Fradi újság (1992)
1992 / 15. szám
2 FRADI ÚJSÁG Adjon az Isten I. Tornareál E lapban - nem szakmai vitafórum lévén - nem szokás egy korábbi írásra hivatkozni, én most mégis ezt teszem. Az 1992 2 szám 12 oldalán megjelent - „Leesett a nagy kő” című - „borongás képzelgéseimre" gondolok. „SZEPTEMBER VÉGÉIG TOVÁBBÉLÜNK ÉLHETÜNK”- írtam ezt március 4-én a férfi tornászokról, lám november van és még mindig élünk, élhetünk - egyelőre 1992. december 31-ig. Egy mefisztói gondolattal hallelujázhatnék rengeteg időnk van. Egy teljes hónap a búcsúzkodásra, ráadásul verseny nélkül - ez egyenesen fantasztikus. Távozz tőlem sátán! Inkább a realitást! (Az is elég ördögi.) Többször leírtam, kértem, könyörögtem ne intézzük el metafizikus, meg- és felfoghatatlan sületlenségekkel a sportban hívő, sokat dolgozó emberek életét egy az átalakulási?) pillanatnyif?) vérveszteséggel(?) jár, de majd utánaf?) milyen jó(?) lesz' Majd úgy - úgy rendben!)??) - abszurd drámába illő tökéletesen érthető érthetetlenséggeL Apropó, „többször kértem”. így gondoltam, most is így írtam, defolötlik bennem Nagy László: Adjon az Isten kezdetű versének két utolsó sora: „Nekem a kérés nagy szégyen, Adjon úgy is, ha nem kérem”. Szégyen nélkül kérek mindenkitől elnézést, hogy e fantasztikusan tiszta emberi óhajt ide citáltam, ebbe az általam tomareálnak titulált slamasztikába, de ez adta a következő Nietet. Közeleg a Mikulás, jön a Jézuska, mi, hittél élő gyermekek ilyenkor szoktunk kívánságlevelet írni a valóban metafizikus távolságban létező, távoli jóakaróinkhoz II. Szürreál (óhaj) Drága Jóságosmosolyú Ötletgazdag Magyar Sportistenbácsik' A véleményünk szerint megérdemelt ajándékunkon sóvárogva, szeretném közölni Veletek; eddig amit főztek mindig megettük (vagy megetették velünk), sokat és jól tanultunk az élet, a sportélet iskolájában, hogy minél egészségesebbek legyünk mi is, az ország is - iparkodtunk a sportolásban. Eredményeink a barcelonai olimpiától, a nemzetközi versenyeredményekig az országos bajnokságon keresztül kimutatható, látható. A „FESZENGJ! IZGUU! TÁLÁN TÁMOGATNAK- a továbbiakban FITT-, új átalakulási, nemzeti sportmentő népi játéknak is kitartó, - mi több - hívő művelői vagyunk Továbbá szeretném fölöttébb dicsérni - az ajándék reményében - túlságosan is rendezett sportcsaládi életünket, bár - Ti úgyis mindent láttok - be kell vallanom, hogy az apaOTSH\ a mamaMOTESZ, az összes egyenes és oldalági NAGY(ké)SZÜLÓK sokszor veszekedtek valószínűleg a mi javunkra, de az ünnepnapokra - LÁSD: SIKERES OLIMPIA (a szerző) - mindig megbékéltek egymással, sőt még minket is dicsértek Csak csöndben súgom meg Nektek az általános szülői bíztatást; ha okosan, megértőén, szerényen, ámde sok optimizmussal, erővel, egészséggel, buddhista mosollyal végezzük tovább a már említett FITT programúkat, akkor a Jóisten, a Jézuska, vagy az illetékes szentek biztosan megsegítenek bennünket jó gyerekeket. Ezt nem értjük tisztán, de álljunk csak meg egy pillanatra Eszembe jutott ugyanis egy régi, privát-családi élményem a boldogabb, viszont tudattalanabb gyermekkorból: otthon szintén üres volt a kassza - vagy csak éppen átalakultunk nem tudom - de az biztos villamosvasutat kértem, az akkori privát JézuskámtóL A családi tanács óvott is az ilyen drága, túl igényes ajándék kérésétől, utalván a szűkös helyzetre. Akkor is értetlenül álltam, de válaszoltam: „pontosan azért kérem a drága ajándékot a Jézuskától, és nem tőletek”. Az örökké igazságos Jézuskák akkor úgy döntöttek - nyilván a minden korban sajnos létező „Szomáliái” gyerekek miatt -, hogy még nekik sem áll módúkban teljesíteni kérésemet. En kisgyermek lévén nagyon sokat sírtam. A mostani kérésem talán nem olyan igényes, teljesíthetetlen: ÉLNI, DOLGOZNI SZERETNÉNK A TORNAREÁLBAN!-Ezért írtam ezt a vágyakozó (nem kövelezőzőü) levelet Nektek Magyar Sportistenbácsik Ja, és most nem szeretnék sírni! Dölle Zsolt szakosztályvezető U.L: Ez a kérés válaszoljatok' Csikós Gyula Az öt évtizeddel ezelőtt írt soroknak sajnos az a szomorú hír is aktualitást ad, hogy 79 éves korában elhunyt Csikós Gyula. Ez a felvétel 1974-ben készült róla, amikor az FTC jubileumi közgyűlése után Gulyás Gyulának nyilatkozott. Most már folytatódhat az - égi interjú... Évek óta véd a Ferencvárosban és azóta a zöld-fehéreknek nincs kapusgondjuk. Pedig hosszú időn keresztül egyik legnagyobb baj az volt a Ferencvárosban, hogy nem tudtak klasszis kapust találni. Azok közé a játékosok közé tartozik, akiknek a kapusjáték - a hivatásuk. Amikor a Ferencvárosba került, sikerült végre „nagy” klubba kerülnie és ekkor a már régen elismert nagy tehetsége egyik napról a másikra kivirágzott. Csikós kiváló kapus volt már a Phöbusban és a Nemzetiben is, de tudásának tetejére mégis a Ferencvárosban ért el. Azok közé tartozik, akik bele tudják élni magukat a mezőnyjátékba és együtt gondolkodnak a mezőnyjátékosokkal. A gondolatait hangos szóval közli a játékostársaival és a kapujából irányítja őket. Aki már futballozott valamikor, az tudja csak igazán értékelni, milyen nagy segítség az, ha valaki hátulról hangos szóval utasításokat ad. Klasszisnak azt számítjuk, aki tíz játék közül legalább hétszer kifogástalanul, kétszer jól és legfeljebb egyszer szerepel gyengébben. Éppen ezért lehet tehát Csikóst klassziskapusnak tekinteni, mert a legritkább esetben játszik gyengén, vagy akár csak közepesen is. Remekül tudja, megérzi azt, hogy mikor kell elhagynia a kapuvonalat. Kifutásai mindig időszerűek és határozottak. Sokszor harminc méterre fut ki a kapujából és mindig a legjobb időben éri el a labdát. A helyezkedése elsőrangú. Éppen ezért csak a legritkább esetben kell káprázatos vetődésekkel elcsípnie az ellenfél kapura küldött labdáit. Mint már említettük, Csikós együtt játszik a mezőnyjátékosokkal és a kapujában úgy mozog, hogy a labda a legtöbbször mindig hozzá kerül és csak le kell húznia, vagy ölbe kell fognia. Csikós talán nem olyan ruganyos, mint Tóth György, de a kapuban való helyezkedésben semmivel sem marad el tőle. A labdafogása és biztonsága elsőrangú. A legritkább esetben ejti ki a labdát, ha azt egyszer már sikerült megszereznie. Tóth Györgyöt és a többi mostani kapust egy dologban felül is múlja Csikós. Abban, hogy a kirúgott labdái mindig a legjobb helyen álló ferencvárosi játékoshoz szállnak. Csikós hamar észreveszi azt, hogy az ellenfél védői közül ki a legjobban fejelő és arrafelé már nem rúgja többé a labdát. Erdélyből egy lány... Másfél éve több helyről is hallottam: „román” kézilabdás lány jön a Fradiba. Persze, az első pillanatban tudtam, hogy a lány nem román, hanem erdélyi, azaz nagyon is magyar. Már meg sem lepődtem rajta, hogy ennyire pongyolán fogalmazunk. Mint ahogy azon sem csodálkoztam, hogy Kertész Klári nem ugrott a nyakamba, amikor bemutatkozó interjút kértem tőle. Kezdetben a csapattársaival sem beszélte agyon magát - az erdélyiek az ismeretlennel általában nem szószátyárkodnak -, hát akkor mit akarok én. Beszélgetésünk végére azért elárulta, hogy szeretne stabil játékosa lenni a Fradinak, aztán egyszer talán a magyar válogatottnak, végül kibökte: szívesen játszana egy Magyarország- Románia meccset. Ez utóbbit azonnal meg is bánta, és visszaszívta. Eltelt másfél év, az ismeretlen újoncból elismert átlövő lett, a mai Kertész Kláriról utoljára jutna eszembe a „visszahúzódó” jelző. Ennek ékes bizonyítékául meg sem várja, míg második közös interjúnkba belefogok, hanem megelőz. Aztán könnyűket kérdezz - ajánlja, és igyekszem szót fogadni.- Fradista pályafutásod legborzasztóbb perceit tavaly, a TF elleni meccsen élhetted át, amikor Németh Helga torkon vágott, és levegő nélkül feküdtől a padlón. Mit éreztél? Éreztél egyáltalán valamit?- Azt, hogy meghalok. Amikor pedig legközelebb találkoztunk, Németh Helga megkérdezte: mi van, te még élsz?- Szerencsére azóta elég sok életjelt adtál magadról... Elégedett vagy eddigi zöld-fehér pályafutásoddal?- Azt hiszem fejlődtem taktikailag is, meg keményebb is lettem. Ez részben Németh András edzőnek köszönhető, részben a lányoknak, köztük Kökény Beának, mindannyian sokat segítenek. Talán még jobban menne a játék, de zavar, hogy egyre erősebb a honvágyam. Leginkább a szüleim hiányoznak.- Mióta nem jártál otthon?- Három éve. Amíg nem kapom meg a magyar állampolgárságot, nem is mehetek, most november 15-re ígérik. Apámat egy éve nem láttam, anyám másfél hónapja járt itt. Kinn is volt a Vasas elleni meccsünkön, amikor este a televízióban látta az összefoglalót és engem, örömében sírva fakadt.- Ennél jobban, gondolom csak annak örülne, ha a magyar válogatottban is láthatna...- Erre kevés az esély, úgy érzem, a válogatottba nem fogok beférni. Szerintem ott nálam sokkal tehetségesebb játékosok vannak.- Kit tartasz a legtehetségesebbnek?- Kökény Beát.-... aki a klubtársad. Szerinted milyen magasra juthat a Fradi az idei bajnokságban?- Bekerülhetünk a legjobb négy közé, de ha mindenki nagyon akarja, a bajnoki cím sem lehetetlen. Ballai Attila
