Fradi újság (1992)
1992 / 3. szám
FRADI ÚJSÁG 3 zott a sípszó, és már ugrottunk is a hűs vízbe. Ilyenkor csak egy-két bemelegítő lövésre van idő - láttam a túlsó oldalon Kislégi irtózatos bombákkal etette a kapust. Aztán a két csapat felsorakozott az alapvonalnál: ellenfeleink harsány „Újpest! Újpest! Újpest” csatakiáltással üdvözölték a közönséget. Majd Németh, a mi kapitányunk úszott kissé előrébb, és felénk fordulva: - Fiúk, az ellenfél csapatának háromszoros... - Mi bevágtunk és teli torokból, egy ütemre kiáltottuk: - Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! A tribün felmorajlott, átvette, visszhangozta, a bíró újra sípjába fújt. Ók érték el előbb a labdát, a két csapat fölfejlődött. Napok óta tartó idegességem abban a pillanatban elmúlt, minden érzékszervemmel a labdát követtem, és csak egyet tudtam: helyt kell állnom, helyt fogok állni. Hiszen visszafelé úgysincs már út: minek is élnék, ha itt elbukom? Nagy lomha csapásokkal, akár egy cet, Kislégi is megérkezett a kapunk elé, én tüstén melléje úsztam: szevasz, szevasz kerestük meg egymás kezét a víz alatt. De még el sem helyezkedtünk, már repült oda a labda, igaz, kissé pontatlanul, inkább felém esve, gyors indulással rávetettem magam és Kislégi karja alól kikanalazva hazaadtam kapusunknak Bródynak. A közönség megmozdult: a föllélegzésen érződött, hogy a mieink vannak többségben, sok szurkoló rögtön idejött a futballmeccs után. Bródy várt egy pillanatig - nyugodt, tapasztalt kapus volt, aki kitűnően áttekintette a pályát, és okos félszavakkal irányította a védelmet - a fedezetlenül álló Hohl Bélának passzolt, az pedig Molnárnak. Moli nagy lendülettel vitte föl a labdát, összejátszva Tátossal, a támadás kibontakozóban volt - csakhogy Malvin elől elrúgta magát a hátvédről: füttyszó, szabaddobás ellenünk. Azt hittük, most majd ők támadnak, felhozzák csatársorukat. De mi történt? A szabaddobást végző újpesti játékosnak esze ágában se volt szöktetni csapatát: egyszerűen előrevágta Kisléginek - mintegy elismerve, hogy mással úgysem érdemes kísérletezniük. A labda ezúttal pontosan a csatár kezéhez szállt, Kislégi fölemelte, és mintha én a világon se volnék, élesen, védhetetle- nül a bal felső sarokba szúrta. Bródy utána se szagolt. A tribünön döbbent csend, elszömyedés fogadta a gólt, csak az újpestiek kis tábora zajongott. Marió és Béla bácsi fejüket fogták, mi lesz itt, édes Istenem, mi lesz, ha már így kezdődik. Elszontyolodva úsztak vissza a mieink is, csak Jamesz nem csüggedt:- Semmi baj fiúk, Tátos eridj a labdára! Tátos indult, el is érte, visszafelé játszott, mi hátul tologattuk egy kicsit Hohl Bélával, akkor láttuk, hogy Malvin szökik. Szépen, tisztán elébe tálaltuk Malvin meg, hiába nyomták, rögtön rovább Né- methnek. Hogy aztán Jamesz mit művelt a labdával, nem lehetett szemmel követni. Csak fröcskölés látszott, egy kéz, egy láb: a labda a hátvéd előtt, majd mögötte - s máris rezegve-táncolva a hálóban. Gól! - és micsoda gól, Németh legszebb napjait idéző, valósággal bolonddá tette a bekket. Újjongva felvillanyo- zódott a tribün is, érezte mindenki, több ez, mint egyszerű kiegyenlítés. Hiszen egyenlőről indultunk, de míg az a 0:0 fehér lap volt, amelyre minden írható, az 1:1 már rang: igazi ellenfelek vagyunk, méltók a bajnokcsapathoz! En is izgatott lettem, s oly forró, hogy a víz fölhevült körülöttem, úgy mozogtam benne, akár egy meleg burokban: tudtam, most jött el az időm. Az iram ugyan kissé lanyhult, mezőnyjáték folyt, a labda mesz- szi elöl, a túlsó térfélen. A center és az állóbekk ilyenkor némán tapossák a vizet, várják, mikor kerül rájuk a sor. Nos egyszer csak fölemelem a karom, és jobb felől teljes erőből nyakon vertem Kislégit. Jókora csapás lehetett, de persze nem egy ilyen hústömbnek, ellenfelem is inkább csodálkozva nézett rám:- Mit akarsz? Hisz itt sincs a labda...- Itt sincs? - sziszegtem most már vérszemet kapva, s bal felől is rásóztam egyet. Kislégit úgy felbőszítette ez az időszerűtlen merénylet: agya elborult, két ököllel sújtott a fejemre, hogy a csigolyám belé- roppant, s a következő pillanatban csak összegubancolódott, ficánkoló testek látszhattak azon a helyen, egy-egy kinyúló s újra elmerülő véres végtag a fehér tajtékban, mint a harcoló krokodilusok a Tarzan- filmben. Rúgtuk, marcangoltuk és haraptuk egymást, köröttünk vörös hab a kék medencében.- Megöli, megöli - kiabáltak a partról (mármint Kislégi engem) míg végre a bíró is odanézett. Fütyült is olyat, akár a sárgarigó, hosszút trillázott - mert a dulakodás hevében nem akartuk meghallani - s nem sokat firtatva, ki kezdte a verekedést, kis zászlajával mutatta, hogy hagyjuk el a medencét, mindketten ki vagyunk állítva. Dicstelen látvány lehettünk, amint a partra kászálódtunk. Kislégi összekarmolva-harapva, szemén lila monokli, sapka, nadrág cafatokban csüngött alá hatalmas, megtépázott testén. De ő még istenes volt hozzám képest - nekem minden tagom vérzett. Vállam kificamodva, ajkam feltépve, orrom betörve, fogam kitörve: ma is viselem e nap feledhetetlen nyomait. Fürge ferencvárosi leányujjak vettek ápolásba, éreztem tapintásukon, hogy most simogatni is tudnának, hiszen a zöld- fehér zászlóért véreztem. S ha fájt is minden porcikám, szívem, a Fradi-szív újjongott: mégis megtettem, amit tehettem, kihoztam Kislégit a vízből! ... És este újra együtt ültünk a Gül Babában, mind, az egész csapat. Fáradtak voltunk, izmainkban éreztük a mérkőzést, rólam nem is beszélve - de a jókedv magasan szállt: hiszen elértük, amit magunk elé tűztünk, a bajnokcsapat nem bírt velünk, megőriztük veretlenségünket. Voltak ugyan, akik most már azon spekuláltak, hátha győzni is lehetett volna, ha ez vagy így meg úgy lett volna - de Jamesz leintette őket: örüljünk most a döntetlennek, majd eljön az is, lesz még bajnok a Fradi, csak így tovább, mindig előre! Ott voltak a lányok is, kedvesen, kipirulva, sört ittunk, énekeltünk, kezüket kerestük az asztal alatt, Malvin az emlékeiből mesélt, régi Óbudai beugratásokról. Németh kivételesen némi hosszabbítást is engedélyezett: amíg a Nemzeti Sport megjelenik. Egymás kezéből kapdostuk ki, mert annál nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor az ember saját nevét olvassa az újságban. Benne volt, benne a dicsőségünk, az első lapon az én nevem is, kiemelve, dicsérettel. Égette a zsebem, míg a lányokat hazakísértük, otthon is kiterítettem, újra meg újra elolvastam, milyen „sikeres fegyvertényt hajtott végre a fiatal hátvéd, mikor az ellenfél legveszélyesebb játékosát kivitte a vízből, ezzel is tanúbizonyságát adva áldozatkészségének és igazi ferencvárosi küzdőszellemének.” "VAN MÉG BENNEM EGY-KÉT GÓL" Balogh lő - gólt hogy ne tudjak betalálni az ellenfelek hálójába, csak kapufákra tellett, pedig egy center arra való, hogy gólokat lőjön. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy elég kevés lehetőséget kaptam. Mindössze a tatabányai mérkőzés 90 percét játszhattam végig.-A szomorkás ősz után a tavasz nem is indulhatott volna vidámabban. Az első „ igazi ” tavaszi fordulóban Te lőtted a Fradi idénynyitó gólját.- Fodor Imi ívelte felém a labdát, mellre vettem, pattant egyet, aztán egyből meglőttem. Koszta kissé késve vetődött. Mámorító érzés volt, amikor láttam, be fog menni a sarokba. A közönség felmorajlott, a társaim a nyakamba ugráltak. Itt a Fradiban egészen más gólt lőni, mint mondjuk a Hungária körút jótékony csendjében, 1500 néző előtt. A közönség leírhatatlan.-Jelentett-e valamiféle elégtételt számodra, hogy ezt a gólt éppen egykori csapatod, a Vác hálójában helyezted el?- Akadt még a múltból egy kis respektem velük szemben. Annak idején 10 gólt rúgtam a színeikben, magasan én lettem a házi gólkirály, az ottani közönség egy idő után mégis kikezdett. Volt bennem emiatt egy apró tüske, de most már nem szúr annyira. Nemes volt a bosszúállás.- Ez volt a második meccsed itt a Fradiban, hogy kezdőember lehettél, és a többiekkel együtt vonulhattál be az öltözőbe a végén. A hírek szerint ha Albert Flóri nem lá- zasodik be, most is csak csereként vettekvolna számításba. Korábban azMTK-ban Verebes mester is legtöbbször amolyan taktikai cserének alkalmazott téged. Úgy tűnik, az Üllői úton sem sikerült még kilépned ebből a nem túl hízelgő skatulyából- Igen, sajnos én is így érzem. Itt sem számítok még standard kezdőembemek. Pedig alaposan feldobna, ha még inkább élvezném a bizalmat. Az alapozást tisztességesen végigdolgoztam, teljesen behoztam magam. Esküszöm, ilyen erőállapotban húszéves koromban voltam utoljára. S azt sem hiszem, hogy képességeim alapján gyengébb lennék bármelyik vetélytársamnál. Rengeteget számítana, ha csak egy pár egymás utáni meccset végig a pályán tölthetném a 90 perceket. Akkor dőlne el, mennyit is érek valójában. Van még bennem egy-két gól a Fradi és a szurkolók számára. (nasz-) Egyet biztosan nem lehet elvitatni Balogh Gábortól, a Ferencváros középcsatárától. Mégpedig azt, hogy per pillanat ő a legnagyobb magyar játékos. Mivel az ő 195 centiméterénél az egész hazai élmezőnyből senkinek sem sikerült magasabbra nőnie. Éppen ezért a termeténél fogva „Torony” becenévre hallgató labdarúgó fontos taktikai elemként szerepelt minden eddigi edzőjének elképzeléseiben. Onnan „fentről” ugyanis sokkal jobban és pontosabban le lehet fejelni a társakhoz az előre ívelt labdákat, mint pár centivel lejjebbről. Emellett a mi Tornyunknak még a rúgótechnikája is jobb az átlagosnál. Ennek ismeretében csak természetes, hogy szívesen fogadták az Üllői úton, amikor bejelentkezett.- Szeptember vége felé, a Honvéd elleni mérkőzésen mutatkoztál be zöld-fehérben. Hogyan értékelnéd a magad szempontjából az azóta eltelt időszakot?- Eléggé vegyes benyomásokat hagyott bennem az elmúlt félév. Egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy a Ferencvárosban futballozhatok, ilyen fanatikus szurkolótábora egyetlen magyar csapatnak sincs, de a vezetők és a játékosok is szinte áhítattal imádják ezt a klubot. Másrészt viszony az őszi idény nem úgy sikerült a számomra, ahogy szerettem volna. A hosszú kihagyás egyértelműen meglátszott rajtam, a teljesítményem is meglehetősen hullámzó volt. Egyedül talán a Győr ellen nyújtottam elfogadhatót, amikor vesztes állásnál csereként küldtek a pályára. Az utolsó percben fordítottuk meg az eredményt, a győztes gól az én átadásom után született. A többi meccs felejthető volt, nem igazán állt mellém a szerencse. Minden összejött,
