Fradi újság (1992)
1992 / 4. szám
FRADI ÚJSÁG 3 AZ Fodor Imre már jónéhány Fradi-meccsen leiiratkozott a góllövők közé, de a Vasas elleni találata mégis jelentősen eltért az azt megelőzőektől. Nem mintha valami egészen különleges módon varázsolta volna a labdát a gólvonalon túlra, a sokat megélt labdarúgórajongók azért láttak már hasonló mutatványt még az utóbbi időkben is. Esetünkben nem erről van szó. Eleddig ugyanis „Foci” csakis a zöld-fehérek kapujába szórta a rendszerint sorsdöntő gólokat, sok borsot törve a fradista játékosok és szurkolók orra alá. A szép hagyományokat újjáélesztendő népstadionbeli kettősrangadó második mérkőzésén azonban első ízben vette be a Ferencváros ellenfelének hálóját bajnoki találkozón. pjjim rimi ni/ Ifi III III IIILU lm Miként a legutóbbi számunkban, ismét körülnéztünk a tarta- lékcsapaí házatáján. Folytatjuk böngészgetésünket a fiatal tehetségek között, megpróbáljuk figyelemmel kísérni a kis zöld sasocskák szárnypróbálgatásait. Ezúttal ismét két, az ifiből nyáron felkerült 19 esztendős játékossal, Rakonczai Imrével és Diószegi Attilával beszélgettünk. lüöbbi legtöbbször támadó középpályás posztján szerepelt, míg utóbbi a baloldali, jobbára védekező középpályás helyén mozog a leget thonosabban.- Tőletek sem kérdezhetek mást elsőként, mint hogy hogyan kezdődött a pályafutásotok?-Rakonczai Imre: Sok kisebb csapatban, a KSI-ben,azÚtiűrösia- Útónban és a Külkerben is megfordultam kiskoromban, aztán mivel ezeket nem éreztem elég komolynak, kilenc évesen bejelentkeztem a Fradinál. A fejlődésem így kívánta, hogy minél hamarabb egy nagyegyesületbe kerüljek.- Diószegi Attila: 83-ban itt kezdtem a Fradi előkészítő csoportjában, Engem is a papám hozott le a Népligetbe.-Tus végig másztatok felfelé a szamárlétrán?- R. I.: Zöld-fehérben, de nem végig a Fradiban. A serdülő I után átmentem az István Gimnázium csapatához, melynek szüle szintén zöld-fehér. Itt ugyanis akkoriban nem sok lehetőséget kaptam. Ott viszont stabil kezdőember lehettem. Ráadásul bejártam velük az egész világot, türáztunk Amerikában, Brazíliában, Kanadában és Ausztráliában, az európai országokról már nem is szólva. Aztán három év elteltével Víncze Géza visszahívott az ifi I keretéhez.- D, A- Én itt maradtam, és Kuckóval, Bubcsóvat meg a többiekkel sorra nyertük a bajnokságokat. Közben 34-szer szerepeltem a különböző korosztályos válogatottakban. Egyszer Lipcsei Petivel is együtt játszottunk egy izraeli mérkőzésen. Abban a csapatban egy évvel fiatalabb voltam mindenkinél. ~ Nyilván nehéz volt átáünotok a „turcsiban" megkívánt tempóra, hiszen Itt általában nálatok idősebb, tapasztaltabb ellenfelekkel keü meg küzdenetek- R. I.s Valóban nem ment könnyen, szinte gyerekfejjel a felnőttek között. De belelendültünk.- D. A.: Szükségünk volt vagy félévre, hogy megszokjuk- Kezdetben néha kapkodtuk a fejünket az iram láttán, kétségbe azonban nem estünk. Az NB I-ben ennél is gyorsabb a játék, azt is meg fogjuk szokni.- Milyen célok lebegnek előttetek?- R I.: Mint mindnyájunknak, egyértelműen az NB I,- D. A.t Egyszerű a válaszom, a futballból szeretnék megélni.-Az mindegy, hogy hol?- R I.: Ha előnyösebb lenne számomra, elmennék, És itt nem a pénz a döntő szempont. Nagyon nehéz lesz bekerülni az első csapatba, nekem pedig az a fontos, bogy játszak valahol.- I). A.: Persze mindkettőnknek az lenne a legideálisabb, ha a Fradiban kapnánk meg a lehetőséget Ha ez huzamosabb ideig nem jön össze, én is odébb álinék.-Es a válogatottság? k- R L: Előszűr az élvonal, onnan már a szerencsén is múlik.- D. A.: Eddig meghívtak egy párszor. De mégiscsak az számftigazí válogatottságnak, amikor a felnőtt nemzeti tizenegyben hüzhatom magamra a címeres mezt. Viezkó Tamás mester véleményét is meghallgattuk a két fiúról.- Imre átlagon felüli labdaügyességgcl, kiváló technikai érzékkel rendelkezik, s kitűnően cselez. Sajnos a test-test elleni játék testalkatánál fogva nem az erőssége, a fizikumán van mit javítani. Ha partner lesz a munkában, szép jövő előtt áll. Dió egész más eset, harcotós, rak- kolős típus, imádja az ütközéseket, 171 centis magassága ellenére pattannak le róla az emberek. Hozzáállásával, fegyelmezettségével soha nem akadt gondom. Azt hiszem, mindketten eérhetik az élvonalban elvárható szintet. Ezért is vannak vetem,-ly A Vác ellen bárhogy is akartam, mégcsak helyzetbe sem kerültem, valahogy nem sikerült eljutnom a kapu előteréig. Az utána következő hétközi kupameccsen már lőhettem volna gólt, sőt, gólokat az UTE-nak, viszont az utolsó pillanatokban mind a kétszer kissé elbizonytalanodtam. Ettől függetlenül valami azt súgta, már csak a javuló tendencia miatt is, hogy a Vasasmeccsen jönnie kell a gólnak is. ” S lón. Foci az FTC-Vasas találkozó 29., vagyis ferencvárosi pályafutásának 119. NB I-es percében esett át a tűzkeresztségen. Mintaszerű akció gördült végig a jobb oldalon, Flóri remek ütemben indította Nagy Zsoltot, aki hajszálpontosan ívelt középre. Ereztem, hogy egy kicsit előre kell dőlnöm, így jobban tudtam irányítani a labdát és erőt is adhattam a fejesbe. Elég jól helyeztem a bal alsó sarokba, a kapus szerintem nem védhette. Visszanéztem az összefoglalóban, mit mondjak, a teljes támadást fel lehetett volna venni akár egy oktatófilmre is, annyira gyönyörű volt. Az pedig ugye külön fokozta az örömömet, hogy én tehettem fel az i-re a pontot. ” Számtalanszor elhangzott és leíródott már a különböző fórumokon, milyen felemelő érzés egy játékosnak, ha a Fradi színeiben gólt lő. Ez az eufória, ez az ünneplés egyetlen más hazai csapatnál sem adatik meg senki számára.- Nem tudnék újat mondani ezzel kapcsolatban. Csodálatos volt ez az állapot. Kár, hogy a Fradi B-közép éppen a stadion másik szegletében foglalt helyet, úgy odarohantam volna hozzájuk egy kicsit. Jöttek felém a társak, ölelkeztünk, és én nagyon boldog voltam. Sajnos az örömömbe üröm is vegyült, hisz a végén csak egy pont lett a miénk, az is csak alig. Az utolsó másodpercekben majdnem kikaptunk Ezt a gólt elcseréltem volna egy győzelemért. Úgy is rúgnék még helyette néhányat a későbbi meccseken. Úgy legyen! Egyébként Fodor Imrével magam is beszélgettem a Vasas-meccs előtt pár nappal. Tényleg azt mondta, egészen biztos, hogy gólt fog rúgni. Az ígéretét nem tartotta be. Merthogy ezt a gólt nem rúgta, hanem fejelte. De ezért a szószegésért senki sem haragszik rá. (naszály) SZÁZON Túl, A Vác FC-Samsung elleni hazai rangadó 70. percének tájékán Nyilasi Tibor cserére szánta el magát, Schneider helyére Nagy Zsoltot hozta be a jobbszélre. Ezzel a „Penge” becenévre hallgató csatár 1992. március 7-én szép jubileumhoz érkezett, századszor lépett pályára tétmérkőzésen a Ferencvárosban.- Tudtad egyáltalán, hogy ünnepelsz valamit?- Igen, már az újrajátszott Fra- di-Veszprém előtt szólt Nagy Béla, a Ferencváros krónikása, hogy ha játszom, akkor az lesz a századik meccsem. Hát az ünnep még egy kicsit váratott magára, nem cseréltek be. Három nap múlva aztán ez is bekövetkezett. Jó kis mérkőzést vívtunk a váciakkal, még a partvonal mellől is élvezet volt nézni.- Milyen érzésekkel mentél be a pályára? Elvégre egy játékos nem mindennap játszik pont századszor.- Nem izgultam semmivel sem jobban, mint máskor. Ez is csak egy meccs volt a sok közül, igaz, éppen az akkori listavezető ellen. 1-1-nél álltam be, amikor még minden nyílt volt.- A vége 3-1 lett. Az ünnep tehát fényesre sikeredett.- Fényesre, bár a rendelkezésemre álló húsz perc során a magam részéről nem tudtam túl sokat hozzátenni ehhez a győzelemhez.- Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed a százból?- Egyszer itt az Üllői úton 3-3-as döntetlenre játszottunk a Vasassal. Gólt ugyan nem lőttem, de mások szerint is kifejezetten jól ment a játék.-És a legkeserűbb pirula?- Ilyen nincs. Nekem minden vereség nagyon fáj, főleg, ha rosszul játszom.- Csináltál-e magadban valamiféle számvetést eddigi pályafutásodról?- Még nem, 24 éves koromra ehhez még túl fiatal vagyok. Mindenesetre egy biztos, elégedett nem lehetek, mert a Fradiban töltött éveim legalább felét a sérüléseim tették ki. Rengeteget ki kellett hagynom. El ne kiabáljam, az alapozás kezdete óta, vagyis az idén még nem akadt semmilyen problémám. (A beszélgetés március 17- én zajlott -A szerző) Ilyen hosszú egészséges időszakom már régen nem volt. Biztonság kedvéért azért lekopogom. Nagy Zsolt tehát belépett a százasok klubjába. Szép csendben ahogy illik. Nem ünnepelte és ünnepeltette magát. Reménykedik, hogy következő százas széria több sikert, felejthetetlen pillanatokat, s végre még több gólt is hoz számára, akkor majd az ünneplés is hangosabb lesz. Ehhez a százhoz viszont egy illatozó virágcsokor helyett ezzel a cikkecskével gratulálunk. n. gy.
