen jól sikerült vi­lágbajnokság után egyetlen napra sem álltam le - mondja a háromszoros világbajnok - Mert az FTC mellett vendég­sportoló vagyok egy német klub­ban, és itthon meg külföldön is verseny versenyt követ- Aranyéremről álmodik?- Nem vagyok álmodozó tí­pus. Én mindig az aranyéremért DOLGOZTAM. Már csak azért sem akadozhatom, mert életemben sohasem voltam olyan nehéz helyzetben, mint most. Meg az sem biztos, hogy ott leszek az olimpián.- Ezt nem mondja komo­lyan...- Az a helyzet, hogy „pótfel- vételiznem ” kell, mert a vizsgán, a vb-n megbuktam, nem kvalifi­káltam magam Barcelonára. Az áprilisi utóvizsgán nem hi­bázhatok! Ezért minden mérkő­zésemre idegileg is fel kell ké­szülnöm. Faikai és technikai gondom biztos, hogy nem lesz, mert rengeteget erősítek, futok, sízem, és persze birkózom. A fe­jemnek kell tisztának lennie és valami új technikai trükkel kell meglepnem ellenfeleimet.- Es melyik súlycsoport­ban?- Minden bizonnyal eggyel följebb, mint a 80-as évek köze­pén. Tehát a 90 kilogrammban lépek szőnyegre.- A kontinenstalálkozón milyen eredménnyel lenne elégedett?- Mindenekelőtt olyannal, amellyel megválthatom az olimpiai repülőjegyemet. Ehhez- szerencsés esetben - lehet, hogy elég lesz egy negyedik-ötö­dik hely is, de ha már ott leszek az Eb-n, akkor nyerni akarok Mint mindig! Az arany biztos hogy megnyugtatna, és jó aján­lólevél lenne az olimpiára.- És Barcelonában minek örülne?- Ezüstéremnek biztos hogy nem, mert abból van már egy, a szöuli, és nem úgy csillog mint amilyenre egész életemben vágytam, amilyenért keményen- sok mindenről lemondva - edzettem és edzem. Eletemet az arany ragyogná be. Egye fene, nem bánnám, ha az Eb-vel és az olimpiával kapcsolatban Kállai művész úrnak szó sze­rint igaza lenne: „Ez Komáro­mi éve lesz!” Lantos E. László (Pesti Riport) másként csinálnék, de meghu­nyászkodni sosem voltam hajlandó.- Elege lett a 48 kilóból?- Már nem bírtam a fogyasztást. Korábban egy-egy esemény előtt 8-10 kilótól kellett megszabadul­nom. Ráadásul akkoriban még reg­gelente tartották a mérlegelést, így az estéimet a szaunában töltöttem. Nem véletlenül éreztem magam az első meccseken rendszerint har­matgyengének.- Talán ha a szabadfogás helyett a kötöttel próbálkozik, több sikerél­ménye lehetett volna...- Túrkevén, ahol birkózni kezd­tem, csak szabadfogásúakkal fog­lalkoztak. mire aztán Pestre kerül­tem, már késő lett volna műfajt váltani. A kötöttfogást amúgy kissé sablonosnak tartom, igazi színei a szabadfogásnak vannak.- Miért indult idén mindössze három jelentősebb versenyen?- Elkoptattak az évek. Az orvo­sok tulajdonképpen már tíz éve el­tiltottak a birkózástól a nyitott ge­rincem miatt, aztán az 1986-os vb előtt a vesémmel kínlódtam, leg­utóbb pedig a bokámat kellett pi­hentetni.- Svájcba azért kijár birkózni...- Az FTC-ben, mióta a Műfém­szer a főszponzorunk, jól keresünk. A csapatbajnoki döntőre például egymillió forintot ajánlott fel a Kft. S ami a legfontosabb - a Műfém­szer korrekt partner, minden ígére­tét pontosan teljesíti. De azt azért aligha kell ecsetelgetnem, hogy a Zürichtől 25 kilométerre lévő Mu­riban keresett pénzt van hová ten­nem. Főleg most, hogy építkeztem. Svájcba hetente autóztam el, de ez nem okozott problémát, mert oda­kint többnyira amatőrként birkózó versenyzőkkel kellett mérkőznöm. A kinti bajnokságnak egyébként már vége - mi a harmadik helyen végeztünk.- Mennyi esélyt ad magának a barcelonai szereplésre?- A kaposvári selejtezőnek, amely az olimpiára kvalifikál, már nem én vagyok a favoritja... Egye­lőre nem döntöttem el, mi lesz, ha nélkülem rendezik az olimpiát. Ta­lán abbahagyom, úgyis minden vá­gyam, hogy edzősködhessek... Per­sze, ha a bajnokságban szüksége lesz rám a Fradinak, alighanem még szőnyegre lépek... S. Tóth János (Magyar Nemzet) SZÍVÓSAN a FRADIÉRT Vannak még boldog sportvezetők Magyarországonl Pedig hányszor hallani, s a tapasztalatok is azt bizonyítják: manapság klub-, szakosztályelnöknek lenni nem leányálom. Mégis, dr. Szí­vós István, az egykori remek pólós, a Ferencváros ügyvezető elnö­ke nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Lehet, hogy azért, mert e tisztét nem főállásban látja el? Nem hiszem. Igaz, remek munkatársai vannak, akik sokat segítenek ne­ki. De ami számára megnyugtató, a Fradinak egyetlen szakosztálya sincs veszélyben. Persze, nem dúskálnak a pénzben, hiszen csak a társada­lombiztosításnak 28 millió forinttal tartoznak.-Ez az összeg szinte teljesen a labdarúgók „bűne”. Szerencsére az utób­bi időben ők is törlesztettek, ám tudni kell, hogy évente mintegy 150 milli­óra van szükségük, s a reklámokból csak 70-80 millió jön be.-Apropó, labdarúgók Majd’egyéves elnöksége alatt nem nagyon unatkoz­hatott miattuk Bras-ügy, Nyilasi-balhék Magyar Zoltán távozása...- Bras-ügy már nincs, igaz, alapítvány sincs. Nemrégiben beszélt vele he­lyettesem, Deák Laci, s a francia úriember megígérte: sokat segít majd az utánpótlásnak. Ha már ő került szóba, remélem, ősszel megjelennek a sta­dion mellett a buldózerek, s utána nem sokkal megkezdődhet a nagy mun­ka. ötezres csarnok, két szálloda, bevásárlóközpont, parkoló épül. Bras szerezné a beruházókat.- Nagyon tisztelem Nyilasi Tibort, de nem fordult meg az ön fejében, hogy hirtelenkedései miatt megválnak tőle?- Egy pillanatra sem. Tibi tanult az esetekből, a Honvéd-meccset köve­tően szinte feltett kézzel jött be hozzám, elismerte, hogy hibázott.-Az elmúlt hónapok bebizonyították mint oly sokan ebben az országban, Magyar Zoltán sem pótolhatatlan.- így van. Nagyon sok mindent köszönhettünk neki, de sokszor nyög­tünk is miatta. Nagyon nagy hatalma volt, s azzal nem élt jól, mondhatnám, gyakran visszaélt. Sok mindenben önhatalmúlag döntött, de úgy, hogy el­őtte senkivel sem konzultált. Különben elavultnak tartom a szakosztály modelljét. Megbeszéltem Furulyás János elnökkel, hogy kevesebben lesz­nek a vezetésben. Biztos, hogy sokkal jobban, hatékonyabban tudnak majd dolgozni.-Ha már Furulyás úr szóba került... Sokan kritizálják őt, valamelyik lap­ban példáid, ha jól emlékszem, egy olvasó arról írt, hogy nála portás sem le­hetne. Nagyon sokan egyszerűen nevetségesnek tartják hogy ezen a fontos posztom egy termelőszövetkezet elnöke álL- Nem hiszem, hogy ezt szégyellni kellene. Furulyás nagyon korrekt em­ber, irányításával átalakítjuk a szakosztályt. Biztos, hogy sokan megsértőd­nek majd, de ez most nem számít.- Egyre inkább megszokjuk hogy a különböző sportágakban elkeresztelik a Fradit, az anyanév mellé társult a birkózóknál a Műfémszer, a kerekeseknél a Jacobs, az úszóknál a Golden-Bridge, a tekézőknél a Dreher, a kézilabdá­zóknál a Herz, a pólósoknál a Törley. Vajon hamarosan a fociban is lesz né­vadó?- Nem, a Fradi a futballban mindig Fradi marad. Legalábbis most ezt gondolom. De tény: hosszú ideje nincs főszponzoruk, amit a játékosok a mez elején, a legrangosabb helyen hirdetnének. Remélem, hamarosan ez már a múlt. Részlet Őri B. Péter a Kurírban megjelent cikkéből Sajtófigyelő

Next

/
Thumbnails
Contents